szerda, március 13, 2024

Olvasni jó

Sok éven át a böngésztem a könyvesboltok gyerekrészlegét. Szerettem a gyerekeinknek könyveket vásárolni. Sokat olvastam nekik és ők is megszerették az olvasást. Aztán lassan kinőttek a gyerekkönyvekből. Kellett egy kis idő, míg leszoktam arról, hogy a könyvesboltokban először a gyerekrészlegre menjek.

Egyszer az egyik gyerekünk megvigasztalt, és azt mondta, hogy ha tetszik egy gyerekkönyv, nyugodtan vegyem meg, akkor is, ha őket nem érdekli. Ha nekem tetszik egy gyerekkönyv az elég ok, hogy megvegyem. Így hát tavaly év vége felé vettem egy gyerekkönyvet, magamnak, mert szeretem a szép történeteket. Amióta vannak gyerekeink, annyi szép, érdekes, izgalmas törénetet és regényt olvastam fel. Nem kell ennek véget érnie.


Harry Voss: Vadóc és a múlt titkai. Ez a Vadócról szóló sorozat első kötete. Vadócot a Schmidtsteiner család találja meg egy erdőben egy piknik alkalmával. Magukhoz fogadják, amíg a hatóságok megtalálják a szüleit. Sok izgalmas változást hoz a családba az új kisfiú, sokszor megnevettettek a a váratlan fordulatok amelyekben a családnak része lesz. Vadócnak is sok ismeretlen dologgal találkozik új családjában, mint hogy étkezés előtt imádkoznak. De Istent miért nevezik atyának és mit jelent az ámen?
Igazi kikapcsolódás volt olvasni ezt a történetet. Remélem, elolvashatom a folytatást. Magyarul eddig három kötet jelent meg a hétből (Harmat kiadó). Gyereknek és felnőttnek is kellemes olvasmány. S bár az én nagy gyerekeim még nem olvasták, ismerek olyan gyerekeket, akiknek az anyukájuk felolvasta Vadóc történetét, és nagyon szerették hallgatni.


André Stern: "...és sosem jártam iskolába." - Egy boldog gyermek története. Már több évvel ezelőtt hallottam erről az emberről és erről a könyvről. Örülök, hogy végre elolvashattam. Jobb lett volna 15 évvel ezelőtt olvasni, de így is érdekes, tanulságos volt. Szerető családban felnőni iskola nélkül nem feltétlen veszteség. A könyvben André Stern elmeséli, hogyan tanult meg olvasni, írni, számolni és minden mást.  Azért tanult, mert érdekelte vagy szüksége volt bizonyos ismeretekre, készségekre. Újra találkoztam az "autodidakta" szóval. Néha az iskolában is hallottam, amikor híres emberek életrajzát kellett megtanulni. De nem csak úgy egyedül, magában tanult André. Amikor például gitárt akart készíteni magának, elment Svájcba egy hangszerkészítőhöz és ott készített magának gitárt. Megtanulta tapasztalatból is, hogy: "A mester egy olyan ember, aki lépésről lépésre elkísér a tanulás gyakorlati útján, anélkül, hogy siettetné, anélkül, hogy kész módszerrel agyonnyomná, anélkül, hogy vizsgákra való felkészítéssel rabolná erejét, hogy feleletválasztós teszteket vagy órarendet kényszerítene rá." Saját tapasztalata, hogy "a munka világának valóságában a döntő kulcsmondat, amit mindenki ismer és senki nem von kétségbe: a szaktudás fontosabb a végzettségnél." Szerinte sok felnőtt úgy vélekedik, hogy "Egyszerűbb, ha az életünket nem bonyolítjuk a gyerekekkel, és leadjuk őket az iskolában. A következmények azonban ijesztőek: hangzavar, erőszak, labilitás, akaratosság, tudatlanság... egy struktúrák nélküli élet. És a szülők megelégszenek azzal, hogy mindenki más is így csinálja.". Sokszor az iskola merevsége miatt elvész a kreativitás, az érdeklődés, az energia, ami a kisgyerekket hajtja. Elmondja, hogy soha nem okozott neki nehézséget, hogy beilleszkedjen a társadalomba, mert soha nem érezte, hogy azon kívül lenne. Nem volt egybezárva a korosztályával, így sokkal érdekesebb volt az élete. Nem kellett jó jegyekért harcolnia, felnőttként pedig nem volt gondja hogy munkát kapjon. Annyi tapasztalatot szerzett a felnövekedés évei alatt, hogy nem kellett hízelegjen, megalkudjon, a munkája örömöt okoz. Igazán érdekes és  elgondolkoztató könyv.  Olvasás közben felmerül az emberben pár kérdés. Az iskola nem feltétlenül rossz minden gyereknek. De nem is abszolút jó. Esetleg lehetne jobb máshogy élni egyeseknek?


Zarifa Ghafari, Hannah Lucinda Smith: Zarifa -egy nő harca a férfiak világában. Mivel nagyon szeretek életrajzokat olvasni, újra találtam magamnak egyet. Egy nőről olvastam, aki számomra ismeretlen világban élt. Afganisztán sokat szerepelt a hírekben az elmúlt években, évtizedekben. Nem szép és kellemes dolgok jutnak eszembe, ha erről az országról hallok. Lehet, hogy már hallottam, de itt olvasva megjegyeztem, hogy 71000 civil áldozata volt Amerika húsz éven át folytatott háborújának."Minden egyes ilyen halott mögé oda kell képzelni egy kiterjedt, lelkileg összetört, felbőszült és gyakran bosszúszomjas családot". Zarifa gyermekkorában a lányok nem járhattak iskolába, titokban végezte  el az alapfokú iskolát. Fontosnak tartotta a tanulást. Sikerült kiharcolnia, hogy Indiában egyetemi oktatásban legyen része. Célja, hogy segítsen népének, főleg a nőknek. Elérte, hogy polgármester legyen egy afganisztáni településen. De sok gyűlölettel, fenyegetéssel kellett szembenéznie egy férfiak uralta világban. Többször merényletet is terveztek ellene. Végül a tálibok elől neki is menekülnie kellett. "Afganisztán mindig is az otthonom lesz, legyen bármilyen a rendszer, és legyen bárki kormányon." Később sikerült visszalátogatnia a hazájába, segélyeket vitt a szükségben levő, szenvedő nőknek és a fiatal lányoknak. 

kedd, február 27, 2024

A február

ebben az évben egy nappal hosszabb és sokkal melegebb, mint az előző években.

Tegnap kinyíltak a nárciszok a ház előtt. A szomszéd kertben pedig a magnólia első virágai is kibontották szirmaikat. És még csak február van. Sajnálnám, ha egy fagy tönkretenné őket. A fák rügyei is majdhogy ki nem pattannak.


Az elmúlt hetekben szorgalmasan kötögettem a gyapjúzoknikat, egyrészt kedvtelésből, másrészt, mert a jó meleget tartó gyapjúzokni nagy kincs, ha hideg van és fázik az ember lába. Az egyszerű, minta néküli zokni kötése most már könnyedén megy. Így hát most majd az következik, hogy megtanuljak mintás szép zoknikat kötni. :)


Rég nem raktunk ki annyi puzzlet mint az elmúlt hetekben. Egyedül nem vágnék bele, de szívesen becsatlakozom és nagyon tudok örülni, amikor sikerül néhány darabnak megtalálni a helyét az 500, 1000, 1500 darabból. 




Ha már úgy tűnik, itt a tavasz, el fogom kezdeni a kerti munkákat is. Vettem egy csomag dughagymát, pár tasak magot. Már a szándéktól, tervtől jobban érzem magam. Hat epertövet is vettem abból a fajtából ami gondtalanság miatt kipusztult, de finom, nagy epreket termett. Örömmel láttam, hogy az ősszel vásárolt egész évben termő epertövek mind megmaradtak. 


A sóska friss levelei ugyanolyan finomak, mint gyerekkoromban mamánál a kertben.



A gyomok a tavaszias időben gyorsan nőnek. Elhatároztam, hogy felveszem velük a harcot. Az elmúlt években megszabadítottam a kertet a hasznos és egészséges, de csípő csalántól. Most újra sikerült megtelepednie a málnák között. Meghagytam. A csalántea egészséges. A pitypangokat se gyomláltam ki, kevesebb van már belőlük, mint amikor ide költöztünk. Ha nincs velük tele a kert, öröm nézni szép sárga virágukat. S nem is gyom a pitypang, hanem gyógynövény. Amúgy virágzik a rozmaring.


Nyílik az ibolya és százszorszép. Ezek ehető virágok. Ibolyát már kóstoltam. Százszorszépet még nem.



Minden új nap új öröm kimenni a kertbe és látni a változásokat. Holnapra kivirágzik az aranycserje.


S ha ilyen meleg lesz, márciusra a japán birs is kibontja szirmait. Nem emlékszem még ilyen korai virágzásra. 


Szeretem a napsütéses, meleg tavaszi napokat.

kedd, január 16, 2024

Boldog Új Évet!

Már elmúlt január első fele, de azért még év elején vagyunk. Az előttünk álló napokban, hetekben, hónapokban tegyük meg, ami rajtunk áll, hogy boldog legyen ez az év az előttünk álló nehézségek ellenére.

Szilveszterkor elővettük a tavalyi "hála-üveget" és sorba kihajtogattuk a kis színes cetliket, amiket az év folyamán írtunk, azokról a dolgokról, eseményekről, amelyek sokat jelentettek nekünk. Az év első napján előkészítettem az idei "hála-üveget" és beledobtam az első cetlit. Remélem év végéig megtelik. S közben egyre gyakrabban észrevesszük életünkben Isten áldó, gondoskodó kezét. 


Örültünk a téli szünetnek. Volt egy kis idő pihenni, olvasni, játszani, puzzlet kirakni.




 


A január eleje hozott egy kis téli hideget egy kevés hóval.


Ezért előkerültek a vastag gyapjúzoknik, amiket úgy két éve kötöttem. Úgy találtam, hogy még jól fogna pár ilyen igazán meleget tartó zokni. Ezért rendeltem fonalat. S ha tehetem, most kötök (és bontok), mert a gyapjúzoknikra most van szükségünk, míg tart a tél. 


Gondolkoztam, mi legyen e blog sorsa. Ezen még gondolkozni fogok. Olyan furcsa és más lett a világunk a néhány év alatt, mióta itt elkezdtem írni. Sok szó jelentése megváltozott. S nem tudom, lépést akarok-e tarani a sok változással.

péntek, december 29, 2023

Olvasni érdemes!

Így év vége felé visszanéztem, milyen könyveket is olvastam ebben az évben. Év elején volt egy listám, annak talán a felét sem olvastam el. Pedig úgy gondoltam, hogy azokat feltétlenül el fogom olvasni. Viszont olvastam sok más könyvet. De sajnos sokkal kevesebbet, mint amennyit szerettem volna. Mégis hálás vagyok az időért, amit olvasással tölthettem és a sok érdekes könyvért.

És akkor legyen itt három könyv az utóbbi időből:


1. Hargita Árpád: Tűzoszlopoddal jéghegyek között - Zimányi József életútja. Ezt a könyvet egy kedves ismerősöm ajánlotta. Mondta, hogy nagyon nehéz beszerezni. Végül találtam egy elérhető árú antikváriumi példányt. Mondtam is a lányomnak, hogy megrendeltem a könyvet. Erre ő rákeresett a neten, és megtalálta a könyvet a zimányi.hu oldalon,  letölthető változatban. Így mire a könyvet megkaptam már el is olvastam, mert valóban nagyon érdekesnek találtam.
Zimányi József református lelkész volt, akit elhurcoltak Oroszország északi részébe munkatáborba. Isten segítségével túlélte és hazakerült. Megrendítő olvasmány. Kicsit ismerős volt a szörnyűség, amiről írt, Szolzsenyicin könyve után. A történelem folyamán mindig voltak olyan keresztyének, akik szenvedtek a hitük miatt. Ma is sok helyen és egyre többen néznek szembe az üldözés valamilyen formájával. Azt hiszem, ez a tendencia csak erősödni fog. Ezért tartom nagy kincsnek, bátorításnak az ilyen könyveket. Zimányi József csodálatos módon tapasztalta Isten megtartó erejét, gondviselését,vezetését a nyomorúság idején. Amikor hazaengedték a munkatáborból, Magyarországon is nehéz helyzetbe került. Megpróbálták elhallgattatni, élő hite zavarta az akkori rendszert. Több, mint egyszerű életrajzi írás.

"Azt éreztem állandóan, hogy velem nem tehetnek semmit, mert Isten védelme alatt vagyok. Főleg a kihallgatásokon éreztem Istennek megújító erejét, különös szeretetét."

"Isten hűséges volt hozzám, bármilyen úton vezetett..."


2. Kertész Erzsébet: Titkos házasság. Már hallottam, hogy Mikszáth Kálmán házassága érdekesen alakult, elvált, majd újraházasodott azzal a nővel, akitől elvált. Hogy is történhetett meg ez?  Erről szól a Titkos házasság. A való élet fordulatosabb, mint a regények. Nem mindennapi történet. Szomorú, izgalmas és mégis felemelő, mert erős jellemű nőt ismerhetünk meg Mikszáth Kálmán feleségében. Miközben az írónő bemutatja Mauks Ilona életét, megismerhetjük a korabeli vidéki társadalmi életet is. És persze Mikszáth Kálmán életére is könnyebb emlékezni ezt a könyvet olvasva, mintha csak tankönyvi adatokat próbálunk megjegyezni.


3. Laurent Obertone: Gerilla - Franciaország végnapjai. Úgy hallottam, megjelent magyarul a sorozat harmadik kötete. Gondoltam, hogy legalább az első kötetet elolvasom. Főleg, hogy  Földi László az előszóban azt írta, hogy "Kötelező olvasmánnyá tenném 500 millió európai állampolgár számára.". Sajnos nem olyan könyv, amit örömmel tudnék olvasni. Nem szeretem a disztópiákat. Borzasztóan lehangoló, ijesztő volt a sok szörnyűség, ami akár valóra is válhat... Bár eltelt már vagy 6 év a megjelenés óta, mégis így egyben olvasni ezt a sok változást, aminek egy része már múlt, nekem sok(k) volt.Valami visszafordíthatatlan szörnyű változást élünk át. Európa átalakul. A közeli jövő nem túl biztató. Mindezek ellenére engem vigasztal az, hogy végül Isten minden ígéretét valóra váltja. Lesznek nehéz idők, különböző, sokszor nem békés változások, nehézségek mindenfelé. De végül a háborúk után lesz béke, amit Jézus hoz el. Advent idején olvastam ezt a könyvet, ez segített, hogy ne csak a sötét, fenyegető oldalt lássam. Mert Istentől elfordulva az ember elképesztő, szörnyű gonoszságokra képes.
Nem is tudom... talán egy kicsit érdekel, hogy miről is lehet szó a következő két kötetben, főleg a történet vége. De egyelőre nem szeretném őket elolvasni, talán majd később.

"Erkölcsi fölénynek álcázták a gyávaságot, a Nyugat profi volt ebben. Emelt fővel fogadni a vereséget, amit százan szenvedtek el egy ellen."

"A franciák elképedve és sokkosan vártak a csodára. De egy külföldi ország se gondolt a beavatkozásra egy ilyen kényes helyzetben. A "népfelkelés" őket is könnyen megfertőzhette volna. Csak tétlenül figyeltek. Tartottak néhány beszédet, megszavaztak néhány határozatot, és ennyi."

szerda, november 29, 2023

Búcsúzik az ősz




Már volt egy kis hó, volt fagyás és sok hideg szél. Már-már itt a tél. Előkerültek a bakkancsok, csizmák, sálak, sapkák és kesztyűk. Elővettem a tavasszal eltett gyetyákat is, mert korán sötétedik és nappal is kevés a fény, ha a szél nem hajlandó elcipelni a makacs szürke fellegeket. Sokkal finomabb a meleg tea és a kávé, mint nyáron. Minden megoldódó probléma, minden meg nem érdemelt kedvesség fényt, meleget és reményt hoz. Egyre zordabb, káoszba forduló világunkban úgy kell az öröm!  Szeretném észrevenni, hol az én helyem, hol az én részem, amivel szebbé tehetném a világot. Kezdem azzal, hogy számba veszem ma minek örülhetek. Mert a hálás szív elűzi a szomorúságot. A derű pedig átragadhat másra is. 

hétfő, november 13, 2023

Olvasni jó!


Jessica Bruder: A nomádok földje - Túlélni Amerikát, avagy a boldog társadalom kívüliség
.
Amerika másik arca. Az író tényfeltáró újságíróként három éven át "próbálta" a főleg anyagi gondok miatt lakókocsiban élők utazásait, munkáját, pihenőit. Ezek az emberek főleg ötven év fölöttiek, akik különböző okok miatt nem tudtak fenntartani, megfizetni egy lakást vagy elvesztették otthonukat, mert elvesztették a munkájukat, így nem volt miből fizetni a szép lakásra felvett bankkölcsönt. Társadalomkritika, amely megmutatja, mi van az amerikai álmon túl. Milyen keményen dolgoznak a főleg fehér nyugdíjasok. Megdöbbentem ennyi embertelenségen, ez rosszabb, mint a rabszolgaság. Az állatokkal is jobban bánnak, mint az Amazonnál vagy a cukorrépa szedő- és feldolgozó üzemeknél ezekkel az utazómunkásokkal. Egy érdekes, de szomorú könyv, ami bemutatja a valóság kevésbé vonzó arcát.




Steven Levy: Facebook. A közösségi oldal titkai.
Ennek az évnek az elején olvastam egy könyvet az Instagramról, amelyet végül a Facebook vásárolt fel. Bár nem vagyok szakmabeli, érdekesnek találtam azt a könyvet. Ezért úgy gondoltam, ez is érdekes lesz. Hát...nem volt egy könnyű olvasmány, több mint hétszáz oldal. A könyv bemutatja a Facebook történetét a kezdetektől, hogyan nőtte ki magát szinte megkerülhetetlen óriássá egy egyetemi kampusz közösségi hálója. Mennyi  felhasználói adattal való visszaélés történt! A cél minél több adat szerzése és az, hogy a felhasználók minél több időt töltsenek a platformon. A Facebook nem hivatalos mottója: Haladj gyorsan és törj-zúzz. Most, a könyv olvasása után legszívesebben azt kérdezném magamtól, hogy: Ugye törölted magad a Facebookról? De nem kérdezem, mert még mindig használom. Nem hiszem, hogy a könyv minden szörnyűségre fényt derített, de épp elégre, hogy az ember elveszítse minden maradék bizalmát - ha valaha egyáltalán volt ilyen- a Facebook iránt. Mégis annyira része lett az életünknek ez az alkalmazás! Szülői csoport, munka csoport, emberek, akikkel itt lehet "találkozni", akikkel tartani kell a kapcsolatot és ezt ezen a felületen tesszük. Sok információ itt érhető el. De semmi sincs ingyen. "Ha valami ingyen van, akkor ott te vagy a termék."



Fényes Tóth Olga: Nők a szovjet börtönében. Riportregény.

A Gulág szigetcsoport olvasása után kíváncsi voltam erre a könyvre is, amit több, mint hatvan éve adtak ki. Egy nő személyes visszaemlékezése az orosz rabságban töltött 11 évre (1945-1956). Elborzaszt a nyomor és a gonoszság, amiről olvastam. Sajnos nem vagyok jó történelemből, de igyekszem pótolni. Azt olvastam ebben a könyvben, hogy az USA támogatta a szovjet hatalmat, ezt az egész szörnyűséget. Annyira hihetetlen. Csupa olyan dologról ír ez a könyv, amit tudni kell, amit nem szabad elfelejteni. Ahogy tudni kell és nem szabad elfelejteni a Holokauszt szörnyűségét sem.

" A szovjet fogolykórház minden emberi fantáziát felülmúló szörnyűség."

"Ti nem tudjátok, milyen harc folyik itt a hatalomért. Hogy gyilkolják azok ott egymást a Kremlben. S hogy a nép milyen terror alatt nyög. Hogy egész Moszkva egy nagy börtön! Mindenütt munka-táborok, hosszú időre elítélt foglyokkal...Kifelé csalás, hazugság, képmutatás, bent éhezik a nép! Rongyokban járnak. Moszkva nem alszik nyugodtan, mert soha nem tudja senki, mikor viszik..."

"1936. Sztálin tízezer gyermeket végeztetett ki, mert itt, Moszkvában, már nappal se lehetett az utcán járni a csavargó gyermekektől, akiknek szüleit a forradalom vagy a börtön vitte el."

Nehéz idők voltak és nehéz idők lesznek. Nagyon szép az író imája, amikor elfogják: "Isten kezében a sorsom... Tudom, hiába lázadok ellene... Arra kérem, adjon erőt ahhoz, hogy olyan bátran nézzek szembe a rám váró veszéllyel, ahogy egész életemben tettem az élet nehézségeivel..."