Nézem az utóbbi bejegyzéseket...

szép tájakat láttunk, de mégis értékesebb a találkozás, a beszélgetés. Néha kezembe veszem az ajándékba kapott házi készítésű finom illatú szappant és magam előtt látom, ahogy a patak parton beszélgettünk. Vagy amikor egy tíz gyerekes otthonoktató anyukával próbáltam beszélgetni angolul a hűvös éjszakában. Vagy a szerettetel megosztott ebéd és otthon. És újra eszembe jut hogy megint sok mindent elfelejtettem megkérdezni mamától... S hogy jó, hogy van hová hazajönni. Szeretem az otthonosság érzését ahogy a lépcsőházban lépkedek, és észre sem veszem, hogy elkalndoznak a gondolataim, ha nagy ritkán épp gyerekek nélkül jövök haza és nem zavar ha elalszik  a villany mielőtt felérek- mert otthon vagyok...