Tehát,

letettem arról az álmomról, hogy ezen a tavaszon, vagy legkésőbb nyárára ismét csinos legyek. De jővő nyárára igenis csinos akarok lenni. És a kávéiszogatást is azért hagytam abba, mert kaptunk egy senkiseláttamég kis szekrényest (remélem egyszerre csak egyet). Ez nagyon komoly dolog. És nagyon örülünk neki. Egyelőre főleg az én életem változott meg, de nem bánom. És azt sem, hogy nem lesz nagyon könnyű (kérlek, ilyeneket ne írjatok, modjatok!!!), már alig várom, hogy lássam, de az még odébb van, ami nem is baj. Akkor legalább Csenge nem akar majd minden "babát" a parkból, utcáról hazahozni, legalábbis remélem. Anita szerint viszont még így se lesz elég testvére. Tudják-e a mai gyerekek mi az elég?
Hát leírtam, mert már nem nagyon fér belém az öröm, kivéve amikor nem vagyok a legjobb formában, de ez ezzel jár, és hamar elmúlik. Meg már találgatjátok is. Így meg legalább tudjátok miért, kiért imádkozzatok, ha ránk gondoltok. Majd meglátom én is milyen az, ha egyik kicsi másik pici, de már kaptam biztatást, hogy túlélhető. Én is így gondoltam.
:)