Az este újabb szigorításokat hírdettek.
Ma délben a regisztrált megbetegedések száma 433 volt, 2 halálesettel. Az egyik elhunyt a rák utolsó stádiumában szenvedett (67), a másik pedig dialízises beteg volt (74).
Bár nem vagyok egy nagy társasági életet élő, de a bezártság, hogy nem mehetsz, nem találkozhatsz nem is olyan könnyű...
Ha nem lehet élni a közösség lehetőségével, sokkal inkább felértékelődik az, ami máskor normális vagy megszokott volt.
Milyen jó, hogy a közösséghez nem kell sokan legyünk. Jézus azt ígérte, hogy ahol ketten vagy hárman együtt vannak az Ő nevében, Ő ott van közöttük. Többször kényszerültem már arra, hogy online istentiszteletet nézzek, mert az évek során hol egyik, hol másik gyerek volt beteg, s nem mehettem istentiszteletre. Most mégis azt szerettük volna, hogy ne csak nézzünk, hallgassunk mást. Részt akartunk venni. S mi itthon többen vagyunk, mint kettő-három.
Elővettük a bibliáinkat, énekeskönyveinket, a gitárt. S újra rájöttünk, hogy nagyon gazdagok vagyunk. Milyen jó együtt énekelni a kedvenc énekeinket! Isten ígéje pedig gazdag üzenetben ma is, nekünk. És milyen jó, hogy vannak megtanult és kedvenc zsoltáraink, amiket elmondhatunk, felolvashatunk egymásnak! Nagyon szeretem a zsoltárokat!
S aztán ott van az internet. Örülök, hogy voltak, akik kihasználták a lehetőséget a bátorításra. Jó, hogy gondolhatunk egymásra, imádkozhatunk egymásért. Azt hiszem sokkal nehezebb azoknak, akik egyedül vannak.
Nagyon örülök ennek a pihenőnapnak. Nem csak én, de a gyerekek is. Lenne már vakáció!
Az iskola elérhetővé tette a jövő hétre a segédanyagokat, követelményeket. Nem kevés. Munkára fel! Hétfő után valamikor lesz egy péntek is. Addig is, ha féltek, énekeljetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?