Napsütés

Úgy vártuk már, hogy múljon a hideg, süssön a nap! Tegnap csak pár percre sikerült előbújnia a felhők mögül, de ma már jót sétáltunk a napon ebéd után.

Egy jó bejegyzést olvastam a külfödről hozott szép eprekről itt, ajánlom figyelmetekbe. Én is vettem a gyereknek háromszor néhány szemet, mert hát kérték és olyan nehéz nemet mondani. Azért én is gondolkoztam, mitől áll úgy el a gyümölcs, hisz a kertből szedett eper két nap múlva már romlik ha nincs a hűtőben tartva. És az íze is más! 
Amúgy érdemes lenne elgondolkozni, hogy miért is olyan nehéz kitartani a nem mellett, amikor tudjuk, hogy az a gyermek javára van, inkább engedünk néha vagy gyakrabban, akkor is ha tudjuk, ez nem válik javára. És most nem csak az eperre gondolok...

S mit csináltunk az esős napokon? Betegeskedtünk. És olvastunk. Kérésre felolvastuk, elolvastuk Csengének Johanna Sryri: Heidi -ját (Könyvmolyképző, 2oo7), a 25o oldalt, amit 8 éves kortól ajánlanak. Kicsit korainak gondoltam én is, de az olvasás közben, után feltett kérdésekből úgy gondolom, megértette, követte. Én élveztem. Egy szép, pihentető olvasmány. Gyerekként ebből kimaradtam, s ha nem kellett volna felolvasni, nem szántam volna időt rá. De így nagyon jó volt. 

Balázzsal majdnem szobatiszták vagyunk. Nem tudom már hányadik nekifutásra úgy néz ki, most végül sikerül elhagyni a pellenkát, legalább nappal itthon. Nem is tudom, hogy jutottunk idáig. Én sem erőtettem nagyon az pellus elhagyását, mert hát kényelmes volt, bár a gyereknek 6 hónapos kora óta ki volt formálódva a reflexe, ha bilire ült, azt hiszem az elmúlt egy évben nem láttam 5 kakis pellusnál többet, mert azt jelezte, s nem tudta a pellenkába engedni. A pisilést viszont nem jelezte, én meg elmúlasztottam megfelelő időközönkét leültetni. Egy éves kora óta többször próbálkoztam a pellus elhagyásával, de nem voltam kitartó, délutánra már belefáradtam, hogy mindig tisztát adjak rá. De most úgy néz ki sikerül. Először nem is szólt, úgy kellett ellenőrizzem, pisis-e a nadrág. Két nap után már szólt ha pisis lett. Nem tudom hányszor cseréltünk alsót. S jött ez az esős idő, mikor a ruhák sem száradtak, úgyhogy két napra leálltunk, mert nem volt száraz nadrágunk. De akkor már pellenkásan elkezdett szólni. Amikor pedig megszáradtak a nadrágok elhagytuk bent a pellenkát és ő is elkezdte kérni a bilit. Néha még megtörténik egy kis baleset, de nem gond. Nagyon ügyes. Én pedig örülök, hogy lassan nem kell már pellenkára költeni. S úgy érzem lehetett volna hamarabb is. De most ez van. Örülok, hogy a nagy melegek már pellenka nélkül találnak.