17.

Fény és sötét, öröm és bánat, félelem és bizakodás váltakoznak folyton vég nélkül míg élünk. Keresem az állandóságot, ha épp örömben van részem és várom a változást, ha bánat és félelem költözik be hozzám, emlékeztetve arra, milyen törékeny az életünk...
Emlékeztetem magam arra, hogy nem vagyok egyedül, mert közénk jött az, akinek a neve Immánuel. Ez elég. Fény, öröm, remény, kegyelem.