hétfő, január 28, 2008

Ma

Anita oviban van, három itthonülős hét után. Már nagyon várta. Csenge most alszik. De ha ébren van, mindig kell valamit EGYÜTT csináljunk. Alig tudtam elmosogatni. Fogja a kezem, és húz maga után. Míg Anita itthon volt, néha elvoltak együtt is egy rövid időre.
Tanulnom kell. Csütörtökön lesz vizsgám. Tegnapig azt hittem szerdán, de Emese szólt, hogy ő úgy tudja csütörtökön lesz a vizsga. Ma megnéztem újra a dátumot, és tényleg csütörtök. Már a második vizsgát nézem el így.

Gondolkoztam ezen-azon.
Százas listát nem fogok írni. Tudnék írni száz tényt a múltamból, de ez fárasztó. Magamat elég szubjektíven ítélem meg, ez se érdekes. Amit biztos tudok magamról, azzal nincs mit dicsekedni. Remélem, fogok változni, amit elrontottam, részben, jóvá lehet tenni. Erről kb. ennyi.

Azon is gondolkoztam, miért szeretem még mindig a szép romantikus történeteket, mint pl. az észak és dél? Hisz a legtöbb véget ér amint a két fiatal egymásra talál. Szép történeteket olvastam a y360-on is, de azok nagyon-nagyon rövidek voltak. Mi bennük az ami érdekessé teszi őket? Miért van olyan kevés történet, ami azt írja le ami a boldogító igen utáni években történik? Az már fárasztó? Vagy túl reális? Vagy az álmoknak itt vége? Szükséges-e, hogy az élet álomszép legyen? S ha nem, akkor nem értékes már?

Csenge felébredt, mentem.

8 megjegyzés:

  1. a százas listámat én is kitöröltem, de nem annak hatására, amit most írtál, már régebben:)
    a romantikus sztoriknak pedig egyáltalán nincs vége az egymásrataláláskor, csak azért nem írunk róla, mert
    1.senki nem kérte
    2.mindennap írunk belőle valamit:)
    3. az álmodozás, álmok fontosak, hasznosak az életben, egy régebbi familyben olvastam erről, csak most sajnos nem találom, de ha megkapom, akkor írok belőle idézeteket.

    VálaszTörlés
  2. Én azt hiszem, minden házasságnak vannak kritikus periódusai, amikor úgy érzi az ember, hogy minden álma "szertefoszlik"...Ennek ellenére, én úgy érzem,(lehet azért mert már túl vagyunk az ilyen kritikus szakaszokon, megértettük, hogy "néha nehéz vele, de nehezebb lenne nélküle";és "mással" se lehetne könnyebb vagy szebb, mert mindenkinek van "jobb" és "bal" oldala...nekem is...)szóval,én úgy érzem, hogy mindennek ellenére szép "vele" az élet,és lehet "ő" az én számomra továbbra is "királyfi", ha én is annak tartom,ha a szépre és jóra összpontosítok,nem a "nagyonis emberire"...(az ördögnek van arra gondja, hogy minden hibát felnagyítson, de nem muszály rá hallgatni)
    "A házasság persely,amelybe mindkét félnek rendszeresen bele kell dobni a saját adományát"(Fritz Dietrich)
    Ha én azt ADOM, amire tudom, hogy Ő vágyik,akkor ő is adja amire én vágyom...Na, száz szónak is egy a vége,részemről úgy érzem:"nem csak a húszéveseké a világ", nagyon szép az élet párosával, ha mi "széppé" tesszük...Nekem most is vannak szép és beteljesülő "álmaim"!!! SDG!!!

    VálaszTörlés
  3. egyetértek Magdi.

    Az én időmben nem volt divat a jegyességi előkészítő vagy hogy is hívják. Lehet érdekes lett volna. Bár a szerelem eléggé vak tud lenni.

    Azt hiszem a szép és értékes dolgok, kapcsolatok nem pottyannak csak úgy az ölünkbe. Aztán éretté válni se lehet csak úgy a napsütésben, kell néha egy kis erősebb szél is.
    Talán nem az a lényeg mennyire nehézségmentes egy kapcsolat, hanem hogy mivé válnak az érintett felek.

    Nem vagyok valami jó formában ilyen eszmefuttatásokhoz, de úgy gondolom jó lenne kicsit több realitás, szeretet és jó reménység.

    VálaszTörlés
  4. Hm, a százas lista egy énfeltáró üzenet. Nem gond, ha nem írsz, nem mindenki érzi jól magát az ilyen fajta énfeltárásban. De remélem azokról, akik írtak ilyet (pl. én is), nem gondolod, hogy dicsekvésből tették... Kicsit furán éreztem magam, mikor ezt a szót olvastam a bejegyzésedben, én sem dicsekvésből vagy magamutogatásból írtam ilyen listát.

    VálaszTörlés
  5. Sajnálom, nem volt szándékomban megbántani se téged, se mást.
    "Amit biztos tudok magamról, azzal nincs mit dicsekedni." írtam, s amit írtam megírtam, s magamra vonatkozik.
    Elolvastam a listákat, itt-ott megjegyeztem valamit, nem sokat, memórával nem állok a legjobban. Véleményem: értékesebb az embereket személyesen megismerni. Ha mindenkinek aki listát írt feltehetnék tíz kérdést, amit én szeretnék tudni róla (no nem hálószobatitkokat), lenne egy pár ami nincs benne a listában. Nekem magamnak is vannak olyan dolgaim, amit csak négy vagy hat szem között osztok meg, ezek azok, amik igazán fontosak, amik mélyen bennem vannak, hozzám tartoznak. Nincs bajom azokkal akik listát írtak, csak egyszerűen ez a fajta kitárulkozás, ha lehet így nevezni, nekem személyesen nem felel meg most. Ez még változhat idővel. Magamról jó dolgokat nem igazán modhatok, rosszakat nem akarok, semlegeset sem akarok. Elég bajom van magammal.
    Nem tudom érthető-e amit írtam?
    Még egyszer, nem akartalak megbántani, mert tetszett a listád, így hirtelen az jut eszembe, hogy nagyon szereted Benit :).

    VálaszTörlés
  6. Érthető voltál :) Egyébként ez az egész nem is helyettesítheti a személyes beszélgetéseket. De persze a blogozás személyes, illetve személytelen voltát feszegetni nem lenne elég egy komment. Különben nagyon jó ötletnek tartom a kérdésfelvetést. Na, akkor ezt megbeszéltük (ha lehet ezt így mondani). :)

    VálaszTörlés
  7. ok, :)
    csütörtöki vizsgám után lehet szó róla. kölcsönösen.

    VálaszTörlés

Mi a te véleményed?