Három héttel ezelőtt

még nagy pocakkal jöttem-mentem itthon, terveztem egy hétvégi bevásárlást is, hiszen egy nappal előbb a szülészorvos azt mondta, még nem jött el a szülés ideje, várjunk egy hetet.
Este, mint máskor is fájt a hasam, fáradt voltam. Úgy 11 körül volt egy erős fájásom, meg is néztem az órát s arra is gondoltam, hogy netán most fogok szülni, de nem, hisz annyiszor gondoltam már ezt, egy kis pihenés és elmúlik. Fél 12-kor még egy fájás. Na, ideje lesz lefeküdni. Pár perc alatt ágyban voltam, remélve, hogy elmúlik. Anyósom már szerda óta nálunk volt. S a telefonom, amit nem szoktam kikapcsolni épp aznap este kikapcsoltam és a nappaliban hagytam, ahol Anyu aludt, pedig most jó lett volna - gondoltam, de biztos mindjárt jobban leszek, ebből biztos nem lesz szülés, hisz Csengével rámtört a hasmenés is, most meg semmi ilyesmi. S vártam, hogy elaludjak. Nem érzékeltem az időt, de újra és újra éreztem, hogy fáj a hasam, aludni akartam, vártam. Aztán egyszer arra gondoltam, hogy kellene számoljak, meddig tart egy fájás, mert nem akar alábbhagyni. Hát 32-ig számoltam, aztán mindjárt 35-ig. Hűha, ez komoly! "Józsi, kell menni a kórházba!", ébresztettem Józsit. Villanyt gyújtottam, éjjel fél 2 elmúlt. A fájások közt alig volt 5 perc. Gyorsan megmosakodtam, összeszedtem magam, a csomagom, vízet, telefont... így is eltelt több mint fél óra és indultunk is a kórházba.
Ott a sűrgősségin már várt két vajúdó kismama. Három óra körül vettek fel (kicsit lázasan és 144-88 vérnyomásal, állítólag a vajúdás miatt). A szülészorvos azt mondta, ha éjszaka kell szüljek, ne hívjam föl, menjek be a kórházba és onnan fogják őt hívni. Valóban, miután a sűrgősségin megvizsgáltak, felhívták az orvost az én telefonomról. Az ügyeletest kérdeztem, mennyire vagyok kitágulva, de nem tudom mit mondott, hogy nem lehet tudni, mert nem tudom mi..., de a dokinak a telefonba azt mondta, hogy 7 cm-re vagyok tágulva (micsoda emberek!), az orvos alig 20 perc múlva bent is volt. Kicsit aggódtam vajon be fog-e jönni, hisz többen jártak már úgy, hogy éjjel nem jött be az orvosuk. Nagyon örültem, hogy bejött, hisz előtte ügyeletes is volt: szerda reggeltől csütörtök reggelig, majd rendesen ledolgozta a csütörtöki napot is, mert nálunk az ügyelet előtt adnak egy szabadnapot, nem pedig utána.
Felkerültem a vajúdószobába. A magzatvíz nem folyt még el, ezen segített a doki, a szívhangok nagyon jók voltak. A fájások időtartama mintha csökkent volna és a köztük levő idő is (olvastam ez megtörténhet amikor a kismama otthonról a kórházba kerül). Oxitocin perfuziót kaptam. Így se voltak elég gyakoriak a fájások és elég hosszan tartóak. 5.37 -kor született meg Balázs, 52 cm, 3800g, Apgar:9. Nem volt könnyű szülés, én könnyebbre számítottam. Igaz nem tartott sokáig. Az orvos szinte végig remélte nem kell gátmetszést csinálni, de a végén mégis egy kicsit vágott, tényleg kicsit, mert elég hamar újra tudtam ülni. Gyermekeink közül Balázs sírt a leghangosabban születéskor. 2-3 percre a hasamra tették miután elvágták a köldökzsinórt. Aztán elvitték. Én meg visszamentem a vajúdószobába, 2 órát megfigyelés alatt tartanak szülés után. De aztán jött a nappali váltás stb. és csak regel 10 felé kerültem kórterembe, majd nemsokára hozták is Balázst, aki szopott és szunyókált és szopott és aludt és szopott... Este fürdésre és a reggel a vizitre vitték el, kétszer volt kék lámpa alatt 8 órát, mert nagyon besárgult. A második nap 3-szor kapott "pótlást", Milupa tejet. A gyerekosztályon egy olyan nővér volt szolgálatos, aki amint hallotta, hogy az egyik gyerek sír, jött és elvitte egy kis pótlásta, nekem akkor még csak az előtej volt. Szerintem egyszer bőven elég lett volna, bár túléltük volna pótlást nélkül is, mert második nap este már bőven volt tejem. De ez van. Valószínű ekkor kaptuk meg a Candidát is.
A kórházban a tisztaság nagyon hiányos volt. A személyzet kedvesebb mint az elmúlt alkalmakkor. Viszont mindent kell vinni otthonról. Pl. az egyik kismama kért glicerin kuppot, azt mondták, vásároljon a gyógyszertárból, aki fájdalomcsillapítót kért attól megkérdezték, van-e algocalmin fiolája, mert ha igen szívesen beadják. Ezelőtt két évvel ott volt az algocalmin a kórteremben, azt mondták, ha kell lehet venni belőle. Hát valahogy így volt. Nagyon örültem, amikor hazaengedtek.
Hazafelé Balázs a babaülésben aludt. Itthon a lányok nagy szeretettel fogadtak, nagyon örültek a csöpp Balázsnak.
Hát erről ennyit.