A gyermekszív

Szép volt az ének vasárnap. Először hallottam (kicsit le vagyok maradva). S mint szoktam figyeltem a szöveget: ... a gyermekszív az Úr előtt kedves ajándék...
de kigyúltak bennem a piros lámpák mikor ezt hallottam: "a gyermekszív mindig tiszta marad". Rousseau jutott eszembe. Annyira jártas nem vagyok filozófiában, de az rám ragadt az iskolában eltöltött évek alatt, hogy Rousseau szerint az ember természetből fakadóan jó, de a társadalom elrontja. Persze az ének nem ezt mondta, csak bennem ez ugrott be, illetve, hogy hogyan lehet ilyet mondani: a gyermekszív mindig tiszta marad? Persze mindenki gondolhat, mondhat és énekelhet amit akar és biztos sok (vagy nem kevés) teológiailag helytelen éneket énekelünk, mit számít még egy?

Gondolkoztam, vajon aki az énekszöveget írta, járt-e játszótéren, ovodában, iskolában, vannak-e gyermekei?
Nem hiszem, hogy a gyermekek földre szállt angyalok.
Gyönyörű a 139. Zsoltár, nagyon szeretem újra és újra elolvasni. Isten alkotott bennünket, ezért minden gyerek (és ember) Isten csodálatos alkotása.
Úgyanaz a szerzője az 51.Zsoltárnak is, melyben az is benne van, hogy bűn fogantatásunk óta hozzánk tartozik.
És Pál apostol azt írja a Rómabeliekhez írott levelében, hogy mindnyájan vétkeztek.
Vajon miért mondják a vasárnapi iskolában az ovodáskorú gyerekeknek, hogy a Biblia tanítása szerint nem elég jók, ahhoz, hogy a Mennybe jussanak? A gyermekszív mindig tiszta marad.

...hát ilyen is van ... és olyan, hogy kővel dobálják azt, aki imára, böjtre, megtérésre szólít... furcsa időket élünk ...

Végül... nem jó, ha az ember elfogult, ha önnállóan gondolkodik, ha kérdéseket tesz fel. Jobb annak aki mosolyogva fogad el mindent amit elé tálalnak. Ma már nincsennek abszolút értékek és mindenkinek igaza lehet...