csütörtök, július 10, 2008

Még ma is

fájlalta Anita a bokáját, amit hétfő este ütött meg a bicikli pedáljában.Tegnapra egész lelohadt, mert csúnyán meg volt dagadva. S már nem is fájlalta, járt rendesen a házban. Este nem még kötöttem be káposztalevéllel, gondoltam, most már jól van, igaz nagyon csúnya színű a bokája, de az eltart míg helyrejön. S ma reggel újra fájlalta. Tehát ma se mentünk ki, eljött mama és kivitte Csengét a parkba. Remélem hét végéig helyrejön, minden éjjel be fogom kötni káposztalevéllel. Mert jövő héten szeretnénk kicsit szabadságolni.

Talán ma hazahozzák az emeletes ágyat is. De majd csak szabadság után szereljük össze, mert előtte meg kell cseréljük a két kisebbik szobában a bútort. És aztán már itt lesz augusztus. Nem fogok unatkozni. Uborkát szeretnék még eltenni bödönbe, savanyúságnak. És előszedni a bébiruhákat. Elkészíteni a csomagomat... Hú, de rövid a 9 hónap!

2 megjegyzés:

  1. Rövid, ha még van mellette 1-2 csemetéd, de mikor az elsőt vártad nem hiszem, hogy rövidnek gondoltad.
    Nekem az utolsó hét volt a legkegyetlenebb, minden nap úgy keltem fel reggel hogy talán ma meglátom, aztán este olyan csalódott voltam, hogy ma sem született meg...

    VálaszTörlés
  2. Hát nem, Anitával nem tűnt hosszúnak, de most annyi mindnet kell még elvégezni addig.

    VálaszTörlés

Mi a te véleményed?