Ma délelőtt

elment Anyu. Nagyon jó dolgom volt míg itt volt. Már mielőtt bementem volna a kórházba megérkezett, és míg itt volt ő főzött, mosogatott, ruhát terített, vasalt, játszott, olvasott, énekelt, verset tanított, mondókázott...
Most már kicsit máshogy lesz. Ezen a héten és a jövő héten még itthon lesz Józsi, ő viszi hozza Anitát az iskolából, általában ő segít neki a házinál. S a többi munkát is megosztjuk lassan.
Ma elcsomagoltam a kismama ruhákat. Lesz-e még rájuk szükségem? Nekem vagy másnak?
Következik, hogy megnézzem mely ruhákba férek bele a mostani 75 kilómmal. És pár nap múlva már kezdhetek tornázni, mert túl sokba kerülne a ruhatáram felújjítása, és hát nem is szeretnék ekkora maradni.
Balázsnak is eltehetek néhány ruhát ami már kicsi lett.
Hát így vagyunk.
Tennivaló bőven akad. A legeslegszükségesebbeket el is fogjuk végezni.

3 gyerekkel

az élet rendkívül érdekes, mozgalmas.
Arra gondoltam az este, hogy az esti etetés-fürdetés-fektetés idejére jó lenne néha a kikapcsol gombokat megnyomni telefonon, számítógépen...
Az este már a pizsamafelvevésnél tartottunk, amikor Csenge nem tudom miért sírt (enyhe kifejezés), Balázs is teli torokból sírt, mind a két kicsi vígasztalhatatlan volt, mi ha akartunk valamit mondani egymásnak hát enyhén szólva, hangosan kellett szóljunk. Olyan: jó lenne világgá menni érzése támad ilyenkor az embernek. De nincs mit tenni, észérvek nem használnak. Legjobb derűsen kivárni a végét a zenebonának, mert egyszer mindegyik elhallgat.
S mikor csend lett, olyan derüs volt mind a két kicsi, mintha nem is ők ordítottak volna néhány másodperccel előbb.
Jó, ha ilyen helyzetekben két felnőtt van a három gyerek mellett. S jó ha ilyenkor nem csörög semmi. De hát hogyan lehet előre tudni, mikor fognak legközelebb szinkronban sírni ketten, netán hárman? Mert ha csendesek, akkor még belefér az estébe egy rövid telefonbeszélgetés, netán messengerezés.
És azért még nem is nehéz nekünk, hisz egyik már nagy, a másik kicsi, a harmadik meg pici. De ahol egymás után jött három baba?
Így hát, megpróbálok "nevetve nézni a holnap elé".

Most

szerezzük első tapasztalatainkat arról, milyen az, ha három gyerek beteg egyszerre. Mert estére Csengének is csorgott az orra, furáán állt a szeme. Az éjjel alig tudott aludni. Milyen jó volt múlt ősszel, amikor még szopizott! Reggelre Balázs orra is fura hangokat adott ki, feküdve nem is tudott szopizi. Még jó, hogy tudok ülni. Azóta is, ha leteszem, pár perc múlva eldugul az orra, bár nem látszik hogy taknyos lenne. Mindjárt hoz Józsi "ser fiziologic"-ot, 9% sós oldatot, azt fogok tenni az orrába s ha kell orrszívózunk.
Azért annak nagyon örülök, hogy egyik gyerek se lázas, csak orcsorgás, köhögés - remélem nem tart sokáig.

Tegnap volt egy hete,

hogy Balázs megszületett. Minden nap látjuk rajta, hogy változik. Igazi bébi, nem szeret egyedül lenni. Egyre jobban figyel. A lányok is nagyon szeretik. Csenge is mindig puszilná. Sajnos Anita meg van fázva, így ő nem mehet most nagyon közel hozzá. De ő is nagyon szereti, egész nap Balázst nézné. Valaki mondta, hogy a legnagyobb ajándék amit a szülők a gyermeküknek adhatnak: egy testvér. Van benne valami.
Tegnap elfogytak a köldökös pellusok. (Ilyet itt nem lehet kapni.) Köszönjük, Piri. Nagyon jók voltak.
Ez a kép ma készült. Mikor ez a kezeslábas van rajta, azt mondom, hogy ő az én Rontom-Bontom Kisfiam :).
Magamról: Már ülök egy kicsit. Nem tudom, hogy sikerült, de jól meg vagyok fázva, csorog az orrom. Tegnap nagyon kába voltam e miatt.
Az este úgy vacsoráztunk, hogy Balázs szopizott a bal karomon, a jobb kezemmel meg Csengének adtam enni, mert ragaszkodott hozzá, hogy Anya adjon neki vacsorát. Lesz még ilyen, hisz még nincs 2 éves, valahogy csak elrendezzük a lányokat. Reggel is egy keveset mellettem aludhatott. Ezek apró dolgok, törekszünk a békességre, hogy senki se szenvedjen hiányt.
Amúgy tegnap kicsit többet ült Csenge a képernyő előtt s este elég zaklatott volt, igaz ki se tudtuk vinni, mert amikor mehettek volna esett az eső... Várom már a napsütést.
Hát így vagyunk.

Kellemes meglepetés volt

nekem Csenge, amikor hazajöttem a kórházból. Előtte sokáig beteg volt, lefogyott, épp elkezdett jobban enni, amikor bementem a kórházba. És hát olyan jó színben találtam itthon, hogy öröm volt ránézni. Ki van kerekedve. Még jobban néz ki, mint mielőtt beteg lett volna. S mennyit tanult! Anyutól éneket, mondókát, verset. Öröm hallgatni. Mielőtt mesélne, verset mondana megkérdezi: kinek énekelek vagy kinek mesélek? És vajon kinek? Nekem? Nem! Csakis Balázsnak! :)
Ma megpróbált ő is szopizni, de már nem tud, és nem is kell neki. De korábbi egyezségünk szerint, felajánlottam neki, és ő is nagyon akart. Ezzel ez a dolog le van zárva. Örülök neki.
Balázzsal nagyon gyengéden bánik, megpuszilja a kezét, odasimul hozzá, de csak nagyon gyengéden.
Ma együtt reggeleiztünk szinte végig, ami nagyon jól esett neki. Nem mondja, hogy hiányol, de örül, ha foglalkozom vele és igyekszem, ahogy lehet, hogy ne legyen féltékeny.
Nagyon hálás vagyok Csengéért, életkedve, derűje üdítően hat mindőnkre.

Kérek egy

optimizmus tablettát!
Balázs életrevaló. Egész nap szopizna. Nem nagy alvó, hisz az én fiam. Csengével is így volt és túléltük. Ezért remélem most is. Igaz én este tízkor már alig tudom nyitva tartani a szemem.
Amúgy az esti lefekvés, ami eddig se ment valami nagyon gyorsan, most nem lehet elég korán elkezdeni a vacsorát. Persze én nem vagyok igazán beszámítható, hisz az estét Balázs csak ölben és csak szopizva éli túl. Ez nem panasz, hisz már volt így alig 2 évvel ezelőtt is. Ráadásul estére mintha a tej is elfogyna. Persze pótlásra nem gondolunk, inkább egymás türelmét tesszük próbára. Ez így megy vagy 2-3 hónapig. Azt hiszem a szoptatás Csengével is csak 3-4 hónapos kortól volt igazán felszabadult. Addig tán kétszer volt túl sok a tejem, többször alig elég vagy épp elég, sok pihenés, nehéz esték... Nagyon szeretném, ha most is -bár most nehezebb lesz pihenni- mégis tudjak csak szoptatni 4-6 hónapig, mert látom milyen sokat jelent a gyereknek. Hát így. És remélem Anita is bírni fogja ezeket a késői fekvéseket vagy áttér a délutáni alvásra, ami mostanában sehogy sem megy neki.
Balázsnak ma estére leesett a köldöke.
Ma már kicsit többször nyitotta ki a szemét, sőt nézelődött is kicsit. Nem igazán tudom milyen színű a szeme. Majd meglátjuk.
A lányoknak nagyon tetszik az öcsike. Azon is gondolkozom, hogyan osszam szét az időmet, hogy a lányoknak is jusson. Most itthon van Józsi és keddig itt van Anyu is, ez nagy segítség. De jönnek a napok, amikor egyedül leszünk, ill. édesanyám eljön 2-4 órára. De addigra én is jobban leszek, eltekintve a még legalább 1 évig tartó krónikus fáradságot.
Azt hiszem le kell feküdjek, mert borus hangulatban vagyok. Amúgy azt hiszem a szülés utáni hetek természetes velejárója a hangulatváltozás, egyszer lent, máskor nem épp annyira :).

A mai házi feladat

meg lett könnyezve. Mert, mint eddig is tapasztaltuk, Anita perfekcionizmusra való törekvést is örökölt (nem tőlem).
Két rajzon észre kellett venni a különbségeket és a hiányzókat berajzolni. Az észrevétel nem gond. De a rajzolás! Mert ő (és én sem) tud pont olyan macit, felhőt stb.-t rajzolni, mint a könyvben van. Ha nem lesz az ő rajza pont olyan, mint a könyvben, akkor az nem jó. És ezért sírni kell!!! Sok hiába való dolog van az iskolai feladatokban is... illetve nem minden gyerek egyforma. S a lényegtelen dolog okoz gondot, hisz nem a rajz minősége a lényeg itt. Nem szeretem az ilyen dolgokat.

Itthon vagyunk!

Hazajöttünk. Jó újra itthon. A lányoknak nagyon tetszik Balázs, de nem tudják elviselni a sírását. Csenge már azt akarta, hogy Balázs vele együtt másszon fel az emeletes ágyra.
Fáradt vagyok. Még nem tudok ülni. Kell néhány nap, míg összeszokunk.
Valószínű keveset leszek netközelben, majd még jelentkezem ahogy tudok.
Köszönöm a jókívánságokat, s hogy gondoltatok ránk.

Holnap megyünk haza

Balázzsal a kórházból. 

Vagyis jönnek haza és akkor a blog rendes gazdája is átveheti a szót.

Ma délelőtt papírügyben futkároztam s annak ellenére, hogy sok más friss apuka is ezt tette (felgyűltek a babák a hétvégén), hamar mentek a dolgok s még csak fel sem kellett idegeskedni. Bár nem fogadtak 32 bites mosollyal, de rendesek voltak, gyorsan végezték a dolgukat s aztán egészséges gyereket kívántak. Ez már elviselhetővé teszi a bürokráciát.

Anitának is letelt már egy hét az iskolából, a házi feladat az első dolog, amit hazaérkezés után el akar intézni, bár abban is vannak preferenciák. Matekfeladatokból nem bánná, ha a sokszorosa lenne, a rajzolást viszont egy-kettő fejbecsapja.

Csenge az anyahiányos napok alatt sem tétlenkedett, csak úgy fújja a "mégis bunda a bunda"-t s valószínűleg az "Altató"-val fogja holnaptól ringatni az öccsét.

Balázs

Megszületett Balázs

Ma reggel fél 6-kor, 3.8 kg-val, hangos ordítással. Itt van mellettem, már szopizott is.
Ezt a bejegyzést a kórház wireless hálózatáról írom.
Na jó, ez utóbbi csak vicc, Józsi vagyok, itthonról, én is csak most jutottam géphez.
Az éjjel kb. 3 körül mentünk be (Tüci, próféta szólt belőled), addig hagyott aludni, de akkor már olyan gyakoriak voltak a fájások, hogy azt hittem, a kórház folyosóján szül meg, vitték is egyenesen a szűlőszobába.
Most akarok menni megnézni a fiamat, aztán ha lesz kép, az is kerül ide.

A tervezés

jó érzéssel tölt, hogy tudom mit akarok elérni stb. A megvalósítás, főleg ha nem csak rajtam áll...

Azt terveztem, hogy ahogy elüti az óra este a nyolcat, a lányokkal megyünk lefeküdni. De ma még fél kileckor sem volt rajtuk pizsama s kilenc után aludtak el. Délután még azt mondták a lányok, hogy unatkoznak (szerintem Csenge csak utánozta Anitát), este pedig nem találták volna meg a játék végét.

Ma reggel nehezebben ment a felkelés.
A jó az, hogy már nem Csenge adja az ébresztőt, sőt ma fél órával az ébresztő után ébredt. És bár reggeli után kicsit álmos volt, de az alvás du. 2 óra körülre maradt, ebéd utánra. Tehát elég hamar és könnyen alkalmazkodik az új napirendhez.
A kifli amit Anita az iskolában kap nagyon finom. Ahogy Anita hazaérkezik, Csenge kéri is tőle a kifliadagját.

Csengéről: Anyu azt mondta, mikor mosolyog olyan mint Adina. És hogy illik rá a neve, mert egész nap beszél, énekel. Hát én is így gondolom.

Kimerészkedtünk

ma a parkba (kiserdőbe) úgy délelőtt 10 körül. Nagyon kihalt volt a park, itt-ott kutyát sétáltattak. Gyerek csak Csenge volt. Hintáztunk, krétáztunk. Azt hiszem keresek neki egy kesztyűt, mert nagyon hideg volt a hinta lánca. Kicsit sétáltunk, de hideg, hűvös van kint. Jó, hogy nem esik az eső.
Itthon néha már beindul a fűtés. Mintha tél lenne.
Micsoda művészet volt mielőtt kimentünk feltornáznom a zoknit a dagadt lábaimra :D.
Engem álmosít ez a szürke idő.
Várom haza Anitát.

Mai mindenféle

• Reggel elmentem a kórházba "Balázsnézőbe". Balázs köszöni szépen, jól van, nincs szándékában szembenézni ezzel a hideg őszi világgal. Még. És akkor levontam a következtetést, hogy csak jól tudtam, mikor kell megszülessen, a számítógép nem tudhatja amit én tudok... nem tudom, hogy számol, de hogy nálam nem jól, az biztos.
• Megjött anyósom. Nincs már gondunk a mosogatással és egyébbel. Csenge első kérdése mamájához: Mit hoztál?
• Mióta Csenge beteg volt, mindennap krumplipirét kér. És ha rátör az éhség, akkor szinte éhen hal, azonnal kell neki, ma pl. épp nem volt krumpli, hát eldöntötte, hogy a konyhában várja ki, míg az a két krumpli megfő, egy részét félig főve ette, mert nem volt türelme kivárni.
• Még mindig eszembe jut, hogy jó lenne most a napokban még megvenni ezt vagy azt innen vagy onnan.
• Anita szeret iskolába járni. Könnyű házikat kapnak, pl. befejezni az iskolában elkezdett feladatot, kiszínezni valamit, nem több, mint 5 perc. Holnap mennek bábszínházba.

Most kb. ennyi. Néha annyi mindent írnék, de egyre nehezebb gépközelbe kerülnöm, és itt ülni is nehéz.

Ki korán kel

aranyat lel?
Sikerült reggel időben felkelni. Csenge adta az ébresztőt, az éhség nem hagyta aludni, de mindjárt szólt az ébresztő is. Anita nyugodtan el tudott készülni és én is élveztem segíteni. (Ha megszületik Balázs ez nehezebb lesz.)
De alig ment el Anita és Józsi, Csenge hintázni akart a hordozókendőben, és délig még vagy négyszer, ez a fáradság jele nála, mert délután abban szokott aludni. És mire hazajött Anita és ebédeltünk volna, már annyira fáradt volt, hogy enni sem akart. Így hát most alszik. Anita meg nem tud elaludni, de egy órát hagyom feküdni, pihenni, aztán felkelhet. Ha nem alszik délután,  este korán kell feküdnie, úgy 8 óra után mindjárt. Erre persze Józsi azt mondja, hogy ő alig látja a gyerekeket. De hát ez van.
Úgy látom, Csengének lesz a legnehezebb átállni az új napiendre, de remélem sikerülni fog neki.

Süss fel Nap

Olyan hirtelen jött az ősz! Ma már bent is lement 23,5 fokra a hőmérséklet. S egész nap esőre állt és esett is. Nem is voltunk kint Csengével. A gond az, hogy annyira dagadtak a lábaim, hogy a nyáron vásárolt szandán kívül semmi nem jön a lábamra. Erre tegnap jöttem rá, amikor megpróbáltam felhúzni a Csengével is hordott másodkezű nagy, bő cipőt, s hát nem fért bele a lábam. S holnapután be kell menjek a kórházba. Hátha addig kisüt a nap. Amúgy felpróbáltam a Józsi cipőjét, cseppet sem bő, csak kicsit hosszú az én lábamra. Venni már nem veszek magamnak cipőt, mert nincs kedvem utánna járni s nem is tartom érdemesnek 1-2 vagy hány napért. Szabad nekem szandával járni esős hideg őszi napon is. Még jó, hogy van szandám.

Szeptember 15.

Elkelne egy derűs bejegyzés e jeles nap tiszteletére. De nem vagyok derűs jókedvemben.

Anita elsős lett.
Reggel elindult az apukájával az iskolába.

Ma csak egy bő órát voltak az iskolában. Holnap viszont már reggel 8-tól délig. 12 gyerek van az osztályában, 6 lány és 6 fiú. Megkapták a matek, környezetismeret és román tankönyveket, a magyart majd valamikor a héten.

Délután megvolt az első szülői értekezlet is. Kaptunk listát is arról mit kell venni-vinni.

Örülok, hogy kevesen vannak az osztályban. A tanító néni is tetszik. Remélem tetszeni fog neki is az iskola és elboldogulunk a leckékkel Csenge és Balázs mellett.

Nahát!

Túljutottam a mélyponton.
Ma reggel 7 és 8.30 között Csenge megevett annyit mint tegnap egész nap. Visszatért az étvágya, aminek nagyon örülök. A szeme többet is kívánt, mint amit meg tudott enni. És persze az is elhangzott: anya adjál valami édességet. Hát nagyon örülök.
Én viszont elég rosszul éreztem ma magam. És most is alig tudok itt ülni a gép előtt.
Megyek is, jó, hogy feküdve is lehet olvasni.

Ezt olvastam tegnap és ma:

Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában, A kontinuum-elv.

Kétezeregy Kiadó, 2008.

Ezt a könyvet is a héten kaptam. Nagyon kíváncsi voltam miről is szól, azt tudtam már, hogy a hordozás előnyeiről. De mit ír és hogyan? Meg hogy is van ezzel a kontinuum elvvel?

Amivel nem értek egyet: hogy a testkontaktus szükségessége a kisbabákban az evolúció következtében alakult ki az emberben, egyszerűen azért, mert én nem hiszek az évmilliós evolúcióban.

Ettől eltekintve tetszett a könyv. Érdekes amit a hordozott babák előnyeiről ír. Elfogadhatónak találom. És csak mosolygok magamban, hogy amennyit én hordoztam Csengét, az nagyon kevés, de mégis több a semminél, és nekem is nagyon jó volt. Érdekes volt bepillantani, hogyan élnek a jekána indiánok, hogyan viselkednek gyermekeikkel, s a szerző következtetései elgondolkodtatóak. Az első benyomások születés után, az első élmények, az első hónapokban megtapasztalt gondoskodás (nem a külön szoba és kiságy), mennyire meghatározóak lehetnek az érzelmi kiegyensúlyozottság szempontjából.

Van miről gondolkozzak...

Már belefáradtam

ebbe a betegesdibe. Ma a kétségbeesés kerülgetett, mert nehezen viselem a nehézségeket.
Csenge már nem hányik, de a még nincs jól, alig eszik valamit, máskor egy étkezéskor többet evett, mint most 24 óra alatt. Józsi persze azt mondja, örüljek, hogy megmarad benne, amit megeszik. Igen. Csak rossz látni, milyen gyenge. Volt, hogy kért enni, de mikor elé tettem, akkor már azt mondta, nem kell, vagy épp csak egy falást evett. És kért szörpöt, gumit (amit eddig nem is kapott még), karamellát, mind olyan dolgokat, amiket nem ehet, mert a széklete sem jó. Minden tiszteletem a hős anyukáké, akik közé én nem tartozom, mert ma már úgy éreztem, nem bírom tovább. De azért bírom, hisz lehetne sokkal rosszabb is, és lesz egyszer jobban is.
A múlt nap kaptak pár könyvet, Csenge kedvence Marék Veronika Boribonja lett.
Megyek. Remélem, holnap jobb napunk lesz. Azért az éjjel elég jól aludt már Csenge. Remélem most is nyugodtan aludhatunk.
Megjött az ősz is. Hideg lett. De most van ennek az ideje. Jól esett kicsit fázni kint.
Áldott vasárnapot mindenkinek!

Még itthon

A tegnapi nap nagyon nehéz volt Csengével. De hála Istennek túléltük hányás nélkül. Az éjjel viszont rosszul aludt, ezért ma fáradt volt, dél óta enni se akart, remélem, ha kialussza magát holnap már jobban lesz.
Voltam "Balázsnézőbe". A méhszáj még be van záródva. Balázs jól van, szépen és rendesen dobog a szíve, magzatvíz is van nem sok, de elég. Az elmúlt héten én sem ettem-ittam rendesen, de így szokott ez lenni ha a gyerekek betegek. Három és fél kg körül van. A méhlepény megérett (románul: s-a maturizat) a szülésre, max. 1 héten belül meg kellene szülessen Balázs, de bármikor hamarabb is. Hát kb. ennyi. Legközelebb szerdán kell bemenjek a kórházba, ha addig nem jön meg Balázs. Szóval mégis az én számításom bizonyul igaznak, ami szerintem természetes. Pszihológiából tanultk és aztán most a Lamaz kurzuson is azt mondta az orvosnő, hogy a beindított szülés a legrosszabb a gyereknek, a császármetszésnél is rosszabb, így hát örülök, hogy még várunk. Balázs sokat mozog, erős, nehéz itt ülnöm a gép előtt.
Köszönöm mindenkinek aki gondol ránk.
Anita hétfőn kezdi az iskolát Apával.

Helyzetjelentés

1. Még itthon vagyunk.
2. Péntekre beszéltem meg találkozót a dokival, megnézni Balázst, ha addig nem akarja megmutatni magát.
3. Már azt hittem Csenge jobban van, széklet nem volt vasárnap óta, ma az étvágya is jobb volt, voltunk kint a parkban is. Este aztán újra kezdődött a hányás, kétszer is. A családi orvos szerint még várjunk, ne vigyük perfuzióra, reggelig ki kellene bírja. (Most alszik.) Ha felébred csak 3 kiskanál folyadékot egyszerre negyed óránkként. Csak ha újra hányni fog menjünk a sűrgőségire. Sok esetben előfordult ilyen visszaesés 2-3 nap után- mondta az orvosnő.
Szeretném kibírni ezt az éjszakát és az elkövetkező 1-2 napot, ami még nehéz lesz az orvosnő szerint.

"Az élet játéka" -t olvassuk Anitának. Tehát örülök, hogy:
-engem még nem vert le a kór
-itthon vagyok
-Józsi és Anita jól van
-Csengével is itthon vagyunk
-édesanyám sokat segített ezekben a napokban.

Remélem

ez az éjszaka nyugodtabb lesz mint az eddigiek. Nagyon szeretnék már vagy még egyszer végig aludni egy éjszakát.
Anita bár az este nagyon rosszul volt, még láza is volt, ma reggel miután megitta a rehidratáló kis itókát és reggelizett, láthatóan jobban lett.
Csenge, ő megint hányt az éjszaka, rosszul aludt (tehát én is), ma nagyon kába volt (én is), estére viszont jobban lett, bár hányt egy kicsit most este a hányás elleni cseppek ellenére.
Nekem még sose volt ilyen nehéz a hasam. Alig tudok itt ülni a gépnél. Holnap ügyeletes lesz a doki. Fel kellene hívjam. Ha Csenge jobban lesz, fel is hívom, lássuk mi lesz már velünk.

Furcsa az élet

Egyszer lent, máskor fent.
Nehezen viselem a nehézségeket. Bepánikolok. Néha eszembe jut, amit a Példabeszédek könyvében mond Salamon: "Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd." (24:10).
Anita hányt és lázas. Kedvesem sincs nagyon jól. Csenge ő jobban van, bár este nehezen aludt el, fájlalta a hasát, de azért ő nem volt lázas, s bár keveset evett, nem hányt és vidámabb volt, mint az elmúlt két nap. Balázs nagyon nem találja a helyét a pocakomban, nem is csoda, az elmúlt két nap Csenge sokat volt az ölemben. Szeretném, ha Anita jobban lenne. Ő csendes beteg, de beteg. Szeretném, hogy a családból senki ne legyen beteg mikor kórházba kell menjek s míg ott leszek se legyenek betegek.
...ha kontroll alatt tarthatnám az eseményeket... nem, nem lenne jó. ... Isten sosem ejt hibát.

Köszönöm, Bea, a linket Bartos Erika meséivel (katt. a holdra)!

Jobban vagyunk

Az este Anita elment szüleimhez aludni, hogy ha be kell menni a kórházba, nem legyen gond az, hogy kivel hagyjuk. Ma reggel nagyon hiányzott. Már régebb óta érzem, milyen jó, hogy két lányom van, mert könnyebb kettővel, mint eggyel. Sokszor jól lefoglalják egymást. Ma reggel pl. Csenge csak rajtam lógott, míg más reggeleken nem tudom hogy, de találnak maguknak elfoglaltságot együtt vagy egymás mellettCsenge már nem hányt és eszegetik is, érezhetően jobban van, mint tegnap. Az éjjel a flexulát a kezében hagyták, hogy ha netán szükség lesz még egy perfuzióra, ne kelljen újra megszúrják, de délben kivettem, remélem nem kell újra kórházba menni.
Rajtam ma délelőtt jött ki az elmúlt napok fáradsága. Még jó, hogy itt volt anyukám délelőtt, így kicsit pihenhettem.
Köszönöm minenkinek aki gondolt ránk. Kérdeztem magamban, hogy miért éppen most történt ez, amikor ilyen nagy a pocakom, és Csenge se könnyű beteg -biztos nagyon rosszul érezte magát, meg féltem, a legrosszabbra gondoltam, úgyanis Anitával van egy nagyon rossz tapasztalatom, amikor kb. ennyi idős volt mint Csenge. De nem mindig a legrosszabb dolgok történnek velünk. A sűrgőségin nagyon rendesek voltak, és én is kibírtam. Azt hiszem meg kell tanulnom jobban bízni Istenben.

Nem javult

a Csenge állapota. Nincs láza, de megy a hasa, nem eszik, csak vizet iszik és azt is kihányja. Ha nem javul az állapota, lehet be kell vele menni a kórházba egy perfuzióra, pótolni a hasmenés és hányás áltás elveszített sókat a szervezetből. Nagyon le van gyengülve, mert amit az a kevés amit evett se maradt meg benne. A rehidratáló itókát nem akarja inni, pedig az segítene.

Ma reggel

Csenge elég korán és nyűgösen ébredt, miután éjjel 2 és 4 között nem aludt. Én is kialvatlan és fáradt voltam. Hamar kiderült, hogy Csenge nincs jól, fájt a hasa, hányt, nem volt étvágya. Metoclopramidot és Debridát sziropokat kapott, elsőt hányás másodikat hasfájás ellen. De egész délelőtt rajtam lógott: ölemben ült, feküdt, nem találta a helyét, simogatni kellett hasát, hátát... Ekkora pocakkal jó, hogy kibírtuk. Délután már jobban volt, evett is, bár nem sokat. Örülök, hogy nem megy a hasa, nincs láza. És örülök, hogy újra este van, remélem jobban alszunk ezen az éjszakán.

"Újra véget ért egy nap,
Hála a szeretetért,
Hála, hogy az éjszakában
Befedez kezed."

Örömre Öröm

Ma délben, miután a lányok hazajöttek a parkból feljött hozzánk Klári. Meséskönyvvekkel. És volt olvasás... míg egyszer csak kopogtak. És megérkezett a Didymos hordozókendő!!!
Nagyon kíváncsi voltam, nem csak én, hanem a lányok is, akik örömmel segítettek kibontani a csomagot.
Hát ez nagyon szép! Indio ultramarin a modell neve. Jó hosszú, 5,2 m, minden hordozási, megkötési módra jó. Józsi is hordozhat vele.
Sebtiben kipróbáltam a macival, de a babával sokkal jobb lesz, és addig még gyakorolhatom a magkötési módokat. Jöhetsz Balázs!

Nagyon tetszik az anyagja. Erős. Vékonyabb mint a másik kendő. Pamut, mintha szellős lenne. Ilyen behajtogatva:
Van hozzá könyv és dvd is. Csak használni kell!
Gyere Balázs, próbáljuk ki!

Iskolavárás

Már írtam, hogy Anita nagyon várja az iskolát. Ezelőtt egy hónappal még nem mertem volna ezt leírni. De most már számolja a napokat. Még egy hét van.
Megkértem anyumat és a húgomat, keressék elő a régi első osztályos könyveket. Anyósom már pár évvel ezelőtt ideadta Rúben elsős könyveit, azokat szinte rongyosra "olvasta" már Anita.
Most viszont édesanyám Ábécés könyvét, Olvasókönyvét és Számtankönyvét kaptuk meg, 1958-as kiadás, és az én Ábécéskönyvemet, 1979-es kiadás.
Íme (a képekre kattintva, ki lehet őket nagyítani): Az 1958-as Ábécéskönyvből:

Az 1958-as Olvasókönyvből:

Számtankönyvből (1958):

Ábécéskönyv 1979:

Az én véleményem: a régi könyvek sokkal egyszerűbbek voltak, mint a maiak, de a lényeg megvolt bennük, viszont nem voltak annyira zsúfoltak, a képek is szebbek szerintem, a lapjaik vastagabbak, nekem nagyon tetszenek.

Kíváncsi vagyok, milyen könyvekből fog tanulni Anita, mert most annyi féle tankönyv van...

S van egy gondom: Csenge minden könyvet meg kell nézzen, neki is kell szerezzek Ábécéskönyvet? Azt hiszem ő is meg fog tanulni olvasni a közeljövőben.

Anya, Apa, olvass kérlek!

Anita és Csenge is kéri ezt tőlünk minden nap. Ez itt inkább az Anita könyvespolca, de minden könyvet átlapozott már Csenge is, legtöbbnek a címét is tudja, és van amiből idézni is tud, nem beszélve a képekről való mesélésről. Neki ezen kívül ott vannak egy dobozban a lapozók. De Anitának már nem tudom mit olvassak. A múlt héten Tersánszky Józsi Jenő: Misi Mókus kalandjai-t nyomtattam ki a MEK oldaláról és azt olvastam fel. A Grimm legszebb meséit is innen olvastam fel neki. Most épp Vuk-ot olvassuk, nem látta rajzfilm formájában és tetszik neki. (De Micimackót is szívesen hallgatta, pedig azt látta rajzfilm változatban is.) Ma több mint negyven percet olvastam neki Vukból, s nem volt elég. Már nem tudom, mit olvassak neki. Sajnos a MEK gyerekirodalom oldaláról sok van, amit magam sem ismerek, vagy amiről úgy gondolom, még nem olyan érdekes neki. De kell próbálkozzunk, mert nem győzzük könyvvel a lányokat. Még egy kicsi és remélem Anita megtanul olvasni. Mert esténként Józsi olvas Anitának, én pedig Csengánek. Délben pedig sorban, mert csak én vagyok velük. És az szokott történni, hogy én is nagyon élvezem ezeket a felolvasásokat, de mivel este nem én olvasok, lemaradok erről-arról és sajnálom. De még lesz alkalom újraolvasni a gyerekeknek a könyveket és akkor remélem épp azok a részek jutnak nekem, amelyekről most lemaradtam. Megjegyzem, hogy Anita könyvre gyűjt a perselyében. És én is alig várom, hogy újra vehessünk pár könyvet. Már előre kinéztünk egy párat.

Ma még

itthon vagyok. Egyre nehezebb. De kórházba menni se vágyok. Mikor Anita születését vártuk, nem tudtam, mi vár rám. Most már kicsit más a helyzet... De előbb-utóbb túl kell esni rajta, csak nem mindengy hogyan.

A múlt héten olvastam itt a blogon a Napi Igét: Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mert Te benned bízik (Ésaiás könyve 26:3, Károli ford.) És tudtam, ez nekem szól a szülésre.

Sokat pihenek, már amikor tudok a lányoktól, olvasgatok, mikor nekik, mikor magamnak. Sokszor nagyon fáradt vagyok. És gondolom leszek is még néhány hónapig. És meg fogom tudni milyen az, ha egyik kicsi másik pici... Mindenképp, azt hiszem nagyon meg fogok gazdagodni: tapasztalatokban, magam megismerésében, és remélem Isten kegyelmének megtapasztalásában. És azt fogom énekelni: "Erőt adsz minden helyzetben, Te vagy a kincsem, életem, Te vagy a mindenem..."

Csenge

nagyon szeret babákat rajzoltatni, néha meg is mondja kit rajzljak le neki, pl.: kisfiút, kislányt, bácsit, nénit, Katit, Beát, Ricsit, Edut, Mónikát... Ő is kezd rajzolni. Ma ezt remeklete, közben mondta is, az alsó rajzon: baba, egyik szeme, másik szeme, egyik füle, másik füle, egyik haja, másik haja. Az általam rajzolt babáknak is szereti megnagyítani a szemét, vagy kéri, hogy rajzoljak babát, de amint a feje kész van elveszi a füzetet, ceruzát és ő rajzolja tovább a szemét, fülét. Nem olyan rég vettük Anitának "Az emebri test képes enciklopédiáját", amiből persze Csengének is kell olvasni. Tehát tudja, hol a koponyája, a hátgerince, a belek, azt, hogy a kezünkkel tappintunk és még ki tudja mi mindent.
Lassan (vagy elég gyorsan, 3-4 nap alatt) szobatiszta lett, bár lefekvéskor és kimenéskor teszünk neki pellust, de az este nagyon nem akarta elfogadni a pellust. És éjszaka megébred pisilni (ettől én nem vagyok elragadtatva, úgyanis fel kell keljek), reggel száraz a pellus. Most gondolkozom, hogy a matracot a lepedő alatt bevonjam valami fóliával, s akkor aludhat éjszaka is pellus nélkül.
Bár sokat beszél, mesél, mégis a leggyakrabban használt szavak mostanában a "NEM!", "AKAROM!", "NEM AKAROM!". Néha nem is tudom, mit csináljak vele. Sok türelemre, szeretetre és reményre van szükségem, hogy egészségesen túléljük ezt az időszakot. Egészen más természete van, mint Anitának. De így szép. Áldás a gyermek olyan értelemben is, hogy térdre kényszerít, alázatban tart, hisz azt kell látnom mind a két lánnyal, hogy nem vagyok elég okos a nevelésükhöz.
Mikor még nem volt gyerekem, azt hittem tudom, hogyan kell nevelni, egy gyerekkel tudtam, mi a helyes: ami nekem bevált. Két gyerekkel már keresem, mi most a helyes, mit jelent a "neveld a gyermeket a neki megfelelő módon" Anitának és mit jelent Csengének. És imádkozom.