kedd, május 14, 2024

Olvasni jó!

Szeretem a szép történeteket és a gyerekkönyveket, akkor is ha már nincs kisgyerekem. Ezért elolvastam Harry Voss Vadóc sorozatának, a 2. és 3. kötetét: "Vadóc és a mezítlábasok" és "Vadóc és a rejtélyes árnyék". A második kötet az iskolai élettel kapcsolatos kalandokat meséli el. A harmadik kötet már a nyári szünetről, utazásról, találkozásokról szól. Pihentető olvasmányok, érdekesek, viccesek, váratlan fordulatokkal, megnevettetnek, mégis komoly témákat vetnek fel. Várom a folytatást.



Rod Dreher: "Hazugság nélkül élni. Kereszetény másként gondolkodók kézikönyve". A Tűzfal egyik beszélgetése nyomán figyeltem fel Rod Dreher-re. Dreher egy másik könyvéről beszélgettek, a "Szent Benedek válaszútján". Kedvet is kaptam a könyv elolvasásához, de nem siettem megvenni, hisz annyi könyv vár itt elolvasásra. Mire aztán úgy gondoltam, hogy ideje megvenni és belelapozni, már elfogyott a könyvesboltokból. Nem ez volt az első könyv, amelyikkel így jártam. Lassan tanulom, hogy a jó könyvek vásárlását nem szabad halogatni.

Így történt, hogy a "Hazugság nélkül élni"-vel kellett megelégednem. Már olvastam és hallottam arról, hogy a kommunizmus idejében milyen volt az ellenállás itt a mi országunkban, hogy voltak, akik nem hajtottak fejet a kommunista ideológiának. De arról, hogy volt-e és milyen volt az ellenállás a körülöttünk levő, szintén kommunista országokban, arról szinte semmit nem tudok. Ezekről a mozgalmakról ad egy kis ízelítőt ez a könyv. Megszólaltat olyan túlélőket, akik az elmúlt elnyomó rendszerben  is megmaradtak embernek és másokkal összefogva ellenálltak az elnyomásnak. Azt is kutatja az író, hogy mi adott nekik erőt ehhez, miért nem mentek a tömeggel. Mindaz, ami a múltban történt csak akkor lesz számunkra igazi értékké, ha tanulunk belőle. Az egész könyv egy felhívás erre a tanulásra. 

Mindnyájan láthatjuk, hogyan alakul át világunk. Megváltoztak a normák. Addig van szabadság, amíg azt gondolja, mondja az ember amit kell. Valósággá válik az, amit 20-30 éve lehetetlennek tartottunk. A könyv vége felé van néhány sor, amit kiírnék ide: "A közeljövőben az amerikai keresztények olyan szenvedést lesznek kénytelenek elviselni a hitükért, amit a többségük még soha nem tapasztalt. És nem lehet elégszer hangsúlyozni: a régi totalitarizmus a fájdalomtól való félelem révén győzte le a társadalmakat, míg az új totalitarizmus az élvhajhászat imádata és a kényelmetlenségektől való félelem manipulásával fog diadalmaskodni." Érdekes végigkísérni az írót az úton, amelyen erre a következtetésre jut. Nem titok, hogy ma már tőlünk nyugatabbra nem kevés keresztényt ér hátrányos megkülönböztetés, de hallunk perekről, bántalmazáról is. Nem mintha ezt sokkoló lenne, hisz a Szenírásban mindezt előre megmondta Megváltónk. Ez az a Nyugat, amelyről azt hittük, hogy itt a keresztények biztonságban vannak. De az utóbbi években szerte a világon egyre jobban üldözik a hitükért a keresztényeket. Egy ilyen világban érdemes végiggondolni, hogyan küzdöttek, álltak helyt elődeink, hogy erőt, bártoságot, kitartást nyerjünk mi is.

hétfő, május 13, 2024

apróságok

Csodálatos volt a  tavasz erre felénk. Áprilisban mintha nyár lett volna. Nagyon korán és hamar elvirágzott a nárcsisz, a jácint, a tulipán, az orgona, akác. Most mindenfelé rózsák nyílnak. Örömmel sétálok végig kis kertünkön reggelente, hogy számba vegyem a változásokat.



Vannak olyan kívánságaim, amelyeket nem tartok olyan értékesnek, fontosnak, hogy harcoljak értük. De ha mégis teljesülnek, megajándékozottnak érzem magam, annak ellenére, hogy nem költségesek vagy különösek. Ilyen kívánságom volt ezen a tavaszon, hogy ne csak autóval suhanjak el a csodás tulipánok mellett a városközpontban. S még mielőtt elharvadtak volna, lehetőséget kaptam köztük sétálni.




A közeli Vadászerdőbe is szerettem volna már elmenni sétálni, de mindig közbejött valami. De végre sikerült oda is eljutnom. Azt hiszem az elindulás a legnehezebb. Micsoda madárcsicsergés! Micsoda szünni nem akaró munka! Hallani lehetett, ahogy millió bogárszáj rágta a leveleket, mintha sok apró esőcsepp koppana a leveleken, pedig ragyogó napsütés volt a lombok felett. S a levegő csupa illat. És békesség.