Hallgattam mostanában az evangéliumi rádiót. Nálunk nincs magyar adás, csak román. S egész decemberben "kolindákat" énekeltek. Nálunk az advent miatt a karácsonyi énekeket inkább csak karácsonykor énekeljük az istentiszteleteken. De mi itthon a gyerekekkel már hetek óta karácsonyi énekeket énekelünk. S ma is karácsonyi énekeket hallgattunk, mert olyan rövid az ünnep. Ezért is szeretem már karácsony előtt feldíszíteni a fenyőfát, élvezni az illatát, hangulatosabbá teszi ezeket az ünnep előtti napokat.
Lemaradtam a karácsonyi vásárlási lázról, csak itt a környéken vásárolok, nem jutok el a nagyobb bevásárló központokba, s ezt nem is bánom. Mióta újra babázok, újra a lemaradok a nagy, általában hétvégi bevásárlásról, férjem megy egy listával megvenni a szükségeseket.
Ma míg segítettem neki felhozni amit vásárolt, arra gondoltam, hogy milyen jó dolgunk van. A napokban már csak kenyeret, tejet kell venni, esetleg gyümölcsöt. És akkor eszembe jutott F., akiről a hetekben hallottaam újra. Már vagy húsz éve nem láttam, akkor is csak olyan köszönő viszonyban voltunk. Most egyedül neveli gyermekeit, mert az apák elmaradtak és gondozza beteg édesanyját, két helyen is kell dolgozzon, hogy legyen mit enni, mibe öltözni. Sovány, hogy át lehet rajta látni, alig áll a lábán. Nem is tudom, megismerném-e még... Milyen szomorú! Milyen kár, hogy így alakult az élete. Így messziről és kivülről egyértelmű, hogy hozott pár rossz döntést. De hasonló helyzetben valószínű én sem lettem volna bölcsebb - ezt olvastam az este, hogy erre kell emlékeztetnünk magunkat, ha mások életét, viselkedését nézzük. Hasonló életkörülmények és hasonló tapasztalatok után, én is olyan lennék, olyan helyzetben lennék, olyan döntéseket hoztam volna. Ezért nincs helye az ítélkezésnek, de van helye a megértésnek, együttérzésnek, a közbenjárásnak.
Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Jn. 1:14
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?