Azt hittem,

most az egyszer megúsztuk. Számoltam a napokat. Ez az ötödik láztalan nap. Ha eddig senki nem kapta el, mostmár el is felejthetjük ezt az influenzát vagy minek nevezzem. Örültem is ma délutánig. De akkor, az új kis betegem minden meggyőző erejét latba vetve már elkeseredett mérgesen győzködött, hogy neki nincs láza, nem mér jól a lázmérő (amit el is hiszek ezekről a digitális lázmérőkről), de hiába, a kezem, az ajkam a forró homlokon nem csal, abban teljesen megbízok, csak azon töprengtem, hogy nem vettem észre hamarabb... Szóval újra kedjük. És nincs lehetőségem - már nem is akarok a kedves nővér tanácsára gondolni, - hogy különítsem el a beteg gyereket. Most arról van szó, ki bírja tovább. Ha senki nem kerül antibiotikumra, csatánk meg lesz nyerve. És örülnék, ha egyszerre csak egy beteg lenne. S ha más már nem kapná el, az is nagyon jó lenne.

N. nagyon kedves volt. Ajándékot hozott nekem és a legkisebb királylánynak. Sikerült nagy örömet szereznie nekem, mert egy olyan könyvet adott, amit szerettem volna elolvasni, csak még nem sikerült megvenni (egy élet nem lesz elég elolvasni mindazt amit szeretnék) vagy valahonnan kölcsönkérni. Pedig már tudok valakit, akinek megvan. Vekerdi Tamás: "Érzelmi biztonság". Jól esik olvasni, gondolkodni a leírtakon.

Aztán, itt hallgattam -csak fél füllel, mert közben más dolgaimat is rendeztem - egy videót románul a terhességről, szülésről, arról hogy lehet szép is Ligia oldalán. Érdekes volt. És szomorú, hogy olyan kevés nőnek elérhető egy tisztességes szülés, ami nem trauma, hanem felemelő, megtisztelő élmény. Mert az is lehet a szülés.

S egy hosszú-hosszú cikk, úgyancsak románul a iskolások szomorú helyzetéről. Tudom, hogy a nagyon rossz helyzet ellenére vannak itt-ott nagyon jó tanító nénik, tanár bácsik. Sajnos nem ez az általános. A tankönyvekről azt hiszem igaza van a cikknek és az iskolástáskák súlyáról sem mese az, amit mond. S a sok hiába eltöltött időről ... valaki egyszer azt mondta, hogy az iskola gyerekmegörző, szüksége van rá társadalmunknak, mert a szülőknek dolgozni kell, s mi lenne, ha 18 évesen a fiatalok nagy része dolgozni akarna... túl sok lenne a munkanélküli, még tartassák el néhány évig magukat a kedves szülőkkel, elég gond lesz diplomákkal  munkát talániuk később is. Nem tudom...