most rosszul vagyok,

mert hiába a jó szó, figyelmezetetés, az ember lánya csak azt tesz amit akar. Mondhatom berekedésig: ne ugrálj, ne szaladj...
A vacsora vége felé úgy szaladt a wcre Anita, hogy jól elvágódott. Az nagy szó, ha ő sír, hogy fáj, mert álltalában nem mondja, mutatja ha megüti magát. Rögtön pizsamát vett, lefeküdt. Ez nem oké. Egyszer már megütötte a fejét úgy hogy szerintem agyrázkódása is volt, bár a háziorvos azt mondta, nem gondolja, de akkor is rém álmos lett egyből, rövid alvás után hányt... Most is, vagy húsz percet nagyon sírt, hogy fáj a feje (ez nem jellemző rá), majd elaludt, kis idő múlva felébredt és hányt. Most pihen, gondolom újra el fog aludni. Na, mit modjak?! Mindez itthon, csak a wcre rohant. Persze Csenge együtt sírt Anitával, vigasztalta is. Imádkozom, ne legyen komolyabb baja, nem szeretnék kórházba menni, bár gyerekekkel ajánlott megfigyelés végett. Próbálom figyelni. Pár napig itthon marad. Nincs idő unatkozni, mozgalmas az élet erre felénk.
Na, kiírtam a szívem bánatát.