Alig álltunk fel a reggelitől, odaállt a hűtő elé s el nem mozdult onnan míg ki nem nyitottam neki, s ez nem csak ma történt. S amikor kinyitottam az ajtót úgy nézelődött mint aki nem kapott reggelit. De most nem volt danonino, mert reggelire megette az utolsót, tej s egy kis maradék leves volt, na azt kapott. Hogy tíz perc múlva megint a konyhában bóklásszon. Hát látott még ilyet a világ?! És ha megkérdem, kell-e valami, modjuk banán, olyan határozottan rávágja a nemet, hogy csak na. Most pufarint tömköd magába.
Azt sem értem miért kell Anitát utánoznia, valahányszor csorog az orra Anitának. Ez sehogy se fér a fejembe. Mi jó van orrszívózásban?
hat gyogyulast a lanyoknak!
VálaszTörlésEzeket a dolgokat nagy türelemmel kell kezelni...:) Ha éhes, hát éhes...Az én Annám is mindig éhes, sőt bevett szokása, hogy a kiadós vacsora után fogat mos, lefekszik, aztán megint jön, hogy ő hal éhen. És akkor megint vacsorázik. Eleinte nagyon bosszantott, de rájöttem, hogy tényleg éhes, mert meg tud simán enni egy másik vacsorát. Muszáj humorosan nézni a dolgokat, különben belekerül egy végeláthatatlan zsörtölődésbe az ember, ezt tapasztalatból mondom. Én nem tartanék otthon pufarint, ha nincs, akkor hiába kéri, nem tudsz adni, ha meg van, úgyis megtalálja.
VálaszTörlésHát a pufarin drága kincs ha gyülibe megyönk, mert az egyesével lehet enni és akkor egy kevéssel képes szinte egy órán át lekötni magát. :)
VálaszTörlés