Végre itt az ősz!

Sokáig tartott a nyárias meleg. Furcsán meleg, száraz volt itt felénk a nyár és az ősz is eddig. Már vártam a hűvöst. Jól esik.
És mégsem örülök már neki olyan nagyon. Nem is magam miatt, vagyis mégis: Dóra még sosem tapasztalt ilyen hideget, s most már tudom, ő sem szereti a hosszas, réteges öltöztetést és ezt érthetően, jó hangosan, fület sértően adja tudtomra - s szerintem a szomszédok is hallják. Nem semmi, ami akkor kezdődik, mikor elhangzik a "készüljetek, megyünk ki!" felszólítás. A két wc azonnal foglalt lesz. Hárman is kérdeznek egyszerre: milyen nadrágot? rövid ujjú blúzt? ezt vehetem? zokni is kell? szandával megyünk? vastag nadrágot vegyek? szvetter is kell? S mondják is: ez nem tetszik, ezt veszem, ... S kérnek is: húzd fel a zoknim, gombold be..., húzd fel a cipzárt..., add ide a ... vidd ki a (nem tudom milyen játékot). Közben gyorsan átöltözöm, felöltözök és Dórát is öltöztetem, igyekezve, hogy a lehető leghamarabb kivigyem, ne izzadjon meg nagyon. Néha ilyenkor kiömlik a palackból a víz, elfogy a nem tudom mi, a kicsit hirtelen még egyszer tisztába kell tenni vagy leböfizi magát és az anyját és kezdhetjük előröl az öltözést vagyis az átöltözést.  Aztán legyen kendő a nyakban ha hideg szél fúj és mindenki fejére is valami... Mire leérünk én már kifáradok. De a hideg jót tesz, észhez térít felfrissít és a gyerekek örömmel futnak egy kört (vagy többet is), és hintáznak, mászókáznak, teljesen frissek. Dóra is képes cipeltetni magát - ezt nem értheti meg, csak az akinek volt ilyen gyereke, én eddig kettő ilyet kaptam - náluk a "jól bevált módszerek" nem válnak be, míg a másik kettőnél nem is volt szűkség rájuk. Hát ezeknek az ősz hozta apróságoknak nem örülök olyan nagyon. Máskülönben nagyon szép az ősz. A sárguló levelek, a szél, a felhők... Még láttunk a múlt héten lepkéket, katicabogarakat, bodobácsot, ökörnyálat.
Jó dolgunk van, mert sok mindennek örülhetünk. A gyerekek játékában mondta egyikük a minap: "azért nem vagyunk olyan szegények, mert ennivalót tudunk venni!".

Aztán nálunk a konyhában hangzott el egy étkezésnél, míg én bent a szobában a kicsit szoptattam:
A (másik) kicsi:
-Lökdös.
Apa:
-Ne lökdösd!
A "jó"testvér:
-De hisz azt mondta: lökösss!
Könnyű volt nekem bentről mosolyognom.
A nehéz percek ellenére, sok örömben is van részünk. És csiszolódunk egymás által.