Délelőtt még számoltuk, hányszor eredt el az eső. Aztán abbahagytuk... Még jó, hogy tegnap megpróbáltam lencsevégre kapni pár virágot... mára napsütés helyett.

Minden virágnak története van.

Első rózsa a kertből, gyönyörű, nagy fehér rózsa, itt persze már bent.

Ezt a kis szegfűt egy kislány kapta a születésnapjára. Szép ajándék, sokáig emlékeztet.

Ezt én kaptam, mikor még üres volt a kert. Ildikótól. :)

Ez is onnan van.

Tavalyról elszóródott magból kelt ki, olyan nem ide tervezett virág, meglepetés virág.

Levendula a rózsa mellett.

Török szegfűk, tavaly vetettem, majd megtudtam, hogy csak egy év múlva hoz virágot. Hát kivártam.

Azt hiszem ez anemóna. Egy növény-vásárlásnál kaptam ráadásként egy zacskó virághagymát.

S végül a veteményes. Borsó, februári vetés.

Paprika. Ipról, melegházból.

A sok esőtől a víz újra utat talált a tetőn...
S bent én is iszom a finom vizet. Annak ellenére, hogy tudom, legalább 2 l vizet kellene innom naponta, annyit jövök-megyek, teszek-veszek, hogy nem iszok eleget. Eljött a késő délután s a felét se ittam meg az előkészített víznek. Így míg itt pötyögök, próbálom pótolni a lemaradást. Egy idős, tanult, gyógynövényes bácsi mondta, hogy hátfájáskor 2-3 l vizet meg kell inni. Hát inkább iszom, mint hogy a májam terheljem gyógyszerrel. S ha tehetem pihenek és olvasok. .