Újra számba veszem mit adott és tanított ez a nyár.
El kell felejtenem vagy csak mosolyognom szabad azon a véletlen egybeesésen, hogy pont akkor fogyott el a laktózmentes fagyi, amikor késő délután elmentünk fagyizni.
Tanulnom kell a polcon talált koszos csészék esetéből, hogy nem elég a kedves szó, a dolgoknak bezzeg utána kell nézni, számba kell venni.
Tanultam azt, hogy a szenvedés sokszor nem látható, hallható, de ott van a mosolyok mögött, mindenkinek vannak harcai, nehézségei. S olyan szép ha ezeken túl tudunk segíteni egymásnak, tudunk örülni és mosolyogni.
Még a nyár előtt olvastam valahol, hogy egy ember, azt hiszem misszionárius, rendszeresen imádkozott az autójáért, és nem hiába. Az elmúlt években többször volt baj az autónkkal utazásaink alkalmával, ezek nem olyan szép emlékek. Ezért, megvallom nem nagy hittel, de kértem Istent, őrizzen meg ezen a nyáron, ne kelljen elromlott autó miatt újratervezni a nyarunkat vagy busszal, vonattal utazni. És elmondhatom hogy bár sokat utaztunk, hála Istennek, nem volt gondunk az autóval. Nekem már csak ettől szép volt ez a nyár.
Az itthon töltött idő is nagyon jó volt. Kellett a pihenés. Jó volt nézni a felhőket, virágokat, az érő paradicsomot, a macskát és kutyát. Nagyon jó volt egyszerűen csak együtt lenni.
Örültem, hogy a benzinkútnál, ahol megálltunk kicsit pihenni a kávéhoz volt növényi tej és fahéj is. Csak néha iszom kávét, de szívesen teszek hozzá fahéjat, szegfűszeget.
Meglepett a rólam készült rajz is, mert roppant vidámnak látszom, ősz hajszálak nélkül.
Sok jó könyvet felolvastam.
Sokszor símult gyerekkéz a kezembe.
Gyermekeim készítette sütit, palacsintát, pudingot ehettem.
Sok szeretet kaptam.
Nem is tudom számba venni a sok jót.
Nagyon hálás vagyok Istennek és családomnak ezért a szép nyárért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?