21.

 Valaki ismeri a titkainkat, a ki nem mondottakat. Elénk jön. Meglep. Örömet szerez. S amit nem is gondoltunk volna, valóra válik. Lehet-e az élet ilyen mosolyt fakasztó fordulatait véletlennek nevezni?

Mennyi minden belefér a várakozásba! Segítő kezek, ragyogó gyermekszemek, simogatás, veszekedés, mézeskalács illatú otthon, papíron suhanó toll, puha hótakaró, köd, hangos és halk zene, ropogós zsemle, mese és rideg valóság. S  ahogy Pál, az apostol biztat, megpróbáljuk túl a láthatókon a láthatatlanokra szegezni tekintetünket, s míg az valóság lesz számunkra, minden nap találni valami örömfakasztó szépséget.