Bármit szívesebben elvégeznék,

minthogy a tankönyvet olvassam, mert gondolatban már vesztesnek látom magam, úgyanis nem tudom átrágni magam az egész anyagon (ez egyszeri elolvasást jelent, úgy hogy meg is értsem), tanulás pedig szóba se jöhet. Miért akart a tanárnő a szesszió első napján vizsgáztatni? Mindengy. Újból látom milyen nagy veszteség, hogy nem jártam kurzusra, de ez van, ilyen a helyzet, lesz még ilyen se. De azért el fogok menni hétfő délután a vizsgára, hogy lássam milyen tételeket ad a tanárnő. Állítólag abc sorrendben megyünk majd be a terembe, és ülünk a padokba, a tanárnő névreszóló lapot ad mindenkinek, rajta a két tétellel. Na és? Aki nem tud, annak úgyis mindegy.
Ma szép napunk volt itthon. Holnap pedig megyünk istentiszteletre, s ez nagyon jó. Már két vasárnapja nem voltam. És próbálok a Norbi Update szerint enni, nem mindig sikerül, de úgy látom nem hiába, a mérleg se maradt teljesen közömbös és én is jobban érzem magam. Soha többet nem akarok ennyit magamra szedni. Miért is szeretek annyira enni? Ilyen vagyok. Önfegyelmet kell gyakoroljak. Ami nem könnyű. Nekem.