Gondolatok a háromszázhatvanötödik napon

 Még egy nap és vége az évnek...

Az év első vagy második napján írtam egy kis listát terveimről erre az évre. Tudom, hol a lista és azt is hogy nem csak hetek, de hónapok óta nem néztem meg. Pedig jó lett volna gyakrabban ránézni, havi, heti céljaimat ehhez igazítani. De az élet minden lassítás, lezárás ellenére elég mozgalmas volt, sose unatkoztam és hosszú listát írhatnék az elhalasztott, elvégzésre váró munkákról. (de nem írok) Egyesekről kiderült, hogy nem is olyan fontosak, hogy megakadályoznák az örömöt, hálát, boldogságot.

2020-ról talán mindenkinek ez a járvány, a lezárások, maszkok jutnak eszébe. Ezekről  tavasszal azt hittem, csak néhány hét és vége, most viszont úgy tűnik még legalább néhány hónapig életünk része lesz.  Viszont szeretném, hogy ennél több és sok jó dolog jusson eszembe erről az évről. Bénító teherként lehetne gyűjteni a veszteségeket, félelmeket, fájdalmakat, könnyeket, bántásokat és bántódásokat. De mire lenne mindez jó? Ki akarná ilyen keserves munkával keseríteni az életét? Hisz annyi szépség és öröm volt minden napban! Inkább ezeket próbálom számba venni, bár olyan sok van belőlük, hogy holnap estig se érnék a végére.

Talán soha ennyire nem örültem a bomló rügyeknek, mint ezen a tavaszon. Bár sokszor kicsinek éreztem ezt a udvart, a bezárások idején tudtam, hogy fele ekkorának is nagyon tudnék örülni. Tavasszal vége lett a sok délutáni rohangálásnak ilyen-olyan órára - végül egyikünk se bánta. Nagyon-nagyon jól jött ez a lassítás! Minden nap örültem az otthonnak és családomnak ahol és akikkel békében élhetek. Ez óriási ajándék! Örülök az elolvasott könyveknek. Annak, hogy ha nem találkozhattunk, mégis láthattuk szeretteinket. Ebben az évben a rózsa úgyanúgy virágzott és illatozott, mint az elmúlt években. A gyümölcsök szépek és rendkívül finomak voltak. Megvehettünk mindent, amire szükségünk volt. Nehéz időkben nem kellett orvoshoz, kórházba mennünk. A gyerekek nőttek, változtak. Amit lehetetlennek gondoltam az is valóra vált. Isten gondot viselt rólunk mindenben.

Ezért továbbra is minden nap akarom keresni a szépet, minden nap akarok találni okot az örömre, minden nap szeretnék bízni Isten ígéreteiben és várni életem legnagyobb találkozására.