Gondoltam már régebb, hogy írok a sulikezdésről.
Sulikezdés előtt elmentünk a tankönyvekért. Ez eddig minden évben nagy öröm volt, a gyerekek örültek a szép tankönyveknek, sorra lapozták át egymás tankönyveit, olvasták azt amit érdekesnek találtak. Eddig.
Az idei tankönyvátvátel napja a nagy csalódás napja volt. A gyerekek, mikor meglátták a tankönyveket csalódtak már csak a kinézetük miatt s amint belelapoztak, félre is tették, mert nem találták elég szépnek s érdekesnek. Hol vannak az elmúlt évek szép tankönyei? Nem vagyok szakember, lehet hogy ezeket a tankönyveket használva a gyerekek sokkal okosabbak lesznek. De azt láttam, hogy nem ragadta meg őket a kinézet és a tartalom. Pedig szerintem sokat jelent a kinézet s eddig sok szép szép tankönyvet lapoztunk örömmel az elmúlt években. De mintha évről évre ritka kivétellel egyre rosszabb lenne a helyzet. Ez elszomorít. Az iskola a pénz miatt kénytelen a támogatott tankönyvet használni, akár csak egy tanévre is váltani s remélni, hogy jövőre hátha...
Szóval már tanultunk nyolc hetet. Új ritmusa van a heteknek. Délelőtt mindenki tanul s egyesek kicsit délután is. Aztán olvasnak, zenélnek, játszanak s örülnek a hétvégének.
Egyik kedvenc képem erről az őszről egy szegedi könyvesboltban készült, arról aki azt mondja, hogy nem szeret olvasni. Remélem egyre gyakrabban fogom látni kiváncsiságból, kedvtelésből olvasni magának.
Olyan szép hosszú meleg őszünk volt eddig, hogy nem egyszer kiültünk tanulni a kertbe. Elmondhatom sokkal jobban ment a tanulás kint, mint bent. Biztos a levegő és a napsugár serkentően hatott az agytekervényekre.
Most szünet van. Pihenés, olvasás, zenélés, játék, önkéntes írás, rajzolás, vágás, ragasztás. Mindenki foglalt, hisz rövid ez a pár vakácsiós nap. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?