Találtam pár idézetet, amit még licista koromban jegyeztem le, Méliusz József "Sors és jelkép" című könyvéből.
"Mindig is a magunk fájdalama fáj a leggyötrőbben. Csak ezen keresztül érzékeljük a többiekét."
"Mi közünk nekünk a románokhoz?... Sorsunk egymás sorsában tükröződik. Nincs mit tenni, nincs más megoldás, számba kell vennünk egymást. A tükröket szét lehet törni, de a valóság a tükörképe nélkül is valóság marad."
"Azért vagyok hát magyar, mert más nem lehetek, másnak nem tudom magam elképzelni. ... nincs más választásom, nincs más hazám, nincs más otthonom ebben az embertelenségben, mint ez a nyelv, amelyben, amely által értelem és eszmélet vagyok."
"Akinek nincs szülőföldje, olyan, mint az ember, aki elvesztette árnyékát, az árnyéka nélkül nem tudja meghatározni az önmaga helyét."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?