Újra

- még egy nap és gyermekeink örömére, ajándékbontás lesz este.

Nem ez az ünnep lényege, de a gyerekek öröme. S közben elmondjuk Jézus születésének történetét, mely elég sok helyet foglal el az evangéliumokban, sokszor, sokféleképpen van leírva, szép és igaz történet, akkor is ha nem december 24-én született Jézus s ennek a születésnek nem csak karácsonykor lehet örülni.

-újra egy már negyedjére ismétlődő időszakban vagyok, amikor a legkisebb elég nagy ahhoz, hogy tudja mit akar, ne szeressen sokáig csendben egy helyben megülni, hogy hangoskodjon az istentiszteleten, ami értető, de ami nekem nehézzé teszi a jelenlétet, mivel nálunk sajnos nincs gyerekterem, már olyan, ahonnan legalább halljam, ha nem láthatom azt, ami az istentiszteleten elhangzik. Ezért az ünnepek különösen fárasztóak számomra ilyen helyzetben és megtörténhet, hogy örülök, ha a végére érünk. Ezért ma délelőtt is itthon maradtam, mert sok lesz több nap egymás után csendesen megülni vagy épp valahonnan kintről várni a végső ámennre.

-a héten újra önkéntesen fogorvosi székbe ültem, tudva, hogy a szoptatás miatt nem lesz érzéstelenítés és a szúvasodás sem olyan előrehaladott, hogy ne lenne elviselhető a beavatkozás. Bátran mentem a fogorvosi székig, de amit meghallottam azt a hangot... hát féltem és igazán kellemetlen volt... Nem tudom régen mennyit kellett elviselniük az embereknek... De tudom, hogy legszívesebben soha többet...

Szóval, mi tagadás, nem vagyok erős, messze nem. Félek, nem szeretem a fájdalmat. És hirtelen elképzeltem, hogy ezentúl nem eszem édesságet, sok-sok nyerset fogok fogyasztani, rendesen ápolom a fogaimat és újra egy évben kétszer meglátogatom a fogorvost, csak úgy...
És eszembe jutott milyen szépen ír a Prédikátor könyve arról ami általában elkerülhetetlen:

Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket! míg el nem sötétedik a nap világa, meg a hold és a csillagok, és újra felhők nem érkeznek az eső után. Akkor reszketni fognak a ház őrizői, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők. Bezárulnak az utcára nyíló ajtók, elcsendesül a malom zúgása. Fölkelnek a madárszóra is, és elhalkul minden énekszó. Még egy kis emelkedőtől is félnek, és ijedeznek az úton. A mandulafa kivirágzik, a sáska nehezen vonszolja magát, és mit sem ér a fűszer, mert elmegy az ember örök otthonába, és az utcán körös-körül siratók járnak. Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba. A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.

-újra szeretném és remélem, hogy lesz időm kicsit megállni, csendben lenni... gondolkozni... S ha mégse, csak örülni a szeretetnek ami körülvesz s néha furcsa módon lep meg, mint tegnap amikor csak úgy, egy kis hóembert kaptam, az asztalom sarkán vigyáz "neked adom" üzenettel.

-S még egy gondolat:

Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul, és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz. C. S. Lewis