mindenféle

Esik az eső, lehült az idő. Bent azért még jó meleg van, 26 fok. De itt az ősz. Számomra nagyon rövid volt ez a nyár. Legjobban az utazásoknak, találkozásoknak örülök. 

Ma két hete volt drága nagyszüleim 60 éves házassági évfordulója. Nehéz élet áll mögöttük. Én csak a második felébe kaptam bepillantást. Szépen élnek. Gyermekkorom legszebb időszaka az amit náluk töltöttem. Ha rájuk gondolok, úgy szeretném, hogy ne legyen öregség, betegség, halál itt a földön, hogy mindig itt legyenek nekem!

Szeretem amikor kint vagyunk a gyerekekkel, főleg, ha mind az öten együtt vagyunk. Hova jut a nagyokat álmodó kamasz, hogy megelégszik azzal, ha gyermekeivel együtt kint lehet a parkban!
Balázs sokat fejlődött a nyáron, sokat beszél, szinte mindent. Kérdez. És már nem kell elaltassam esténként. Még szopik egy kicsit. Egy hónapja nem használunk babakocsit, úgyanis nem akart már beleülni, hanem tolni akarta. Azért néha használom a hordozókendőt vagy a mei-tait.

Hétvégén Magyarban jártunk. Végre megint kedvemre nézelődhettem egy könyvesboltban! Még jó, hogy nem költekezhettem kedvemre, mert nincs hová pakolni a könyveket.Ezt a lányom választotta: Dániel Anna: Erzsébet királyné (Móra, 2008). A fülszöveg nagyon szép.  De ebben az esetben a film nekem sokkal jobban teszett, bár a könyv valószínű hitelesebb leírást ad az eseményekről. Ami nagyon zavart az volt, hogy a történet hol múlt, hol jelen időben van írva, e miatt fura rossz érzésem volt olvasás közben. Ettől eltekintve jó könyv. 

Nyári örömök

Lassan vége a nyárnak. 

Szeretem a nyarat, a finom édes dinnyét. Tudom, hogy nem igaz, de mégis néha úgy érzem, ellennék napokig csak dinnyével. 

Szeretem a talákozásokat, amikor mi megyünk haza vagy más jön haza, a jó beszélgetéseket.

Csak apróság, de megjegyzem itt, hogy kipróbáltam a mosódiót. Tetszik. A színes ruháknál nagyon jó, a fehéreknél nem voltam megelégedve vele, aztán olvastam, hogy fehér ruhák esetében kell hozzá tenni a mosógépbe valami oxigén alapú fehérítőt vagy egy blogban azt találtam, hogy egy csomag sütőport. Utóbbin mosolyogtam. Jó lenne megérteni a mögötte rejlő kémiát! De mivel nem akartam most fehérítőt rendelni kipróbáltam az utóbbi váltzatot: működik. 

S emítettem már, hogy négy éve nem használok már öblítőt, hanem ecetet teszek a mosógépbe az öblítő helyére: környezetbarát és egészségesebb, az ecet semlegesíti a mosószermaradékot, színkímélő, a ruhák frissek nem pedig mosópor vagy öblítő illatúak, a törülközők nedvszívő képessége sokkal jobb, nem beszélve, hogy az ecet olcsó. A nyáron azon az oldalon, ahonnan a mosódiót rendeltem olvastam, hogy lehet a ruhákat illatosítani "ulei esential" - azt hiszem illóolajjal, ezt a mosódiós zsákocskára lehet tenni vagy a ecettel az öblítős részbe. Ki is próbáltam, és nagyon tetszik!

Ez volt a mai apróság. 

Hétvégén

elmentünk Hunyadra. Hamar és nagyon jól telt. Persze a nagyon jóról nincs kép, mert olyankor nem jut eszünkbe képet készíteni és a kép nem tudja visszaadni ami a szívben van. Jó találkozások, beszélgetések voltak és öröm.

Szombaton elmentünk a dévai várhoz. Most nem lehet bemenni a romok közé, mert 'renoválják', de gyönyörködtünk a szép kilátásban és sétáltunk egyet.

A felvonó:

Háztetők:
Várfal:

... szünet...

volt és lesz, mert valahogy megkopott a blogozás fénye, már nem kívánok mindennap írni. Emlékszem a kezdeti lelkesedésre... Örülök a "blogbarátoknak", főleg akikkel sikerült találkozni is. Nem vonulok vissza még. Kicsit szétszórtam magam. De néha még jelentkezem itt.

A nappalit kimeszeltük, lepadlóztuk. És újra tapasztaltuk milyen a baráti szeretet. Következik a szoba bebútorozása. Még nem döntöttünk veszünk vagy csináltatunk.

Kaptam egy ilyen párolót, nagyon finom a párolt zöldség.

Kipróbáltuk milyen egész éjjel vezetni, reggelre hazaérni. A gyerekek aludtak az autóban, ezért reggel pihenten ébredtek mikor mi alig aludtunk el. :)

Közben a héten a nagyszüleim 60 éves házasok lettek. Szépen éltek, élnek. Isten tartsa meg őket kegyelmében. Örülök, hogy vannak nekem.

Olvasok, kézimunkázok - ez a kikapcsolódás. És dolog is van bőven. És csendben is kell lennem.

Keresem

a Vadolő és Az utolsó mohikánt, de nem volt a gyerekkönyvtárban. Elmentem a felnőtt részlegre, hátha ott megkapom. Sajnos csak néhány magyar könyv volt, mert már nem kölcsönöznek magyar könyveket. A könyvtár szét van szórva a városnak legalább 5 különbőző részében, el akarok még menni vagy két helyre, na de nem ezt akartam mondani. Volt ott egy Petőfi kötet, egy Ady, egy Jókai regény, egy Móricz és még néhány régi poros magyar könyv, a legfelső polcon, létrát kaptam, hogy nézelődjek.
De, nagy meglepetésemre, találtam két új könyvet, két Wass Albert könyvet, s bár egyszer régen azt mondtam, nem olvasok több Wass Albert könyvet, mégis, valamit csak ki kellene kölcsönözni, ha már eljöttem idáig és ott tartott egy jegesesős zivatar. Így kivettem és kiolvastam: Egyedül a világ ellen. És mivel itt fel van fordulva a ház, azzal a gondolattal, hogy megint ugyanaz lesz a témája, mint általában a Wass Albert könyveknek,  de valamit csak kell olvasni, belekezdtem a Magukrahagyatottak-ba is. De ez meglepően más volt és mégsem. Tetszett és elgondolkoztatott. Mert szörnyű a háború, akár a bolgár hegyekben, akár a Kárpátokon, akár a koreai sziklákon. És mégis mindig újra van háború s míg akik a háború kimenetele felől döntenek kényelmes fotelekben ülnek és finomakat esznek, addig sokaknak kell meghallniuk. Miért?

A nagyszoba kirakodása közben ráakadtam egy nem tudom hány évvel ezelőtt vásárolt gobelinre, amit épp csak hogy elkezdtem, de aztán eltettem.
Most újra elővettem. Szép. De nagyon sok idő kell a kivarrásáshoz. De ha minden nap varrok egy kicsit pár év alatt befejezem. És pár perc kikapcsolódás nagyon jól esik. Főleg ebben az összevisszaságban, ami  körül vesz még legalább egy hétig. A gyerekek három napot mamáztak, de csak a kicsik, de lassan már nekik is elegük lett és inkább itthon anyáznak a nagy felfordulásban. Ezek olyan 'túl kell élni' napok, amikor a remény éltet :). 

Nézem az utóbbi bejegyzéseket...

szép tájakat láttunk, de mégis értékesebb a találkozás, a beszélgetés. Néha kezembe veszem az ajándékba kapott házi készítésű finom illatú szappant és magam előtt látom, ahogy a patak parton beszélgettünk. Vagy amikor egy tíz gyerekes otthonoktató anyukával próbáltam beszélgetni angolul a hűvös éjszakában. Vagy a szerettetel megosztott ebéd és otthon. És újra eszembe jut hogy megint sok mindent elfelejtettem megkérdezni mamától... S hogy jó, hogy van hová hazajönni. Szeretem az otthonosság érzését ahogy a lépcsőházban lépkedek, és észre sem veszem, hogy elkalndoznak a gondolataim, ha nagy ritkán épp gyerekek nélkül jövök haza és nem zavar ha elalszik  a villany mielőtt felérek- mert otthon vagyok...

Csak megjegyzem

Az elmúlt hónapban kipróbáltunk egy hazai autópályát. 
Csak ennyit láttam a tordai hasadékból. Jó lenne egyeszer közelebbről is megnézni.

Utazásunk során valakinél láttam ezt a meghívót. :D  Hány lurkó is van? Még nem sikerült megszámolnom. 

Felkészültünk...

Holnap kezdődik a nappali szoba felújjítása. Felfordulás van. Jó szomszéd is van :). Valószínű kevesebbet leszek netközelben. De ez nem baj.