az első hó. Csak az autókon és a háztetőkön maradt egy kevés. Remélem reggelig kitart, örüljenek a gyerekek.
Nemrég vettem magamnak galuskaszaggatót. Ma készítettem életem első tejfölös nokedlijét. Ami ebédről megmaradt azt megvacsorázták a gyerekek. Még eggyel bővült a "kedvenc másodikfogások" listája.
Szép lassan elhagytam a paleót. Nem vagyok jobban és majd minden nap gondolom, hogy újra el kellene hagynom a kenyeret, krumplit és rizset, csak nem könnyű rászánnom magam és kitartanom, főleg, mikor a kicsi otthagy két falat kenyeret... Mintha a könnyen bomló szénhidrát is függővé tesz egyeseket... Pedig lehet élni nélküle is...
Míg mi apró dolgainkat rendezzük, rohanunk van épp pihenünk, remélünk, mosolygunk, könnyet törlünk, észre sem vesszük és történelem íródik. Tovább. Nagyapáink, nagyanyáink élete, reménnyel, fájdalommal, kereséssel, könnyel, félelmmel, nevetéssel lassan elmúlik. Történelem lett az a világ. Azóta annyi minden megváltozott. Néha csak kapkodjuk a fejünket annyi a változás körülöttünk, a világban, amelybe élünk. Mégis ugyanolyan emberek vagyunk mélyen belül, hasonló gondokkal, félelmekkel, reményekkel. Mert az élet alapvetően nem változott: szeretet, elfogadás, fájdalom, remény, család, biztonság, védettség, mélyen hordozott sebek - hozzátartoznak a mi életünkhöz is.
A fájdalom a szeretet és az élet jele -olvastam... Mennyire igaz ez az Éden utáni Földön! Megmaradásunk reménye, hogy Isten is részese lett mindennek, sokkal inkább mint mi. Erre emlékezve adventben élünk.
"szabadságon voltam", vagyis itt volt nálunk anyósom és kedvemre járhattam a városban. Nem is volt mindig olyan kedvemre, de mivel ritkán van lehetőségem nyugodtan rendeznem a dolgaimat és nyugodtan nézelődni a bevásárlóközpontban, most életem a lehetőséggel. Nem volt pihentető a sok jövés menés, de kellett ez is.
Míg a város utcáit róttam nagyon örültem minden felújított régi épületnek, templomnak. Sok szép épület van városunkban. Sajnos nem volt időm, lehetőségem lépten-nyomon megállni, mert sokszor sietnem kellett. De hadd legyen itt két kép, az egyik reggeli a másik esti.
Legjobb a volt munkatársaimmal való találkozás volt. Felajánlották, hogy visszafogadnak és máris adnak köpenyt, kesztyűt, beállhatok közéjük. :D Azért az új munkám érdekesebb, teljes embert igénylő, tele új kihívásokkal és nem bánom a váltást.
Itt a tél, az advent, a karácsony... sokat kell még tanuljak, az elmúlt hónapok változásai csak a kezdet.
elolvastam...
Több mint fél év kellett hozzá, hogy kiolvassam Frittmann Lászlóné: Hang a függöny mögül c. elbeszéléses kötetét, nem mert unalmas lett volna, hanem mert mostanában kevésebb időt töltök könyvvel a kezemben kedvtelésből olvasva. Pihenést volt olvasni egy-egy elbeszélést a könyvből. És sajnálom, hogy elérkeztem az utolsó elbeszéléshez. Szívesen olvasnám a folytatást. S ha mindig itt lenne a polcomon, néha elővenném, egy-egy régi történetért. Mert régen is voltak nehézségek, mégis derű, békesség, megelgedés árad a sorokból és Isten iránt bizalom és hála. Nekem nagyon jó volt ilyen lassan olvasni, gondolkozni. Szép volt.
Mostnában olvastam a MEK-ről Fehér Klára: Bezzeg az én időmbent, mert ez nem került a kezem ügyébe "az én időmben". Ez olyan kikapcsolódás volt, pihenés.
Egész más volt a másik könyv. Az Abortusztúlélők olvasása óta furdal a kiváncsiság, milyen lehet a szintén Koinónia, "életjel" sorozatban a gyermekkori szexuális zaklatás témakörben megjelent Rebecca Newman: Az elszabadult sikoly.
A kortárs brit írónő önéletrajzi írásában a gyermekkorban elszenvedett szexuális zaklatás bonyolult, nehezen azonosítható, olykor alig értelmezhető következményeiről számol be. A szerzőnek hosszú és fájdalmas utat kellett megtennie, amíg megtalálta azt az ösvényt, amin ötgyermekes családanyaként végre elindulhatott a teljes megbocsátás, a megértés, az ön-elfogadás felé. A magyar kultúrában a nemi erőszakkal foglalkozó szakirodalom igen hiányos. A kötet, mely nem akar olcsó megoldásokat kínálni, nem csak hiánypótló. A szerző lebilincselő elbeszélésmódja, őszinte hangvétele érdekfeszítő regénnyé varázsolja a művet.
Csendben kell lenni egy ilyen könyv után a döbbenettől, hogy ilyen is van, ilyen mély sebek, ennyi nem látható fájdalom és gyász ... és szeretet.
a különlegessége, hogy majd' minden a fiú körül forgott, legalábbis részemről. Hét elején rosszul volt és élete legszigorúbb diétáját tartom, de már kezdünk jobban lenni. A lányokkal akkor ebédeltünk, amikor a kicsi aludt, nagyon megértőek és türelmesek voltak.
Balázs mostanában sokat írkafirkál illetve rajzoltat velünk. Tudja, mikor melyik fajta ceruzával, zsírkrétával, filccel akar rajzolni. Szeret festeni -én inkább azt amikor cerúzázik. A gyúrmázás is nagy kedvenc lett, mióta a héten elkészítettem első házi gyúrmánkat, neki persze főként labdákat kell készíteni gyúrmáből. Rajzolni is labdát, tűzoltó autót, vonatot, trolibuszt és ilyeneket.
Élvezzük az őszi napsütést, a lehullott leveleket, meglessük a napozó katicabogarakat, esszük az almát, énekelünk, olvasunk, játszunk és tanulunk.
Már napok óta gyönyörű, napsütéses ősz van itt felénk.
Az óraváltást viszont nem szeretem. Olyan hamar sötét van délután! S a kicsik olyan kábán ébrednek a délutáni alvásból, mert már sötétedik mikor megébrednek.
Sétáink korlátozottak, mert Anita bokája kicsit megsérült, egy hétig kenceficézzük, kötözzük, kicsit sántikál.
több mint 5 órát vártam, hogy sorra kerüljek az egészségbiztosító háznál. Néhány percbe telt a benyújtott adatok hitelességének ellenőrzése a rendszerben. De az igazolványt csak a jövő héten kapom meg.
Mennyi időt kell eltöltsön sok-sok ember egy papírért, egy aláírásért! Mekkora a bürokrácia! Milyen lassan megy minden! Voltak akik nem győzték kivárni sorukat és elmentek, mert hát nem mindenki töltheti ott az egész napját.
Ez is hozzátartozik az életünkhöz.
Nekem jó dolgom volt. A gyerekek rendben voltak anyukámmal s vittem magammal egy érdekes könyvet, végre volt időm olvasni, de inkább ne lett volna!
Mostanában kevés idő jut olvasásra. Vagyis hát olvasok sok érdekes infót, de csak úgy kedvtelésből könyvet olvasni ritkán találok időt. Könyvet úgy olvasok, hogy most pár oldalt, másik nap megint, van is pár megkezdett könyvem. Most viszont olvastam egy kedves szép történetet szinte együltömben, Louisa May Alcott: Régimódi kiasszony (Könyvmolyképző, 2008)
Amúgy itt zajlik az élet reggeltől estig. Néha csak kapkodom a fejem. De szép!
-kiabált Balázs, mikor búcsúzás után bekötöttem a gyerekülésbe. És mit tehet ilyenkor egy dédtata?...
Még van a szőlőből, amit a tata adott. Nagyon finom. Olyan furcsa nevű szőlők, mint Konkord, meg Zala gyöngye és a többit már nem is tudom.
Kilástás tata kertjéből:
A hét elején Ippon voltunk. Rokonlátogatni. Sok szeretet kaptunk, jól éreztük magunkat. Láttunk hónapos bocit és néhány órás malacokat. Sorra látogattuk a rokonokat, sok szőlőt, diót ettünk. Élveztük a csendet, jó levegőt.
Ma egy hete pedig a Lea és Dávid menyegzőjében voltunk. Nagyon szép volt! És nagyon tetszett Mike József éneke amit Leáéknak írt. És minden szép volt. Hosszú lenne, ha itt mindent felsorolnék, ami tetszett.
Egy szép nagy család:
Most itthon vagyunk, megfázva. Elmaradt a betervezett szegedi Vadaspark-látogatás.
Balázs két éves lett már egy hete. Én pedig felbontottam a munkaszerződésemet. Foglalt vagyok nagyon. Alig jut időm csak úgy olvasni. De szeretem ezeket a mozgalmas napokat is. Igaz gyakran szeretném, ha hosszabb lenne egy-egy nap. Tanulnom kell a szervezést, jó időbeosztást.
mikor hazaértünk, meglepetten vettem észre, hogy a gesztenyefák levelei kezdenek barnulni. És nem csak. A gyerekek is megjegyezték ma séta közben: milyen szép sárga levelek... De azért még meleg van és ennek örülünk. Tegnap megettük az idei utolsó dinnyét. Lejárt az ideje. És elkezdtük a tanulást. Szervezettebb az életünk, és jó ez így.
Múlt héten egy szép hetet töltöttünk Szurdukon a Precept Ministries-nél, bibliatanulmányozás és pihenés is volt, meg persze jó levegő, csend, és tó. Balázs még ma is kérdezte: hol a tó? Újratanultam sakkozni.
Tegnap meghozták a nappaliba a szekrénysort. Egyik lap megsérült, azért azt a napokban jönnek lecserélni. Pakolhatok kedvemre. Ezen a nyáron nagyon szerettem hallgatni ezt a dalt. Remélem most majd mindennek találunk helyet és felszámolhatjuk a sok dobozt.
de komolyan! Hideg-fázós reggelekkel. Előkerültek a hosszú nadrágok, a zoknik, a cipők. Azért még reméljük felmelegszik egy kicsit, így a nyári ruhákat nem tettem még el. De már nézem, kinek mi van a hideg napokra, mit kell vásárolni. Milyen jó, hogy van mit elővenni, mert volt aki szeretettel gondolt ránk és mert a nagytól marad a kisebbnek. Közben várom, hogy megérkezzen a bútor a nappaliba és felszámoljam az évekig használt dobozokat.
A nyári, őszi eltevések terhét átvette az anyukám, még jobban mint az elmúlt években.
Ez az ősz jelentősebb változást is hozott az életünkbe. Én nemsokára hivatalosan is románul "casnică", magyarul nem is tudom hogy mondják pontosan, helyesen, mindenképp a gyerekeit itthon nevelő anyuka leszek, más szóval, meghatározatlan ideig felbontom a munkaszerződésemet. Ezen kívül Anitát átírattuk egy magyarországi iskolába. Kicsit átrendeződik az életünk. Tanulom az itthoni élet jobb megszervezését. De persze ennél sokkal többre van szükség.
Egyszer régen, kaptam egy mailben ezt az írást vagy inkább továbbküldős levelet (köszönöm Rena!), már akkor is tetszett, most ide is kimásolom:
Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban - egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát. "Arra gondolok," magyarázta az adategyeztető, "hogy van-e munkája, vagy csak..?" "Természetesen van munkám!" csattant fel a nő. "Anya vagyok." "Nincs 'anya' kategóriánk foglalkozásként. A 'háztartásbeli' fedi le ezt." mondta az adatfelvevő segítőkészen.
Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengő címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi adatfelvevő".
"Mi a foglalkozása?" kérdezte.
Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam? Nem tudom. A szavak egyszerúen kibuggyantak belőlem. "Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként."
A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.
"Megkérdezhetem," mondta a nő érdeklődve, "egész pontosan mit csinál ezen a területen?"
Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte kívülről hallottam, amint így válaszolok: "Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem) laboratóriumban és terepen is. (normálisan azt mondtam volna kint és bent). Dolgozom a Felettesemnek (elsőként az Úrnak, aztán egész családomnak), és van már négy kreditem is. (mindegyik lány). Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az ember-szakmákban (melyik anya tagadja?) és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap (inkább 24-et). Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, "átlagos" foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz".
Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.
Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem előtt.
Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja.
Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról.
"Egy újabb anya", vagy 'Anyaság" már nem hangzik elég jól.
Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón.
Netán ez teszi a nagymamákat "haladó" kutatási munkatárssá a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munkatársak ellenőreivé?
Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási munkatárs asszisztenssé léphetnének elő!
Kérlek, tudasd ezt a jó hírt a többi anyával, nagymamával, nagynénivel vagy más barátoddal, akiket csak ismersz.
Ma két hete volt drága nagyszüleim 60 éves házassági évfordulója. Nehéz élet áll mögöttük. Én csak a második felébe kaptam bepillantást. Szépen élnek. Gyermekkorom legszebb időszaka az amit náluk töltöttem. Ha rájuk gondolok, úgy szeretném, hogy ne legyen öregség, betegség, halál itt a földön, hogy mindig itt legyenek nekem!
Szeretem amikor kint vagyunk a gyerekekkel, főleg, ha mind az öten együtt vagyunk. Hova jut a nagyokat álmodó kamasz, hogy megelégszik azzal, ha gyermekeivel együtt kint lehet a parkban!
Balázs sokat fejlődött a nyáron, sokat beszél, szinte mindent. Kérdez. És már nem kell elaltassam esténként. Még szopik egy kicsit. Egy hónapja nem használunk babakocsit, úgyanis nem akart már beleülni, hanem tolni akarta. Azért néha használom a hordozókendőt vagy a mei-tait.
Ezt a lányom választotta: Dániel Anna: Erzsébet királyné (Móra, 2008). A fülszöveg nagyon szép. De ebben az esetben a film nekem sokkal jobban teszett, bár a könyv valószínű hitelesebb leírást ad az eseményekről. Ami nagyon zavart az volt, hogy a történet hol múlt, hol jelen időben van írva, e miatt fura rossz érzésem volt olvasás közben. Ettől eltekintve jó könyv.
Lassan vége a nyárnak.
Szeretem a nyarat, a finom édes dinnyét. Tudom, hogy nem igaz, de mégis néha úgy érzem, ellennék napokig csak dinnyével.
Szeretem a talákozásokat, amikor mi megyünk haza vagy más jön haza, a jó beszélgetéseket.
Csak apróság, de megjegyzem itt, hogy kipróbáltam a mosódiót. Tetszik. A színes ruháknál nagyon jó, a fehéreknél nem voltam megelégedve vele, aztán olvastam, hogy fehér ruhák esetében kell hozzá tenni a mosógépbe valami oxigén alapú fehérítőt vagy egy blogban azt találtam, hogy egy csomag sütőport. Utóbbin mosolyogtam. Jó lenne megérteni a mögötte rejlő kémiát! De mivel nem akartam most fehérítőt rendelni kipróbáltam az utóbbi váltzatot: működik.
S emítettem már, hogy négy éve nem használok már öblítőt, hanem ecetet teszek a mosógépbe az öblítő helyére: környezetbarát és egészségesebb, az ecet semlegesíti a mosószermaradékot, színkímélő, a ruhák frissek nem pedig mosópor vagy öblítő illatúak, a törülközők nedvszívő képessége sokkal jobb, nem beszélve, hogy az ecet olcsó. A nyáron azon az oldalon, ahonnan a mosódiót rendeltem olvastam, hogy lehet a ruhákat illatosítani "ulei esential" - azt hiszem illóolajjal, ezt a mosódiós zsákocskára lehet tenni vagy a ecettel az öblítős részbe. Ki is próbáltam, és nagyon tetszik!
Ez volt a mai apróság.
elmentünk Hunyadra. Hamar és nagyon jól telt. Persze a nagyon jóról nincs kép, mert olyankor nem jut eszünkbe képet készíteni és a kép nem tudja visszaadni ami a szívben van. Jó találkozások, beszélgetések voltak és öröm.
Szombaton elmentünk a dévai várhoz. Most nem lehet bemenni a romok közé, mert 'renoválják', de gyönyörködtünk a szép kilátásban és sétáltunk egyet.
A felvonó:
volt és lesz, mert valahogy megkopott a blogozás fénye, már nem kívánok mindennap írni. Emlékszem a kezdeti lelkesedésre... Örülök a "blogbarátoknak", főleg akikkel sikerült találkozni is. Nem vonulok vissza még. Kicsit szétszórtam magam. De néha még jelentkezem itt.
A nappalit kimeszeltük, lepadlóztuk. És újra tapasztaltuk milyen a baráti szeretet. Következik a szoba bebútorozása. Még nem döntöttünk veszünk vagy csináltatunk.
Kaptam egy ilyen párolót, nagyon finom a párolt zöldség.
Kipróbáltuk milyen egész éjjel vezetni, reggelre hazaérni. A gyerekek aludtak az autóban, ezért reggel pihenten ébredtek mikor mi alig aludtunk el. :)
Közben a héten a nagyszüleim 60 éves házasok lettek. Szépen éltek, élnek. Isten tartsa meg őket kegyelmében. Örülök, hogy vannak nekem.
Olvasok, kézimunkázok - ez a kikapcsolódás. És dolog is van bőven. És csendben is kell lennem.
De, nagy meglepetésemre, találtam két új könyvet, két Wass Albert könyvet, s bár egyszer régen azt mondtam, nem olvasok több Wass Albert könyvet, mégis, valamit csak ki kellene kölcsönözni, ha már eljöttem idáig és ott tartott egy jegesesős zivatar. Így kivettem és kiolvastam: Egyedül a világ ellen. És mivel itt fel van fordulva a ház, azzal a gondolattal, hogy megint ugyanaz lesz a témája, mint általában a Wass Albert könyveknek, de valamit csak kell olvasni, belekezdtem a Magukrahagyatottak-ba is. De ez meglepően más volt és mégsem. Tetszett és elgondolkoztatott. Mert szörnyű a háború, akár a bolgár hegyekben, akár a Kárpátokon, akár a koreai sziklákon. És mégis mindig újra van háború s míg akik a háború kimenetele felől döntenek kényelmes fotelekben ülnek és finomakat esznek, addig sokaknak kell meghallniuk. Miért?
Most újra elővettem. Szép. De nagyon sok idő kell a kivarrásáshoz. De ha minden nap varrok egy kicsit pár év alatt befejezem. És pár perc kikapcsolódás nagyon jól esik. Főleg ebben az összevisszaságban, ami körül vesz még legalább egy hétig. A gyerekek három napot mamáztak, de csak a kicsik, de lassan már nekik is elegük lett és inkább itthon anyáznak a nagy felfordulásban. Ezek olyan 'túl kell élni' napok, amikor a remény éltet :).
