5.

Így nap végére, listám van arról, amit nem végeztem ma el, pedig jó és hasznos lett volna. Mentségemre szól, hogy fél óra helyett másfél órát tartott a gyerekek zongoraórája. Ennyi időm volt olvasni. Szeretem az ilyen kényszerpihenőket. Szeretek a téli napsütésben sétálni, s hagyni a gyerekeket tócsázni, jeget törni. Gyerekszív kell az ilyen apró örömökhöz. Nehéz eldönteni, mi az igazán fontos. A mai közös játékunk is ajándék. Pedig ott volt, majdnem kimondtam, hogy sietek, most nincs időm. Mire van időm? Merem adni az időm, a életem most épp gyermekeimnek? Elmaradt feladataim listáját el fogom felejteni. De soha azt, hogy "azért szeretlek Anya, mert..."