Csodálatos volt a tavasz erre felénk. Áprilisban mintha nyár lett volna. Nagyon korán és hamar elvirágzott a nárcsisz, a jácint, a tulipán, az orgona, akác. Most mindenfelé rózsák nyílnak. Örömmel sétálok végig kis kertünkön reggelente, hogy számba vegyem a változásokat.
Vannak olyan kívánságaim, amelyeket nem tartok olyan értékesnek, fontosnak, hogy harcoljak értük. De ha mégis teljesülnek, megajándékozottnak érzem magam, annak ellenére, hogy nem költségesek vagy különösek. Ilyen kívánságom volt ezen a tavaszon, hogy ne csak autóval suhanjak el a csodás tulipánok mellett a városközpontban. S még mielőtt elharvadtak volna, lehetőséget kaptam köztük sétálni.
A közeli Vadászerdőbe is szerettem volna már elmenni sétálni, de mindig közbejött valami. De végre sikerült oda is eljutnom. Azt hiszem az elindulás a legnehezebb. Micsoda madárcsicsergés! Micsoda szünni nem akaró munka! Hallani lehetett, ahogy millió bogárszáj rágta a leveleket, mintha sok apró esőcsepp koppana a leveleken, pedig ragyogó napsütés volt a lombok felett. S a levegő csupa illat. És békesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?