11.

Folyamatos várakozásban élek. Mindig várok valakire, valamire. Van egy biztos dolog, amiről az Biblia azt mondja, hogy elkerülhetetlen, földi életünk vége, így vagy úgy, kinek előbb, kinek később. Most Adventben főleg Jézus második eljövetelére gondolunk, mikor királyként visszajön újra. De ezen túl várunk kézzelfoghatóbb és kevéssé biztos dolgokra. És megéljük ezek beteljesedését, ami néha örömöt, máskor bánatot hoz és sokszor azt kell látnunk, hogy várakozásunk beteljesedése nem hozza el számunkra a beteljesedést és örömöt, amire számítottunk.

Azt hittem évekkel ezelőtt, hogy végtelenül messze van az, hogy csak úgy otthon hagyhassuk a gyerekeket és elmenjünk kézen fogva sétálni egyet a téli napsütésben azzal akit szívem szeret. És lám elérkezett. S miközben ennek örülök, rájövök, hogy nem várom a következő lépeseket, az elengedés folytatását, pedig elkerülhetetlen. Itt maradnék, érezni a téli napsugat az arcomon, a kezemet fogó másik kéz melegét és nézném az ég végtelen kékjét...