... és itt az eső,

őszi eső. Örülök neki, hisz hónapok óta alig volt eső erre felénk. Persze, ha egy álló hétig tartana ez az idő, napsütésre vágynék, biztos.

Nézem a napos őszi képeket. Sok szép emlék - sok kincs, ami nem látható, csak a lelkünkben él, mert nem lehet lencsevégre kapni annyi mindent.

Lassan látom, hogy a kicsi apró dolgok sokra mennek.

Úgy érzem, elfelejtettem, hogy is kell kezdeni a hozzátáplálást. Most ezen gondolkozom, mert lassan esedékes lesz nálunk újra. S akkor azt is mondhatom, várom már az időt amikor (a kicsi 1 éves lesz) nem kell külön főzni, azt ehet majd, amit mi a többiek. Persze inkább valami örömöt kellene találnom abban, hogy valakit bevezethetek lépésről-lépésre családunk ízvilágába. Legalább érdekes, de biztos nagyon szép időszak előtt állunk, ülni, mászni, járni tanulás....
Szóval tanulnom kell még - az idő múlásával nem csak gyermekeink nőnek meg, hanem esélyünk van nekünk is felnőni hozzájuk, feladatainkhoz. Nem kis kihívás, s nem is mindig megy minden jól, mégis szép, ha nem adjuk fel.