mit is írjak erről?

Kölcsön kaptam a könyvet, elolvasni.
Lelkesen neki is kezdtem. Cím, szerző, kiadó: Jábéc imádsága, Bruce Wilkinson, ITM Kiadó, 2004. Olvasás... Addig míg valaki nem figyelmeztett, hogy hallott már erről a könyvről, egyesek szerint vigyázni kell, mert amolyan amerikai jólét kereszténységet hirdet.

Kicsit utánna néztem, kérdeztem.
De azért is elolvastam!
Nem tudom. Mindenki maga felel azért amit gondol. Kár, hogy nem tudok héberül, arámul , görögül, kicsit alaposabban utánnanézni a dolgoknak.
Tetszett a könyv, örülök, hogy elolvastam.

Le is írom ide Jábéc történetét a Bibliából, kiemelve az imádságát.

Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt
mondta: Bizony fájdalommal szültem őt! Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét,
és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd
határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen
fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért. (1 Krónika 4: 9-10)

Ennyi most erről.

Jön a tavasz!

Mert érezhetően hosszabbodnak a nappalok.

Ma kétszer is kimentünk sétálni, délelőtt a kicsikkel, délután Anitával is. És mind a kétszer sikerült úgy megszervezni, hogy Józsi segített feljönni a gyerekekkel.

Jobb kint sétálni, szaladgálni, mint bent veszekedni (érdekes kint nem nagyon van veszekedés) vagy rajzfilmet nézni. Ha kimegyünk nincs idő rajzfilmet nézni, és ez olyan jó! Nem mintha korlátlan ideig ülhetnének a képernyő előtt, de ha nem ülnek egyáltalán, az még jobb, főleg Csengének. Mert vele úgy volt, hogy Anita nézett rajzfilmet, s hát akkor ő is, pedig Anita olyan két és fél - három éves koráig nem rajzfilmezett, s szerintem nem is veszített semmit. Csenge a héten csak hétfőn nézett mesét, azóta 'büntetésben van', a héten nem nézhet. Persze minden nap kéri, de nem lehet, s mintha jobb is így neki, azt hiszem vágni fogok a napi fél órai adagból, főleg ha többet lehetünk kint. Persze többet is kell olvasni neki, tehát per pillanat úgy néz ki nincs belőle semmi hasznom, sőt, károm, de én tudom, hogy jobb így neki is és nekem is. Szóval napi fél óra volt eddig, ami néha 1 óra lett, úgy is, hogy akkor következő nap nem volt rajzfilm, mert hát a Micimackót nem lehet csak úgy megállítani... Szóval már második napja nincs hiszti a "lejárt a fél óra" elhangzásakor, és még nem tudom, de (bár lehet sejtem) valami változott, ha a gyerek nem nézi a képernyőt.

Anitánál az iskolában papírgyűjtési akció van, tehát gyűjtűnk.

Kérek egy kávét!

Balázs reggel hat-fél hétkor ébred. Nem sír, de már unja a fekvést és hangosan beszél. Jó elvinni az alvók mellől. És ezzel vége a pihenésemnek. Így hát ittam délelőtt egy finom kávét, hogy nehogy elaludjak főzés közben. Persze Balázs 9 óra után újra aludni akar, s ha Csenge engedi, alszik is. Én pedig addig olvasok, míg belefájdul a szám. De nem baj, sokkal zavaróbb, ha a fogam fáj, mint ma. No, el kell újra menni a fogorvoshoz. Egy húsz éves tömés zavar.

Elovastam egy újabb Janette Oke könyvet. És szeretnék kicsit a gyereknevelés témában olvasni, mert most van az ideje. És közben megtaláltam, hol lehet megrendelni Kay Kuzma Önkéntes engedelmesség könyvét, ami annak idején nagyon tetszett. Keresek valakit,aki megrendeli nekem, mert nem tudok elmenni a postára... (ma azt olvastam a Bibliában, hogy többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél, lehet próbát teszek).

s közben gondolkodom és gondolkodom és gondolkodom...

Egyszerűen úgy érzem,

felgyorsultak az események. Nem történt semmi különös. Csak nem jutok oda, hogy írjak. Pedig többször is gondoltam, hogy "na, ezt leírom".

Szombat reggel EGYEDÜL kimentem a piacra. És útközben láttam cinkéket, legalább ötöt. Olyan szépek voltak!

Vasárnap 33 éves lettem. Szép szám. És ezelőtt 33 évvel épp vasárnap volt. Az esti istentiszteleten a februárban születetteket is köszöntötték, kaptunk egy-egy üdvözlőlapot is. Az enyémen ez állt:

”Száz év múlva nem számít mennyi pénz volt a bankszámlánkon, hogy milyen házban éltünk vagy milyen autót vezettünk, de a világ lehet hogy más lesz, mert fontos voltam egy gyermek életében.” (Josh Mcdowell)

Hát ez nagyon szép! Köszönöm.
S az istentisztelet is nagyon jó volt, bár délután nem nagyon tudtam figyelni, mégis van min gondolkozzak.

S múlt héten Balázs is 5 hónapos lett.

Van nekem egy nagyon kedves

nagymamám. A héten újra levelet kaptam tőle. Egy szép idézettel is. Hogy mire nem gondol az én kedves mamám!"Ezt a napot az Úr teremtette és adta neked
És mára csak ezt az egyet adta, tehát jól használd ki!
Nem szükséges ismernünk a jövőt
amire szükségünk van,
az a mai napra való erő."

hm...
köszönöm

Tűzbiztos házasság

Magdinál olvastam, hogy jó ez a film.
Hát megnéztük. Én nem csak egyszer. Nagyon tetszett.
Fireproof. Itt lehet olvasni róla, s itt belekukkintani.

Eddig csak könyvben olvastam, hogy van esélye a házasságnak akkor is ha csak az egyik fél akarja menteni, ha ezt nem egyedül teszi, hanem Istennel -hű, kicsit furcsára sikerült ez a mondat. Ez kicsit furcsa lehet, hisz nekünk azt mondták, hogy ha csak az egyik fél jár házassági pszihoterápiára, előre figyelmezteik, hogy ennek eredménye válás is lehet. Nem sokat értek ehhez...
Na, de a film, nagyon tetszett. Hogy a házasság nem csak úgy magától lesz jó, hogy nem könnyű a másik megérteni, hogy azzal törődünk igazán, amibe időt és pénzt fektetünk, hogy a szeretet több mint érzelem, döntések sorozata, hogy Isten szeret akkor is ha folyamatosan semmibe vesszük, elutasítjuk szeretetét, s hogy vele lehet újrakezdeni, (bár nem könnyű)...

Február, hol a nyár?

Ma így voltunk kint, mert a kiskerekű babakocsit nehéz tolni a hóban. Nem tudom, hogy voltam-e ötször kint kendősen Balázzsal, mert szépen elvan a babakocsiban, csak mozogjon a kocsi, jókat alszik. Nagyon jó volt, védve volt a széltől, hótól, aludt is. Emlékszem Csengét 5 hónapig így vittem ki, mert ordított a babakocsiban.
Hát újra hideg van, és hull a hó és újra csak hull a hó, nem volt ilyen egész télen.

ÉS: ma délben aludtam 2 órát a kicsikkel! De jó volt!!!

A csend és a nyugalom

drága kincs. Néha mindent megér. Nincs sírás, visítás, kiabálás. Csak csend, nyugalom és édes álom. S a munka is halad. Pl. ebéd készül és még ide is pötyöghetek egy keveset.

Ráadásul én is nagyon jól érzem magam. Olyan jó ez a hátizsák!

Még lánykorombam

beszélgettem egyik nagynénémmel, vagyis inkább ő mesélt nekem arról, hogyan szokta felhasználni a maradék ennivalót új ételekhez. Érdekes volt, csak sajnos keveset jegyeztem meg belőle. Na de legalább annyit, hogy lehetséges ilyesmi. Mostanában gyakran kényszerülök ilyesmire, mert szinte minden nap együtt ebedelünk (ez nagyon-nagyon jó), és általában senki nem lelkesedik a tegnapi maradékért. Maradékon értem azt az ételmennyiséget, ami nem elég egyszerre mind a négyőnknek. Most is ezen gondolkozom. Egy tányérka krumplileves, egy tányárka zöldségleves. Találtam egy kevés karalábét lefagyasztva, most azt főzöm, aztán lehet összekeverem... Remélem finom lesz. Amúgy mostanában, igaz félénken, próbálkozom új fűszerekkel is. Véletlenül szárított petrezselyem helyett (mert épp nem volt itthon friss) oregano került  krumplilevesbe (:D), igyekeztem kiszedni amit lehetett, mert jó sokat tettem bele, mint petrezselyemből akartam, de Anita szerint, így nagyon finom a krumplileves.

Hát ilyenek is vannak.

Ma

vásároltam fonalat
voltam fogorvosnál
talákoztam a hugommal
sok aprósággal eltelt a nap
elfáradtam

Abigél: az apa öröme (héber) -szép, hát az legyen.

Ide is elérkezett

a hó, a tél. Csenge reggel mikor kinézett az ablakon, azt kérdezte, tél van? Remélem nem olvad el hamar, s talán a szánkót is érdemes lesz elővenni.

Az elmúlt két nap este 11 körül lefeküdtem, így kicsit jobban vagyok.

Írtam már, hogy szeretem a vakációkat. Annál kevésbé a vakáció utáni hétfőket.

Mikor még licibe jártam, emlékszem, a hétfő reggelek nagyon álmosak voltak, lassan a tanárok is rájöttek, nincs mit kezdjek velünk hétfőn reggel az első órán.

Most Csengével volt nehéz a hétfő, nem volt Anita itthon, akivel játszodjon, veszekedjen, mint előtte egy hétig. Hát akkor mindenért nyafogott, csupa "nem akarom" volt, rekedtre kellett olvassam a hangom, ha így haladunk, fejből fogok tudni pár most épp menő könyvet. Balázs sírt, de Csenge hangosabb volt, így a kicsi nem tudott aludni, szopizni se rendesen. Én is fáradt voltam. Még jó, hogy hétfőre volt ennivaló maradva, s nem kellett főzzek.

Végre a tegnapi nap már elég jó volt, belejöttünk az iskolás napirendbe.

Szerda éjjel arra ébredtem, hogy ég a villany valahol. Gondoltam, Anita biztos égve felejtette. Fáradt voltam, próbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Hát felkeltem, hogy eloltsam a villanyt. Akkor vettem észre, hogy nem a fürdőben ég, hanem a másik szobában. És a szobában Anita felöltözve, könnyvel a kezében, olvas. 4óra 52 perc!!! Lefekedüdni küldtem, és megegyeztünk, nem kel fel az ébresztő előtt.

Balázs kitűnően elsajátította a lányoktól a vísítás tehnikáját, sőt alakított rajta, egyedivé tette, így mostmár hárman vísítanak itt nekem, nehogy napközben elnyomjon az álom. (Elmehetek világgá?) S a déli alvást nem sikerült a két kicsinek szinkronizálni, pedig olyan jó lett volna egy kis szabadidő erre-arra.

Hát most ennyi.

Már arra is

gondoltam, hogy kiírom ide azt, hogy "blogszünet".
Fáradt voltam, vagyok. Sokat olvastam. Elolvastam Janette Oke sorozatának következő két kötetét. Hát nagyon szép. De mást is olvastam, néztem, gondolkozom. 

Kedvet kaptam Mártától a horgoláshoz.  

Készítettem Csengének egy sapkát. Nagyon élveztem a horgolást.

És hát akkor itt megjegyzem, hogy van még egy blogom, ahová az örömmel 'alkotott' apróságokról írok, hogy ha netalán valamiért ezt az oldalt törlöm, hát az legyen külön, meg hát ne untassak itt senkit, meg... csak úgy...

... fá-radt-va-gyok...

Itt aludnék el...
Szép volt ez a nap.
A hétvégén többször is elővettük az orgonát. Én is elé ültem, kottát tettem magam elé, mert nekem máshogy nem megy, és olyan jó volt. Régen sokszor kiénekeltem magamból örömöt-bánatot orgonával vagy gitárral... Sokkal felüdítőbb, mint a netezés. És nagyon szeretném, hogy mindegyik gyerekünk megtanuljon legalább egy hangszeren játszani, mert szebb lesz tőle az élet. No nem a tanuláskor, de majd később.

Olvasok, gondolkozom. Kell nekem egy kis csend.

Vége a vakációnak...

Elég zsúfolt volt a mai nap.
Mire vége lett a vakációnak jöttünk rá, mennyi érdekes dologgal foglalkozhattunk volna.
Mint pl. a varrás. Először kötni szeretett volna Anita, próbáltuk is, de az még nehéz neki, aztán elővettem egy darab etamint és cérnát s varrt. Nagyon ügyesen s jókedvvel. Emlékszem kislányként hogy néztem, hogyan varr, köt, horgol, hímez a nagymamám, gyönyörű munkák kerültek ki a keze alól s a nagynéném keze alól. Kaptam én is párat. S főként kedvet a kézimunkázáshoz. De valahogy már elfeledkeztem mindezekről. Olyan furcsa volt most, hogy én tanítom a lányom kézimunkázni. Gondoltam arra is, van-e értelme? Mi lesz azzal amit varrni fog? Hát majd csak lesz valami. Értéket ő ad neki azzal, hogy örömmel, jókedvvel, kitartással dolgozik. S megtanul bánni a tűvel, alkotni, örülni annak amit kezeivel alkot.
Aztán kedvet kapott Anita a hangjegyekhez. Előkerült az orgona és a kottásfüzet. Ennek is nagyon örülök. Keresek a neten valami segédanyagot.
Hát így... Én pedig nagyon-nagyon-nagyon fáradt voltam ma délután.

Újra süt a nap!

Télen nagyon örülök a napsütésnek. Talán mert telnek felettem az évek, télen megvisel ha 2-3 esetleg 4 napig nem süt a Nap. Persze olvastam arról is, hogy a D vitamin szint a napsütéstől függ, a depresszió és D vitamin között is találtak összefüggést.

Február 2.-án reméltem borús idő lesz, mert az öregek azt mondják, hogy ezen a napon bújik ki a medve a barlangjából s ha meglátja az árnyékát vissza megy aludni, mert hosszú lesz még a tél, ha viszont nem látja meg az árnyékát, kint marad, mert nemsokára jön a tavasz. Itt nálunk február 2.-a szép napsütéses nap volt.

ma

reggel elmentünk Balázzsal oltásra. Klári feljött vigyázni a lányokra, így nem kellett őket is magunkkal vinni.

Balázs 4 és fél hónapos. 7900 g, 64 cm, fejkörfogat 43,5 cm, mellkörfogat 43 cm. Rendben van. Oltást is kapott. Csípőellenőrzésre is el kell mennünk.

Aztán tegnap és ma megnéztem két filmet, az "Egy magyar nábob" és "Kárpáthy Zoltán"-t.

Annak idején nagyon tetszett ez a két Jókai regény (melyik nem tetszett?!), ezeket legalább kétszer elolvastam. A filmek eszembe jutatták a cselekményt.

Visszanézve sajnálom, hogy nem vezettem olvasmánynaplót. Sokat olvastam, de el is felejtettem. Pár éve kezdtem el feljegyezni a könyvek címét, amelyeket elolvasok, aztán írtam is magamnak pár sort a könyvről, arról, ami nekem eszembe jutott az olvasás nyomán. Aztán meg ide jegyezgettem fel olvasmányaim. Csak ide nem sokat írok róluk és az én gondolataimról, lehet érdekes lenni újra tollat fogni...

Pogácsa

Kipróbáltam a receptet amit Evódia ajánlott és bevált!!!

Első alkalommal túl sós lett, másodjára most a hétvégén már másfél adagot készítettem és nagyon finom lett. Persze mível nekem mindig variálani kell, most teljes kiőrlésű lisztet is tettem bele.

Leírom ide is:

Hozzávalók:
400 g liszt
250 g margarin (vaj, zsír)
200 ml tejföl
3 dkg élesztő
150 g reszelt sajt
2-3 teáskanál só (ízlés szerint)
Tetejére tojássárga és reszelt sajt.
Összegyúrjuk, kiszaggatjuk, megsütjük.

Még sosem sütöttem pogácsát, nem tudtam, hogy esetleg kell keleszteni, dagasztani. Ezt nem kell a recept szerint, de azt észrevettem most, amikor másfél adagot sütöttem, hogy a harmadik tepsi pogácsa érezhetően jobb lett, mint az első, ezért azt hiszem hagyom majd állni egy kicsit.

Amúgy nagyon-nagyon finom lett. Egyszerű, hamar elkészíthető.

Hétvégere

nagyon kifáradtam. Úgy éreztem Balázs se tud mindig jóllakni. Így hát az este a tyúkokkal, bocsánat, a gyerekekkel feküdtem és máris jobban érzem magam. Nagyon szép hétvégénk volt. Nekem itthon rengeteg a dolgom. Írnék is, olvasnék is, de vannak sűrgősebb és fontosabb dolgok. Nálunk vakáció van.