Csendes a szülői csoport, ma nincs learningsapp, redmenta, ma már nem ellenőrzöm a heti feladatokat, hogy beküldtem-e az összes emailt az összes tanárnak. Ha elmaradt valami, az sem lehet olyan fontos, mint a pihenés, feltöltődés egy új fárasztó hét előtt. Ma gyereknek és felnőttnek élni kell. Szépen, csendesen, boldogan.
Csak ülök a gondolataimmal s egy jó könyvvel. Olvasok. Szeretetről, fényről, mégis kegyelemről. Gondolkozom...
Kellemes árnyékból nézem a napfényben táncoló lepkéket, a barna kerítésre szálló verebeket. Ide hallatszik a hátsó udvarról a gyerekek labdázásank zaja, ahogy egymást biztatják. Itt-ott egy-egy kutyaugatás. Hallgatom az orgonabokor susogását míg lassan mozog velem a hinta. A szomszéd erkélye csupa piros muskátli. Az úton három utca autói parkolnak zsúfoltam, mert kicsit odébb aszfaltozásra készülnek. Az út túloldalán a gyümölcsös. Minden zöld. Az égen kékjén szétkenődött fehér foltok.
Igazából nincs is csend.
Zsongás kívül és belül.
Tovatűnő pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?