Olvasni jó!

Egy jó könyvnek legalább két története van. Egyik az, amit a borítók közé rejtett az író. A másik pedig az a történet, ami bennem íródik, ami velem történik addig, míg eljutok a borító mögé.

Emlékszem a könyvesboltra, ami egy magas mennyezetű régi épület földszintjén van. Bent zongora. A falakon körös körül könyvek. A körbefutó galériára keskeny csigalépcső vezetett fel.  Már kimenni készültünk, amikor szeme sarkából észrevett egy könyvet, megmutatta, mert olvasta angolul és nagyon érdekes volt. Ez itt a történet folytatása, mondta, de ez is nagyon jó. Megálltam, kerestem az történet elejét. Nem találtam. Megvettem a folytatást. Sokszor a történetek vége szebb, mint a kezdetük. S talán egyszer megtalálom az elejét vagy megtanulok angolul annyira, hogy örömmel, könnyedén elolvassam az elejét. Így is teljesült egy kívánságom: találtam egy jó román nyelvű olvasmányt, "Suferință și tărie", Szenvedés és erő. 

Így találkoztam Katherine és Jay Wolf történetével. 

Nem elégedtem meg a második kötettel, ami felkerült az újraolvasós listámra. Sikerült megtalálni a kiadónál az első kötetet is, amiben részletesen mesélnek arról, hogyan változott meg az életünk Katherine balesete által. A remény gyógyít - nagyon szép címet adtak a történetüknek, pedig igencsak reménytelen helyzetben voltak. Az Isten iránti bizalmuk nagy erőforrás volt számukra az erőt próbáló szenvedések, kezelésk között. Mégis a második kötet sokkal közelebb áll hozzám. Sok olyan problémát, megtapasztalást, gondot és gondolatot megosztanak, amivel bárki, aki szembesül a (hosszantattó) szenvedéssel, találkozik. Számomra kincs ez a második kötet.

A szerzőkről és történetükről egy rövid videó itt: Hope Heals: The Story of Katherine & Jay Wolf

Olvasni jó!

BJ Fogg: Apró szokások

Nagyon tetszett ez a könyv. A kinézete és az átláthatósága egyből megkapott, amikor megláttam a könyvesboltban és belelapoztam. S bár általában előre kigondolom, hogy mely könyveket fogom megvenni, ha végre eljutok egy magyar könyvesboltba, amikor erre a könyvre ráakadtam, első látásra megvettem. Jól is tettem, mert néhány hét múlva, mikor újra arra jártam, már nem találtam.

Úgy gondolom, a szokásokról sokat írtak és beszéltek. Nagyon fontos alkotóelemei mindennapi életünknek. Az író, aki viselkedéskutató, több éves kutatásának eredményét ismerteti a könyvben. Módszerét már sokakkal megosztotta, kipróbálta. Gyakorlati segítséget kapunk új szokások kialakításához, régiek lecseréléséhez. Megérthetjük, mitől lehetünk hatékonyak új szokásaink kialakrtásában. És végül arról is olvashatunk, hogy  hogyan vehetünk rá másokat új szokások felvételére és a tanultakat hogyan alkalmazhatjuk csoportban is.  Új szokásokat úgy tudunk beépíteni mindennapjainkba, ha már stabil, meglévő szokásokhoz kapcsoljuk őket. Az apró, nem feltétlenül nehéz, erőt próbáló szokások idővel nagy hatású változást eredményeznek. Ha megértjük, hogyan működik a viselkedés (motiváció, képesség, tigger), hatékonyan befolyásolhatjuk szokásainkat. A könyv könnyen olvasható, megérthető. Ábrák, táblázatok segítenek megérteni, megjegyezni az olvasottakat. Minden fejezet végén végén van egy összegző. Nem marad más hátra, csak a tanultak örömet okozó gyakorlása.

Könyvek, mindenütt

A napokban egy magyarországi kis településen láttam egy buszmegállót, melynél meg kellett állnom. Nem buszra várni, hanem mert ilyet még nem láttam.

Ma már sok-sok könyvet viszek magammal a telefonomon, de 15-20 évvel ezelőtt ez lett volna a kedvenc buszmegállóm. A könyvek miatt. Ha újra erre járok, hozok én is egy könyvet. Szeretettel.

Hiába a sok könyv a telefonon, mégis, egy utazás csak akkor lehet szép és tartalmas, ha 2-3 könyvet is magammal viszek.

S ha ezen felül eljutok egy könyvesboltba, az már csak kedves ráadás. 

S hogy amikor a szeretteim nélkülem lépnek be egy könyvesboltba, akkor rám is gondolnak, s elhozzák a könyvet, amit szerettem volna elolvasni... Mit is mondhatnék? Ez az élet napos oldala.