Olyan ritka szép volt

a tegnapi nap!
Előszöris, Balázs 1 hónapos lett! Hálasak vagyunk Istennek érte! Örülünk neki. Nagyon sokat változott egy hónap alatt. Vagy inkább írjam: mióta megszületett? Gyerekeink közül ő a legkevésbé hasfájós, bár én mindent eszek, alig volt egy hetes, mikor töltöttkáposztát ettem, aztán ettem nyers zöldségsalátát és mindent, mint mikor terhes voltam. Éjjel Balázs szopik és alszik, csend van nálunk. Nappal is alszik általában két hosszabbat. Kezd mosolyogni, figyelni, ha szólunk hozzá. Szerintem sokat változott az arca is, természetesen, szebb lett. Szerintem fiús arca van (kezdettől fogva így láttam) és a keze is olyan fiús. Nagyon aranyos, a lányok is nagyon szeretik, néha meg kell védenünk Csenge szeretetétől, mert nem mindig gyengéd.

Aztán a tegnapi nap nagy eseménye az volt, hogy meglátogattak bennünket (nem írom, hogy hány év után, mert akkor ők is mondhatnák, hogy hány éve hívnak) Mártáék egy röpke délutánra. Nagyon örültünk. Anita és Csenge nagyon izgatottan várták a találkozást Sárával Annával és Enikővel.
Míg Csenge és én a levest ettük: Amúgy minden nap nagyon sokat segít Józsi, mert néha nem könnyű, ha az egyik kicsi a másik pici. De azért szép.

Az asztal körül:
Ebéd után volt meseolvasás,
beszélgetés, játszás. A három nagyobb (iskolás) lány együtt játszott, a két kicsit elküldték az "ovodás csoportba", úgyanis Klári is feljött egy kis beszélgetésre. Csenge külön is kapott mesét Mártától, így megismerkedtem a Kis Piroska egy másik változtával, ahol a farkas nem ette meg a nagymamát és Piroskát - nekem is élvezet volt a mesehallgatás.

Hogy hogyan boldogul az ember lánya csöpségekkel maga körül? A lényeg amit megtudtam: a nehezét elfelejti az ember lánya.

Jó volt találkozni, bár szerintem nagyon rövid volt a délután. Köszi, hogy eljöttetek. Anita nagyon várja a szombatot, hogy újra találkozzon a lányokkal Brassóban.