Úgy este felé

olyan fáradtnak éreztem magam, hogy legszívesebben lefeküdtem volna, de még hátra volt a vacsora és egyebek. Aztán mikor a lányok elaludtak megnéztem egy filmet, kikapcsolódáként. Tudom jobb lett volna aludni egyet, de itt ragadtam a gépnél. A lényeg (a filmből): élj úgy minden napot, mintha az utolsó volna. Ha így éltem volna ma, akkor nem néztem volna filmet.
A lényeg az, hogy:
-reggel voltunk a "neurochirurgia"-n Anitával, jól van, de azért figyeljünk rá, s ha észlelünk valamit menjünk vissza. Kellett egy órát várni, mert az orvos a műtőben volt, addig Anitával ikszészérót játszottunk, nagyon jól megy neki velem, mert néha figyelmetlen vagyok.
-elköltöttem a pénzem apró-cseprő dolgokra, voltam a billába, gyógyszertárba, gyereküzletbe
-épp csak szusszantam egyet itthon és
-indultam a vizsgára, ami érdekes volt, gondolom átmegyek, szintézis volt, rövid de velős kellett legyen és nekem a magyar évharmadvégi dolgozatokat jutatta eszembe, mindig szintézis volt, a magyar volt az egyetlen tantárgy amiért érdemes volt a BBbe járnom, soha nem tanultam magyarból, kivévé idézeteket, és sokat olvastam, a tankönyvet csak nagy ritkán olvastam, a füzetbe egy-egy órán csak néhány sort írtunk, azt is vonalkával, annál tömörebben nem is lehetett volna fogalmazni, azt hiszem a legremekebb magyartanárnőm volt, megtanított gondolkozni, meglátni az összefüggéseket... szóval a legjobb a mai vizsgában az volt, hogy nagyon szép emlékeket hozott elő.
Mire hazértem Csenge már kialudta magát így a pihenés szóba se jöhetett.
Na de most már lehet menni lefeküdni.

itt erre felénk

zajlik az élet. Ebéd után kicsit elszunyókáltam Csengével, s nagyon jót tett, az éjjeli lefekvés, hajnali ébredés után. Ugyanis a magam kávéra szoktatását objektiv okok miatt megszakítottam egy időre. Anita is jobban van, persze ma kiváltságos napja volt, ebédre húslevest rendelt, s meg is kapta, az egész család örömére. A szép szó még mindig hiába, mert a folyosón még mindig futó lépésben megy vagyis fut végig. Klári ma meglátogatott bennünket, olyan jó volt!
Mai kedvencem a citromos ásványvíz volt a húsleves mellett. S egy másik kedvencem a kék esetleg zöld penészes sajt. Ez azóta, mióta Angélánál vagy tíz évvel ezelőtt kóstoltam ilyen finom francia sajtot. Azóta néha-néha vettünk, francia, dán és német sajtokat. Én mégis a franciát választanám ha lehet, sajnos az itteni szegényes kínálat miatt csak nagyon-nagyon ritkán lehet.
Ha tanulni kell, mindenféle eszembe jut. Inkább befejezem. Olvasok ezt-azt a pszihoterápiákról mielőtt lefekszem. (Néha úgy érzem nekem se ártana egy, de nem akármilyen.)

Hazajöttünk

koponyatörés nincs, ha még fog hányni, vissza kell menni tomográfiára. Amúgy csütörtökön ellenőrzésre.

Anita nincs jól

bemegyünk a sürgőségre

Sikerült!

Íme az első kenyér amit sütöttem:na nem kenyérsütőben, hanem egyszerűen a lerben, tepsiben. Teljes kiőrlésű lisztből készült, tehát csupa egészség, és finom is. Nem igényelt sok időt, munkát, így azt hiszem sütök még, mert kedvet kaptam hozzá. Csak lehet, hogy teszek hozzá fehér lisztet is, kicsit nagyobb adagból egyszerre két kenyeret fogok sütni... Tervek. Majd meglátjuk mi lesz belőlük. Na, de mindenképp örülök, mert már régóta foglalkoztat a kenyérsütés gondolata. Kenyérsütő gép vásárlására is gondoltam már. De egyelőre nem esedékes. Azért használtam a tupperware kelesztőtálat, kitűnő segítség!

most rosszul vagyok,

mert hiába a jó szó, figyelmezetetés, az ember lánya csak azt tesz amit akar. Mondhatom berekedésig: ne ugrálj, ne szaladj...
A vacsora vége felé úgy szaladt a wcre Anita, hogy jól elvágódott. Az nagy szó, ha ő sír, hogy fáj, mert álltalában nem mondja, mutatja ha megüti magát. Rögtön pizsamát vett, lefeküdt. Ez nem oké. Egyszer már megütötte a fejét úgy hogy szerintem agyrázkódása is volt, bár a háziorvos azt mondta, nem gondolja, de akkor is rém álmos lett egyből, rövid alvás után hányt... Most is, vagy húsz percet nagyon sírt, hogy fáj a feje (ez nem jellemző rá), majd elaludt, kis idő múlva felébredt és hányt. Most pihen, gondolom újra el fog aludni. Na, mit modjak?! Mindez itthon, csak a wcre rohant. Persze Csenge együtt sírt Anitával, vigasztalta is. Imádkozom, ne legyen komolyabb baja, nem szeretnék kórházba menni, bár gyerekekkel ajánlott megfigyelés végett. Próbálom figyelni. Pár napig itthon marad. Nincs idő unatkozni, mozgalmas az élet erre felénk.
Na, kiírtam a szívem bánatát.

az még meg kell jegyezzem,

hogy az éjjel úgy dörgött és villámlott, akár egy nyári ejszaka, pedig hát január van. Ezt nem álmodtam.

Ma

Anita oviban van, három itthonülős hét után. Már nagyon várta. Csenge most alszik. De ha ébren van, mindig kell valamit EGYÜTT csináljunk. Alig tudtam elmosogatni. Fogja a kezem, és húz maga után. Míg Anita itthon volt, néha elvoltak együtt is egy rövid időre.
Tanulnom kell. Csütörtökön lesz vizsgám. Tegnapig azt hittem szerdán, de Emese szólt, hogy ő úgy tudja csütörtökön lesz a vizsga. Ma megnéztem újra a dátumot, és tényleg csütörtök. Már a második vizsgát nézem el így.

Gondolkoztam ezen-azon.
Százas listát nem fogok írni. Tudnék írni száz tényt a múltamból, de ez fárasztó. Magamat elég szubjektíven ítélem meg, ez se érdekes. Amit biztos tudok magamról, azzal nincs mit dicsekedni. Remélem, fogok változni, amit elrontottam, részben, jóvá lehet tenni. Erről kb. ennyi.

Azon is gondolkoztam, miért szeretem még mindig a szép romantikus történeteket, mint pl. az észak és dél? Hisz a legtöbb véget ér amint a két fiatal egymásra talál. Szép történeteket olvastam a y360-on is, de azok nagyon-nagyon rövidek voltak. Mi bennük az ami érdekessé teszi őket? Miért van olyan kevés történet, ami azt írja le ami a boldogító igen utáni években történik? Az már fárasztó? Vagy túl reális? Vagy az álmoknak itt vége? Szükséges-e, hogy az élet álomszép legyen? S ha nem, akkor nem értékes már?

Csenge felébredt, mentem.

szeretem a Vasárnapot

mostanában egyre jobban.

a délelőttből kevés maradt meg bennem. De tetszett a sok régi ének. Anitának is. Az érzelmeim kiöntését Isten előtt jobb szeretem akkor tenni, amikor egyedül vagyok itthon csak Ő és én. Nem érezném jól magam, ha tapsolnom kellene, vagy kezeimet felemelni, ha nem érzem erre szabadnak magam... A magam módján szeretek örülni.

délután: az "okos istentisztelet" -ért a testünk meg kell adja az árát, másképp csak a fölöslegből adunk... Én magamról tudom, hogy elég kényelmes vagyok. Jézus is alvás helyett imádkozott...-ezt azt hiszem ma olvastam. Istentisztelet, szolgálat, Isten rendelkezésére állni.

Nem is olyan nehéz nem írni blogot :)

Szombat többet voltunk elmenve, mint itthon. Kaptam egy új vasalót, mert a régi elomlott. Persze még nem próbáltam ki, a vasalás nem tartozik a hobbijaim közzé, olvasni sokkal jobban szeretek.
Ritkán eszünk halat. De most vett nekem Józsi egy pisztrángot a metróban. Csodálkozott is az aki kiszolgált, hogy csak egyet kérünk, de megnyugtattuk, nekünk elég lesz. Parajdon ettem először pisztrángot, nagyon-nagyon finom volt. Két évvel ezelőtt meg elmentünk Parajdhoz közel a pisztrángoshoz. Most ki akartam próbálni. Belenéztem a szakácskönyvekbe, innen is onnan is vettem egy kicsit. Nem lett olyan mint a pisztrángosnál vett pisztráng, de finom volt, mind elfogyott, pedig Anita meg se kóstolta.

csak úgy

gyorsan ideírom: fáradt vagyok, de szép esténk volt, voltunk itt egy páran, beszélgettünk, énekeltünk, imádkoztunk.
Szerdán lesz újbúl vizsgám.
Holnap pénzköltő napunk lesz: pellenka s Anitának pár nadrág, mert nem tudom mikor és hogyan, de pár nadrágja nagyon összement.
S közben egy kis lakás rendbetevésen is gondolkozunk: festés, ezt-azt lecserélni, netán padlózni, csempézni. Na nem most jövő héten, de talán a közeljövőben. Most gondolkozom, és sajnos halvány lila gőzőm sincs mi milyen színű legyen, milyen színkombináció menne ide vagy oda... Nekem ez fárasztó, de így már nehéz lakni, tenni kell valamit... pedig cseppet sem kívánom a felfordulást, port, zajt, de ez is hozzátartozik az élethez.

Ritkán, ha este

csak én vagyok itthok itthon a lányokkal, általában korán ágyba kerülnek vagy inkább időben. Ez ma este is így volt, így mostanig már aludtam egyet én is, nem mintha ez is benne lett volna a tervbe, csak így sikerült. De nem bánom.
Ma délelőtt bementem a munkába. Olyan jót tett nekem ez a kimozdulás! Megtudtam, hogy a több mint tíz éves kabátom is remekül áll rajtam, mintha nem ezzel jártam volna évekig munkába! De aranyosak voltak! S hogy má' nehogy levágassam a hajam :), s hogy vigyem el a lányaimat is, aztán kinek hogy megy sora. Már internet is van a munkában, s az ötven éves kolleganő is ímélezik. Gyerekek, bankkölcsön, esküvő, mindenféle. Kint is napsütés.
Estefele séta a családdal, persze összekötve a kellemest a hasznossal.
Szép az élet.

Ez szép volt!

Elizabeth Gaskell: Észak és Dél, Artemisz Kiadó, 2007

Kikapcsolódásra remek regény, romantikus regény, nagyon szép történet. Sok félreértés stb. után az ötszázhuszonkettedik oldalon egymásra talál a két fiatal... Miért olvasok még mindig néha ilyen romantikus regényeket?! Mindegy, nagyon szép volt. Az ahogy az emberek meg vannak rajzolva, hogyan változnak. Talán csak nem kellett volna épp ennyire egyszussza elolvasni, de szép volt. Jöhetnek újra a komoly könyvek. Nem mintha ez komolytalan lett volna, de nem ígényelt nagyon nagy összpontosítást az olvasás, megértés. Pihentető volt.

Milyen szépen hangzana, ha én most azt mondhatnám,

azért nem írtam, mert az elmúlt napokban átrágtam magam ötszázhuszonkét oldal pszihológián, és ha azt is mondhatnám, hogy a vizsga nem is volt olyan nehéz...
Szombat óta nem írtam, bolgot se nagyon olvastam, csak úgy futtában.
Vasárnap végre részt vehettem mind a két istentiszteleten, de csak a délutánira tudtam igazán figyelni. Nagyon jó volt.
A hétfői vizsga... aki tudott annak jó volt. Én másodiknak adtam be az üres lapot.
Aztán hétfő este kicsit nem ment a net. Kezembe vettem egy könyvet, s meg se álltam míg a végére nem értem, az éjjel.

Bármit szívesebben elvégeznék,

minthogy a tankönyvet olvassam, mert gondolatban már vesztesnek látom magam, úgyanis nem tudom átrágni magam az egész anyagon (ez egyszeri elolvasást jelent, úgy hogy meg is értsem), tanulás pedig szóba se jöhet. Miért akart a tanárnő a szesszió első napján vizsgáztatni? Mindengy. Újból látom milyen nagy veszteség, hogy nem jártam kurzusra, de ez van, ilyen a helyzet, lesz még ilyen se. De azért el fogok menni hétfő délután a vizsgára, hogy lássam milyen tételeket ad a tanárnő. Állítólag abc sorrendben megyünk majd be a terembe, és ülünk a padokba, a tanárnő névreszóló lapot ad mindenkinek, rajta a két tétellel. Na és? Aki nem tud, annak úgyis mindegy.
Ma szép napunk volt itthon. Holnap pedig megyünk istentiszteletre, s ez nagyon jó. Már két vasárnapja nem voltam. És próbálok a Norbi Update szerint enni, nem mindig sikerül, de úgy látom nem hiába, a mérleg se maradt teljesen közömbös és én is jobban érzem magam. Soha többet nem akarok ennyit magamra szedni. Miért is szeretek annyira enni? Ilyen vagyok. Önfegyelmet kell gyakoroljak. Ami nem könnyű. Nekem.

Most láttam először,

hogy egy gyógyszeres dobozra Braile írással is rá van írva a gyógyszer neve, hogy a vakok is elovashassák. Csak ma vettem ezt észre Anita egyik sziropján, és kellemesen meglepett. (a 60 ml alatt azok a pöttyök)

Tegnap

blogmentes napom volt. Jó volt. Azt hiszem gyakrabban fogok ilyet tartani.
Tegnap reggel voltunk Csengével ellenőrzésen, szépen gyógyul, alig csorog már az orra és ritkán köhög. Anitával is voltunk az orvosnál. Ő nem gyógyul úgy ahogy kellene- ezt mondta az orvosnő, csütörtökön megyünk allergiateszteket csinálni és spirometriára, kapott immunerősítő szirupot.
Holnap vizsgám lesz.
Ma egy különösen szép napom volt. Klári is feljött hozzánk, mert már rég nem találkoztunk. Sajna' kicsit fáradt vagyok most, s azt hiszem egy darabig még így lesz. Megpróbálok tanulni még egy keveset.
Még annyit, hogy a yahoo 360 sokszor nem akarja mutatni rendesen a blogokat, főleg az utolsó bejegyzést és komentelni se enged, ill. megírom és elküldöm a kometet, az mégse érkezik meg.
Ha holnap is ilyen remek napos, szélmentes idő lesz, véget vetek a lányok szobafogságának és kimegyünk visszamosolyogni a Napnak.

Boldogok akik sírnak

mondta Jézus.
Nemrég a gyász folyamatáról olvastam. Veszteséget nem csak akkor érzünk, amikor egy számunkra kedves személy meghal, hanem életünk során sokszor szembesülünk kisebb-nagyobb veszteségekkel és nem mindegy mit kezdünk a veszteséggel, hogyan dolgozzuk fel - ezt a suliban mondták. Veszteség lehet egy személy elvesztése, de egy állat, egy tárgy, egy cél vagy aminek a hiányát veszteségként éljük meg, ami fontos, amihez kötődtünk.
Nemrég olvastam a gyász folyamatának fázisairól.
1. Tagadás.
2. Tiltakozás és harag.
3. Szomorúság, hiányérzet és vágyódás.
4. Félelem vagy rettegés.
5. Mentális és emocionális elfogadás.
6. Újrakötődés és megújulás.
7. Megbocsájtás.
8. Hála.
Nem mindenki és minden esetben megy végig mind a nyolc fázison, de fontos eljutni az utolsó ponthoz. Hogy képesek legyünk újra kötődni, örülni.

Miért is írtam ezt le? Mert ez jutott eszembe, amikor ma ezt olvastam a Bibliából: boldogok aki sírnak, mert ők megvígasztaltatnak. Tudom, a klasszikus értelmezés, boldogok, akik a bűneik miatt sírnak. De nemrég szembesültem azzal, hogy egy veszteséget teherként cipelek magammal és hogy ez mennyire bénító. Hogy jó elismerni a veszteséget, engedni, hogy fájjon, sírni miatta, szomorúnak lenni, félni, hogy mi lesz így, elfogadni, hogy ez van, lehet így is élni, mégis akarok örülni, nem bezárkózni a veszteség miatt, megbocsájtani és örülni mégis. Nem rég sírtam ilyen boldogítóan. S nagyon jó volt.
Olyan jó, hogy amíg élünk változhatunk. Akarok változni. Elgondoltam, milyen szeretnék lenni majd az öregség küszöbén. Hát sok mindenen kell változtassak. Eleget éltem már "csak úgy".
Hát ilyesmiken gondolkozom mostanában.

Ma reggel

Anita megkapta a tizedik és egyben utolsó szurit. Holnap megyünk ellenőrzésre. Először Csengével a családi orvoshoz, aztán Anitával a poliklinikára.
Meghallgattam a délelőtti prédikációt, valaki felvette mp3 lejátszóval és J. kérésére ideadta, hogy én is meghallgathassam. Nagyon tetszett, bár a téma nem teljesen új, tehát nem sokkolt.
Olvasgatok a rajtam lógó Csengével. Gondolkodom. S írogatok. Tanulgatok. Pedig ez utóbbit nem "-gatok" kellene, hanem sokkal határozottabban, komolyan, teljes gőzzel.

Csenge

már jobban van, tehát nem lóg állandóan rajtam és jobban eszik, nem minden második szava "didi", jön-megy a házban, jobban alszik. Ami a beszédet illeti jól halad. Pár napja mondja "Anta" Anitának.. Más szavak: kapucni, káposzta, kalap, jó, abc, kap, Anita szerint néha angol szavakat is mond :), ezeket csak ő érti, de ma mondta angolul azt, hogy fehér :), utánoz még ezt-azt, amit hall, de azt hiszem, nem tudja a szavak értelmét, de majd megtanulja. Itt épp mesét néznek a lányok. Tudom, Csengének még korai, de nem lehet őket elválasztani. Amúgy Csenge csak rövid ideig nézi a képernyőt, aztán tesz-vesz a szobában. Legújjabb kedvenc foglalkozása Csengének: felolvasás. Nagyon komolyan, hangsúlyosan, átéléssel, persze "csengenyelven". Nagyon élvezetes hallgatni. Nem lehet úgy-e, hogy csak a felnőttek olvassanak hangosan meséket, mikor ő is érti mi van a képen. De üres határidőnaplóból is tud olvasni gond nélkül.
És a baba a mindene. Általában este babával alszik el. Minden baba nagyon kedves. Az a jó, ha egyszerre legalább két babát ölelhet. Este a vacsoránál megkínálta a babát vízzel a poharából. És nagyon szereti Manyi mamát, nagyon-nagyon. És vígasztalja Anitát amikor sír az injekció miatt. Eddig ő is sírt, de ma este már nem.Mára ennyit. Csoda jó, ha legalább két gyerek van a családban. Ma este mikor hazaértünk az orvostól Csenge aludt. Anita majdnem felköltötte. Alig tudta kivárni, hogy felébredjen. Bíztattam Anitát, játszodjon olyat, amit Csengével nem lehet, most míg a kicsi alszik, nem rontja el a játékát. Mire ő azt mondta, hogy: nem, mert Csenge nélkül unalmas. Hát el is hiszem, mert minden kiszámítható, biztos. De amint megjelenik Csenge... "Cs. ne!" "Az az enyém!" stb.

Ma délután aludtunk egy jót. Nagyon jót tett az elmúlt éjszaka után, mert Csenge rosszul volt, sokat sírt, nem tudtunk rendesen aludni tőle. Ma elmentünk vele az orvoshoz. Ő is kapott antibiotikumot. Anita jobban van. Vele holnap megyünk ellenőrzésre. Nem szeret inni, pedig most sok folyadékot kellene inni. De ma többet pihent.
Jó, hogy itt van Anyu. Ma újra sütött nekünk palacsintát (tegnap is). A vasalnivalóm is egyre fogy. Nehéz lenne egyedül itthon reggeltől estig, mert Csengi is rajtam lóg.
Adina is eljött ma hozzánk, "beteglátogatni". Vasárnap is itthon kell maradjunk. Ez már a második itthonülős vasárnap lesz :(.
Tanulnom kell.
Egy dolgozatot megírni.

Nem panasz, csak ténymegállapítás:
Este mindig fázok.
Most fáradt vagyok. Anita ma úgy nézett ki tele van energiával, nem akart pihenni se, pedig hát tüdőgyulladása van. Este aztán... Na de megegyeztünk, holnap bőven lesz pihenés és egyéb is, hogy a ma esti program ne ismétlődjön. Csenge is kitett magáért. Észrevettem, hogy lent mind a két oldalt kibújt egy-egy zápfoga. Ezért volt ennyire rajtam lógó, szopizó a napokban?
Vannak helyzetek amiket nehezen viselek. Elég faragatlan vagyok. Hajaj...
Tanulás helyett az utolsó száz méteren el kell készíteni egy dolgozatot..., információt keresni, mikor legszívesebben aludnék, vagy bármi egyébbel foglalkoznék inkább, még tanulnék is.
Fogyókúra tíz napra felfüggesztve, vagy talán többre is?
Ebben az itthonülős két évben a szoptatásnak köszönhetően reggel addig lehet aludni amíg csak bírjuk, s ez nagyon jó. De egyszer vége lesz, s az is nagyon jó lesz.
Már néhány napja nem ittam kávét.
Megyek lefeküdni.

Itthon vagyunk.

Délután két óra körül hazértünk. Végre!
Anita jobban van. Elmaradt a hányás. Evett ma délben. Emlékeztetjük, hogy inni is kell. Szúri is lesz ma estétől. De a legfontosabb, hogy itthon lehetünk. Itt van Anyu is, segít mindenben. Most épp olvas Anitának. Csenge is nagyon szereti mamát.
Anitának tüdőgyulladása van. Egyéb nincs. Nagyon le van gyengülve.
Csenge is köhög és csorog az orra, de ő eszik jól. Szereti az orvosságsziropokat. Az orrszívózást viszon nem szereti.
Péntek éjjel óta félig ébren alszom, mert Csenge a bedugult orra miatt gyakran megébred. És Anitát is meg-megnéztük, hogy nem lázas-e. Szeretném kialudni magam. És legyőzni ezt a megfázást.

Nagyon köszönöm, (Yahoo 360-ról)

hogy imádkoztatok értünk. Anita jobban van. Tüdőgyulladása van. Hazaengedtek bennünket. De injekciót is kell kapjon :(. Ma csak reggel volt egy kicsit lázas. A hasa se fáj már csak egy kicsit néha. Nem hányt (talán ez volt a legnagyobb gond, hogy nem maradt benne semmi, se ennivaló, se gyógyszer). És evett! Most játszik.

Mielőtt tegnap délután elindultunk a kórházba, egy könyvjelző akadt a kezembe, amin ez volt:
"Ne féj mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!" És.41:10

Nagyon örülök, hogy itthon vagyunk. Itt van nálunk anyósom, az este érkezett, nagy segítség, mert Anitát újból és újból emlékeztetni kell: igyál még egy kortyot. Aztán Anita nem nagy evő egészségesen sem, s most próbálunk kedvére főzni, játszani vele, olvasni, míg belefárad a szánk.
Csenge is érezte a hiányomat. S nekem is jó itthon, mert alaposan bevírusozódtam én is és jövő hőten van az első vizsgám, tanulni is kellene. Józsi is mehet munkába, mert végig mellettünk volt a szükség idején.

Isten áldjon és őrizzen mindőtöket!

Kérés (Yahoo 360-ról)

Anita nagyon rosszul van. Tüdőgyulladása van, de még más is, talán vakbélgyulladás. Mindjárt megyünk a sűrgőségre. Kérlek imádkozzatok értünk. Majd még jelzek.

Anita

nagyon beteg. Tüdőgyulladás és talán vakbél is. Lázas, mindent kihány. Imádkozzatok értünk. Mindjárt megyünk a kórházba.

Ma

itthonülős napunk volt. Józsi beteggondozó volt ma, mi hölgyek meg betegek. A legbetegebb Anita volt, jól megkínozta a láz és a köhögés, alig eszik. Csenge csak kicsit volt lázas, enni is eszik elég jól, csak az orra csorog és többet akar szopizni. Éjszaka is, gyakran felébredt az orra miatt. Én meg időnként fázom, csorog az orrom, érzem a torkom. De hát tél van. Holnap reggel megyünk a lányokkal a gyerekorvoshoz. Én pedig nem megyek holnap suliba. Pedig annyi mindent el kell még rendezni! Gyógyulásra várunk.

Szánkózás,

mikor még volt hó és nem voltunk betegek. Most nálunk olvadozik a hó és esik az eső.
Fura ez a tél. Bár én nem szeretem a nagy hideget, a hideg szelet. Már várom a tavaszt. És örülök, hogy a napok már lassan elkezdtek hosszabbodni.

Most ezt hallgatom:

Tetszik. Olyan énekek vannak a CDn, amiket még mi énekeltünk az ifivel. (majdnam azt írtam: amikor még fiatalok voltunk) Ma voltak itt a gyüliben, mi nem, mert betegek vagyunk Józsit kivéve, de Adina megvette nekünk a CDt és el is hozta.

Már csak leírom ide,

hogy egy ideje nem használom a mikrót. De azért nem szándékozom kidobni. Úgy látszik vannak a netnek ilyen káros hatásai is, ha az ember lánya össze-vissza olvas mindenfélét. Itt olvastam ezt-azt, s még máshol is, így visszatértem a mikró előtti időbe. Először kicsit furcsa volt. De belejöttem. Nem tudom meddig fog tartani ez a divat nálam, de most ez van. És nekem jó. Ja és persze csak nagyon ritkán kenünk a kenyérre margarinnak nevezett műanyagot. Sütésnél -ami nagyon ritkán fordul elő nálunk- még használok ilyen egészségre káros anyagot, de már nem százszázalékban. Ezek nem nagy dolgok, hisz legtöbbször nem tudjuk mit is eszünk, honnan, milyen minőséget. De nekem most számít.

Nem bánnám, ha a téli vakáció húsvétig tartana.

Azt még kevésbé, ha csak egyszer lenne szesszió egy évben.
Mert jó együtt lenni. Reggel tízkor ébredni, tízenegykor reggelízni...
Nehezen pihenem ki a hajnali lefekvéseket.
És fázok, mert fáradt vagyok, és mert kint hideg van. Bent nincs, a hőmérséklet csak annyi bent mint két hónappal ezelőtt, de én mégis fázom. Minden tél ilyen fázós. És várom a tavaszt.
Újév havat is hozott. Nem sokat, de azért elő lehetett venni a szánkót. Tegnap együtt is szánkóztak a lányok, tetszett Csengének is, de a kinti levegőtől elálmosodott, így mi hamarabb feljöttünk. Józsi és Anita a kisparkban találtak egy kis "dombot", Anita ott szánkózott tegnap és ma is. Nagyon élvezte. Nem hiszem, hogy a szánkózástól, de Anita újra nagyon köhög. Nem szeretem ezt a köhögést. Remélem nem tart sokáig, hisz hétfőn kezdődik az ovoda.
Nem tudom miért, de úgy érzem, kiszalad az idő az újjaim közt.

új év

Milyen furcsa, elmúltak az ünnepek.
Szeretném jól kipihenni magam, de közben már az jár az eszemben, hogy azt meg kell tanulni, azt elolvasni, azt lefordítani, azt .... sorolhatnám. De ma még nem. Csak a Norbi diétát kezdtem meg, és tornázni is fogok Rékával és ebben kitaró akarok lenni. De nem csak ebben.

A Szilveszter éjjel nagyon jól telt. És az elmúlt éjjel is. Ma éjjel aludni szeretnék. Mindjárt kezdem is.

Nagyon tetszett az Újévi üzenet, Dávid legyőzi Góliátot, Isten segítségével, ha odaszánom magam, legyőzhetem az ellenséget, nem akarok "otthon maradni", sodródni, semmit nem tenni. Vasárnapról még bennem maradt: cselekedeteink mögött ha nincsennek döntések, akkor csak sodródunk. Nem akarok csak úgy beleélni a nagyvilágba.

Ez nem az újévvel kapcsolatos, de leírom, mert nagyon örülök: az elmúlt napokban (még tavaly) oldódni kezdett egy hozzámnőtt teher, nem történt nagy dolog, csak eldöntöttem, hogy örülni akarok az Életnek, "annak" ellénere, így a "veszteség" már nem bénító. Másképp mondva rátaláltam a gyógyulás útjára... És jó reménységgel vagyok, mert tapasztalom magamban a változást, bár ez csak a kezdet, s lehet lesz még így se néha. De jobb is jön még, no nem csak úgy, de nem baj.

B.Ú.É.K. (Yahoo 360-ról)

Jókívánság
(Túrmezei Erzsébet, Fritz Schmidt-König után németből)

Ragyogjon minden reggeledre
gazdagon Isten kegyelme,
s zengje be minden estédet
ujjongó, boldog hálaének!

B.Ú.É.K.

Túrmezei Erzsébet, németből

Nagy újévi kérés

Nagyot kérek újévre, Istenem,
Add, hogy minden napon legyen
időm a Te számodra,
időm magamra,
időm másokra,
velem vándorló vándorokra.

Számodra? Engedd, hogy másképp mondjam!
Üres kórsommal hadd siessek szomjan,
örök forrás, Tehozzád,
hogy egy lélegzetvételnyit adj nekem
a Te idődből, Istenem!
Szent örökkévalóságoddal áldd meg
lehelet-életem!

Ha Te lecsendesíted szívemet,
akkor lehet
időm magamba szállni,
összekulcsolni kezem,
gyűjteni drága kincseket.
S csak akkor tudok én is adni,
ajándékokat osztogatni
másoknak szüntelen.
Így kérek tőled időt, Istenem!