7.

Ma zord téli idő volt, napsütés nélkül s a jég se olvadt meg.

Tanulgatom, hogy az igazán értékes dolgok sokszor nem láthatók, értékük nem mérhető, mint a fizetésed, vagy kocsid, házad, egyéb kézzelfogható értékek. Az odaadó figyelem, az "ezernyi más fontos és sürgős dolgom van" ellenére most rád figyelek, segítek neked többet ér, mint az előre eltervezett dolgok kipipálása, hogy elvégezve. Meg kell állni, a mellettünk élő másikra figyelni, hogy értelmesebb legyen az életünk.

Ma olvastam: "Minél jobban elfeledkezünk önmagunkról - azzal, hogy átadjuk magunkat egy szolgálni való ügynek vagy egy szeretnivaló másik embernek - annál emberibbek vagyunk, és annál inkább megvalósítjuk magunkat." (Viktor E. Frankl)

Egy ígéretet is olvastam: "Az utolsó napokban az ÚR házának hegye szilárdan áll a hegyek fölött, kiemelkedik a halmok közül, és népek özönlenek hozzá. ... Nép népre fegyvert nem emel..." (Mikeás 4: 1, 3) - hát nem ezt is várjuk, nem csak Advent idején?

S egy döntés: "Mert ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az ÚRnak, Istenünknek nevében járunk örökkön-örökké" (Mikeás 4:5)