Le kell írjam azt amivel az elmúlt napokban lemaradtam...

...úgyanis a következő vizsgára is tanulnom kell. Ezért jut annyi minden eszembe.

De valamit még mindenképp le kell írjak.
Sokszor úgy éreztem a vasárnap a hét legfárasztóbb napja. Mostanában ez nem tudom hogyan, de változott. Most vasárnap pl. úgy éreztem, a vasárnap a hét csúcspontja, a hét legszebb napja. Az is jó volt, hogy Csenge a délutáni prédikáció nagy részét Adina ölében halgatta, olvasta végig, én így nyugodtan figyelhettem.
Január témája Isten imádása.
Február: közösség.
Várom már a következő vasárnapi két prédikációt. És azt hogy alakuljon itt is az amit háziközösségnak neveznek. Mert nagyon jó tartozni valahová, konkrét dolgokért imádkozni és tapasztalni, hogy Isten meghallgat, válaszol. Hogy valakik megkérdik "hogy vagy", anélkül, hogy közben arra gondolnának, bárcsak azt mondanám "jól", hogy minnél előbb odébb álljanak. Szóval kezdek reménykedni, már nem olyan sötétnek látni mindent. Azt hiszem a legjobb ami velünk történhetett, az, hogy B. Gy. havonta kétszer ellátogat T.-ra szolgálni. Ez igazán áldás, olyas valami, amit nem érdemlünk meg. De másképp nagyon nehéz lenne. S talán még mindig a megfutamodás gondolata foglalkoztatna, még ha tudnám, hogy nem a legjobb választás.
Jó lenne ha az álmok tettre sarkallnának, nem pedig csalódással behúzódni a csigaházba.
Á, és megkaptam a névnapi ajándékomat, persze könyvek formájában. De nem bánom.