most egy kicsit lazítok

bár a szakértők szerint a számítógép előtt ülés nem pihenés.

Az elmúlt bő két hétben a három gyerek egymás után három napig lázas volt. Csak ennyi. Anita csak délután, este lázasodott be, a két kicsi viszont 3x24 órára. A legkisebbnek végül harmadik nap lázhúzót is adtam, mert 39 fölé ment a láza. És újból nagyon örültem, hogy még szoptatok, hisz alig evett, de legalább szopott, sokkal többet, mint általában. Érdekes, hogy nem gond, ha másfél napig nem szoptatok, de ha szükséges, akkor akár napi tíz szoptatás is megy. És nem hiszem, hogy semmi tápértéke nincs a tejnek amint a gyerek betölti az 1 évet, és főleg ha gyerek beteg, jól jön a szopi. 

Közben készűl a dolgozatom. Ma voltam a tanárnál. Jövő hétre szeretném a végleges előtti nyomtatott változatot láttamozásra elvinni, aztán az utolsó javítás  után végre befejezni. 

Időközben olvastam: utazáskor, altatáskor, szoptatáskor. Csupa Harmat könyvet. Így sikerült.

Elöször: Miklya Luzsányi Mónika: Kistamás (Harmat, 2004)

"Az ifjúsági regény fõhõse, egy tizenéves fiú megszökik a munkaszolgálatból, és Sztehlo Gábor lelkész vöröskeresztes otthonában vészeli át a második világháborús üldözést és az ostromot, majd az árvákból szervezõdõ gyermekváros építõje lesz." (Harmat)

Érdekes volt, azért is, mert kevés könyvet olvastam a világháborús Magyarországról. Igaz ez sem Magyarországról szól, de a második világháborús Budapestről indul a történet és a háború utáni Budapestbe is bepillanthatunk. Nehéz idők voltak.

Jó volt elolvasni.

Azután Broqueville, Huguette de: Uraho? Élet és halál Ruandában(Harmat, 1999) következett.

Döbbenetes egy köny! Nem ajánlom. De el kellett olvassam.

"A neves belga írónõ elementáris erejû dokumentumregénye misszionárius bátyjáról, aki a békés, keresztény országnak tûnõ Ruandában szolgál, amikor 1994-ben kitör a hutuk és tuszik közötti véres törzsi háború. Az érthetetlen öldöklés közepette a "fehér atya" a megbékélést hirdeti. A nem vallásos írónõ a bizonyára sokak számára túlzott naturalizmussal megírt regénye végén döbbenten áll meg bátyja életpéldája elõtt, talán magában is melengetve már a hit csíráit."

"Ők is, mi is, képesek vagyunk a legrosszabbra." -szúrja be megjegyzését az írónő a sok elborzasztó esemény leírása közben, rádöbbentve, hogy akkor és ma is sok-sok szörnyűség történik bolygónkon, és nem teszünk semmit: némaság, tehetetlenség, bűntudat...

És akkor valami egészen más: C. S. Lewis kozmikus trilógiájának utolsó két kötete: Perelandra (Harmat, 2006) és A rettentő erő (Harmat, 2007). Az trilógia  első kötetét több évvel ezelőtt olvastam, románul, és nagyon tetszett. Végre most sor került a folytatásra.  Nem is tudom mi tetszik annyira C. S. Lewis írásaiban... de szeretem olvasni a könyveit. Mind a két könyv tetszett.

És vannak szép, pihentető olvasmányaink is. Mindenki talál magának valót. 

Egy nagyon szép könyvet olvastam fel Csengének az elmúlt hetekben: Zágoni Balázs: Barni könyve (Koinónia, 2005).

"Barni óvodáskorú kisfiú, a mesék az ő szemén keresztül láttatják a világot, elsősorban a családját, a várost, a szomszédokat, az elárusító nénit, a járműveket, a nyári kirándulások helyszíneit: a tengert, Budapestet. A rövid kis történetek a gyermeki következetességről, igazságérzetről, együttérzésről, a szülői tekintély szeretetteljes elfogadásáról beszélnek. A meséket Reményi Schmal Róza tüneményes rajzai díszítik." (Koinónia) 

vagy

"A szerző négyéves kisfiának, különleges, életszerű kalandjait ismerhetjük meg a kis kötetben. Barnabás - azaz most még csak Barni - nagycsoportos óvodás, aki imádja édesapja róla szóló meséit. Így ismerhetjük meg Barnit több kedves és megmosolyogtató szituációban. Megtudhatjuk például, hogy hogyan viszonyul az esti mesékhez, a lefekvéshez, a reggeli ébredésekhez, a pénzhez, a cicákhoz, a kutyákhoz, a tengerparthoz, vagy a Nagyravágyó Földalattihoz, akinek minden vágya, hogy igazi nagy Kék Metró legyen. A rövid kis történetek a gyermeki következetességről, igazságérzetről, együttérzésről, a szülői tekintély szeretetteljes elfogadásáról beszélnek.A kötetet Reményi Schmal Róza elragadó festményei illusztrálják." (Pagony)

No, hát írtam. Nem pihentem eleget az elmúlt éjszakákon. Megkeresem a kispárnám. Jó éjt!