olyan fáradtnak éreztem magam, hogy legszívesebben lefeküdtem volna, de még hátra volt a vacsora és egyebek. Aztán mikor a lányok elaludtak megnéztem egy filmet, kikapcsolódáként. Tudom jobb lett volna aludni egyet, de itt ragadtam a gépnél. A lényeg (a filmből): élj úgy minden napot, mintha az utolsó volna. Ha így éltem volna ma, akkor nem néztem volna filmet.
A lényeg az, hogy:
-reggel voltunk a "neurochirurgia"-n Anitával, jól van, de azért figyeljünk rá, s ha észlelünk valamit menjünk vissza. Kellett egy órát várni, mert az orvos a műtőben volt, addig Anitával ikszészérót játszottunk, nagyon jól megy neki velem, mert néha figyelmetlen vagyok.
-elköltöttem a pénzem apró-cseprő dolgokra, voltam a billába, gyógyszertárba, gyereküzletbe
-épp csak szusszantam egyet itthon és
-indultam a vizsgára, ami érdekes volt, gondolom átmegyek, szintézis volt, rövid de velős kellett legyen és nekem a magyar évharmadvégi dolgozatokat jutatta eszembe, mindig szintézis volt, a magyar volt az egyetlen tantárgy amiért érdemes volt a BBbe járnom, soha nem tanultam magyarból, kivévé idézeteket, és sokat olvastam, a tankönyvet csak nagy ritkán olvastam, a füzetbe egy-egy órán csak néhány sort írtunk, azt is vonalkával, annál tömörebben nem is lehetett volna fogalmazni, azt hiszem a legremekebb magyartanárnőm volt, megtanított gondolkozni, meglátni az összefüggéseket... szóval a legjobb a mai vizsgában az volt, hogy nagyon szép emlékeket hozott elő.
Mire hazértem Csenge már kialudta magát így a pihenés szóba se jöhetett.
Na de most már lehet menni lefeküdni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?