Ma elvittük

Balázst csípő-ellenőrzésre. Jól van. És nagyon jól viselte magát, egy hangja sem volt.

Aztán úgy emlékszem, itt még nem írtam azt, hogy úgy egy hónapja már, hogy a lányok külön-külön (egyenként és nem ugyanazon a napon) megkérdeztek, hogy mikor lesz még bébink, Csenge szerint Balázsnak is kell testvér, mintha ők nem azok lennének :D. Hát... találunk itt helyet még egy matracnak, kettőnek is, nem gond... Olyan aranyosak! Amúgy érdekes, hogy egy-egy nő olyan határozottan tudja egy vagy két, esetleg három gyerek után, hogy ebből ennyi elég, eddig és ne tovább. Tőlem is kérdezték már, nem csak azt, hogy ez most véletlen volt, de azt is, hogy azért most már elég, úgy-e megállunk. Mi ez? Kína? Nem, még nem, mert ott már kettő túl sok... Nekem jelenleg még nincs ilyen határozott elég érzésem. Persze nem tartom kizártnak, hogy lesz, de most így nagyon jó.

Ma, az orvostól hazafele gyalog jöttem, mert szép napos idő volt. És egy elég forgalmas utcán tőlem úgy 1 méterre láttam egy pocot! Még jó, hogy időben elbújt egy lyukban és nem én kellett elszaladjak! Kérem ez eu...