Ez a hétvége kezdete. Befejezzük az iskola által kért tanulást. Eltesszük a tankönyveket, füzeteket. Nem kell már online házit csinálni és lassan minden beadandó feladat után megnyomjuk a "küldés" gombot. Maradunk csak mi és most épp a napsütés, a labda, a könyvek, a hangszerek, a kert, a biciklik.
Végre ma már szabadon lehetett járni a településen belül. Nem kellett papírt kitölteni, hogy a megengedett hat ok közül melyik miatt hagyjuk el az otthonunkat, dátummal, aláírással. (Hát nem nevetséges? És kijátszható.)
Kellemes volt csak úgy sétálni az utcán. A főutcán is több gyerekkel sétáló felnőttet láttam. Olyan volt, mint régen, hisz az utcán nem kötelező maszkot hordani, a mi településünkön. Az autós forgalom is szinte olyan, mit a járvány előtt. A város felől araszolt a sor a körforgónál. A főúton éreztem, hogy szennyezett a levegő.
A L. parkolója tele volt. A boltban a maszktól eltekintve a régi hangulat, sétálgató, beszélgető, vásárló emberek. Egy férfi, aki két hölgyet kísért, megkérdezte az egyiktől: Te megveszed a rövidnadrágot anélkül, hogy felpróbáld, mint a múltkor a... Én is épp próba nélkül vettem rövidnadrágot valakinek, mert már mindent kinőtt. Hát... remélem belenő :D
Az út túloldalán a P. üzlet. Gondoltam, benézek, talán találok pizsamát annak, aki kinőtt a tavalyiból. Hát... a kasszánál több mint húszan álltak sorban szépen egymás után, ezért nyomban ki is fordultam az üzletből. Majd egy reggel elgyalogolok oda s körbenézek. Akkor biztos nem lesznek ilyen sokan. Inkább szeretnek a való világban ruhát vásárolni, látni, érezni, elolvasni a cimkét, ha lehet, felpróbálni...
Épp ma szakadt el a farmerem. Nem is elszakadt, hanem inkább kikopott ott ahol a táskám mindig dörzsölte. Most gondolkozok, vegyek újat vagy találjak ki valamit, amivel még megmenthetem... Hisz olyan divat lett legalább mondani, hogy kevesebbet vásároljunk, óvjuk a környezetünk... Persze van aki eddig is így tett, csak épp nem reklámozta, mert akkor lenézték volna, hogy szegény...
Szóval még mindig vannak korlátozások, csak kicsit kevesebb. Aki fél, azt mondja, túl kevés. Más azt, hogy azért ez mégis túlzás. Vajon visszanézhetünk majd néhány év távlatából erre az időre, kissé okosabban?
Jó, hogy minden reggel felkel a nap, a növények, állatok élnek, virulnak. A madarak fütyülnek a korlátozásra és maszk nélkül énekelnek. És telhetetlenül rovarokat zabálnak kertben, utcán, mindenhol. A gyerekek megéheznek, az edények mosogatásra várnak, a ruhák megtöltik a szennyeskosarat. Mielőtt elfogyna az utolsó szelet kenyér, kihül a friss, ropogós héjú kenyér. Új ölelés, új kérés, új mosoly, új türelempróba vár. Közben érik az eper. A rózsák bontják szirmaikat, s a pipacsok... táncolnak a délutáni szellőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?