Elég zsúfolt volt a mai nap.Mire vége lett a vakációnak jöttünk rá, mennyi érdekes dologgal foglalkozhattunk volna.
Mint pl. a varrás. Először kötni szeretett volna Anita, próbáltuk is, de az még nehéz neki, aztán elővettem egy darab etamint és cérnát s varrt. Nagyon ügyesen s jókedvvel. Emlékszem kislányként hogy néztem, hogyan varr, köt, horgol, hímez a nagymamám, gyönyörű munkák kerültek ki a keze alól s a nagynéném keze alól. Kaptam én is párat. S főként kedvet a kézimunkázáshoz. De valahogy már elfeledkeztem mindezekről. Olyan furcsa volt most, hogy én tanítom a lányom kézimunkázni. Gondoltam arra is, van-e értelme? Mi lesz azzal amit varrni fog? Hát majd csak lesz valami. Értéket ő ad neki azzal, hogy örömmel, jókedvvel, kitartással dolgozik. S megtanul bánni a tűvel, alkotni, örülni annak amit kezeivel alkot.
Aztán kedvet kapott Anita a hangjegyekhez. Előkerült az orgona és a kottásfüzet. Ennek is nagyon örülök. Keresek a neten valami segédanyagot.
Hát így... Én pedig nagyon-nagyon-nagyon fáradt voltam ma délután.
Az nagyon jó ha van kedve ezekhez a dolgokhoz, mert ilyen korba még sokkal könnyebb megtanúlni dolgokat, biztasd a zenélésre, hogy legalább egy hangszeren tanúljon meg játszani, persze ha látod, hogy van rá tehetsége meg kedve. Itt Magyarországon ezt nagyon komolyan veszik, kicsit furcsán is néztek rám mikor mondtam, hogy én nem játszom egy hangszeren se, de mostmár nincs se kedvem se időm rá, hogy megtanúljak.
VálaszTörlés:) orulok, hogy jol telt... na es ezeket suli kozben is lehet gyakorolni, mikor van ra kedve es kesz van a tanulassal. :)
VálaszTörlés