Elrepült felettünk a január. A február meghozta a telet. Hótakaró nélkül találták a földet a hideg éjszakai fagyok. A szárítóra tett ruhák különös friss illatúak lettek a fagytól, hidegtől. Örülök, hogy bent nem kell fázni. Ha az elmúlt hetekre gondolok, hálás vagyok a jó könyvekért, nekem készített finom teákért, a frissen sült kenyér ízéért és illatáért, utazáért, találkozásért, a naponkénti oltalomért...
Évekkel ezelőtt próbálkoztam kovász neveléssel. Már nem tudom, hogy sikerült-e. Aztán a járványkori lezáráskor, mikor a boltok polcairól eltűnt az élesztő, neveltem magamnak kovászt az utolsó kis maradék élesztőből, amit a házban találtam. A gyerekek szerint akkoriban sütöttem a legjobb pizzákat, batyukat.
Most, mivel volt itthon rozslisztem, újra próbálkoztam a kovász neveléssel. (Limarától tanultam a kovászkészítést a limarapeksege.com oldalról.) 50g víz, 25g kenyérliszt, 25g rozsliszt. Ezzel indítottam. Naponta etettem: 50g kovászhoz tettem 50g vízet és 50g lisztet (fele rozs, fele kenyérliszt).
Sikerült finom kovászos kenyereket sütnöm, teljesen élesztőmenteset, csak kovásszal kelesztettet. Nagyon finom lett. A végső kenyér 10-30% kovász. A használt liszt-víz arány tíz a héthez. Általában abból indulok ki, hogy mennyi kovászom van, e szerint számolom ki a liszt és víz mennyiségét. Általában 1-1,5 kg között szokott lenni a kenyér.
A családunk fele nagyon szereti a kovászos kenyeret. Van kicsit meszebb egy bolt, ahol lehet néha kapni csak kovásszal készült kenyeret. De sokszor épp nincs, amikor mi arra járunk. Hát most már van, mert süthetek itthon. A többiek szerint ezek a kenyerek (bolti vagy amit én sütök) savanyúak. A család másik fele szerint viszont nagyon finom ez a különös kenyér.
Eleinte gyakrabban sütöttem, majdnem minden nap egy kisebb kenyeret. Most már ritkábban, főleg ha épp találunk a boltban kovászos kenyeret. Ilyenkor napokig a hűtőben pihen a kovász. Aztán kiveszem, etetem és használom.
Nagyon szeretjük kávéhoz vagy kávépótló italhoz ezt a kenyeret. De magában is finom vagy lekvárral, vagy szendvicsnek.
Végül hadd osszak meg egy fotót egy szépséges mandala-cicáról, amit egy kedves kis kávézó falán láttam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?