A vasárnap

kérem nem hétköznap. Balázzsal a istentisztelet rendesen igénybeveszi a kar és hátizmaimat. Úgyanis nem hajlandó sokáig bent lenni, aztán az ágyon sem akar csak úgy csendben pihenni, kivéve max. fél óra alvást, csak azért, hogy új erőt gyűjtsön a hátralevő időre. Ami szükséges is, mert majdnem utolsóknak jövünk haza, utánnunk már zárják az ajtót. Amúgy tényleg az istentiszteletek vége nagyon jó, mert akkor általában elveszik tőlem Balázst, beszélgethetek én is nyugodtan. Azért ennél többel szoktam maradni egy vasárnap után... csak sokszor sarkítok...

Tegnap délelőtt itthon maradtam a fiúval. Délután pedig meghallgattam a netről egy prédikációt, amit már pár hete ajánlott egyik nagybátyám, s most egy blogon is olvastam róla. Ezt: Paul Washer Shocking Message, 1-6 rész, az első itt. Legalább elgondolkoztatott. Szeretném, hogy ennél több legyen. Itt forgatom magamban a hallottakat.

De ez nem volt elég, még azt is meghallgattam amit az együttjárásról mond. Sok mindent hallottam, olvastam ebben a témában, főleg, mikor gondoltam, hogy nemsokára aktuális lesz. Ez itt talán a legradikálisabb ebben a témában.