Most pihenés, öröm, ha kint lehetek a ház körül.
Nincs itt sok minden.
... valamennyi fű, ami nem olyan sűrű, mint a reklámban, de ahol kinőtt, ott zöld. Egy délután 'fociztak' vagyis labdát rúgtak rajta nagy boldogan a gyerekek. Hát... látszott. Azóta az utcán labdázunk, hisz alig jár erre autó, nincs aszfalt csak kő és föld, ha esett az eső akkor sár és tócsa.
...van néhány növény, virág elől. S talán mert nincs sok, mindegyikről tudom, honnan, kitől kaptam, vettem.
Bent gyűjtögetjük a virághagymákat és van aki mondja, hogy milyen szép volt az is amit nem vettünk meg. Nem a hagyma, hanem a tasakon a virág képe. De nem lehet mindent megvenni, mert kenyérre és ruhára is kell s lehet kapni is virágot. Ígéretünk is van még ilyen-olyan hagymára. Lassan meg kell találjuk a hagymák helyét, hogy hol szeretnénk tavasszal látni a virágokat. Ezért még nem ültetek semmit.
Életemben először ástam úgy igazán. Ketten édesanyámmal. Eljött, hozta az ásóját és málnatöveket. A gyerekek is körülöttünk voltak, kis ásókkal. Dughagymát is ültettek. Locsoltak. Sok gilisztát láttunk. Jó volt együtt dolgozni.
Furcsa, hogy egy kis földdarab fölött rendelkezhetem, tervezhetek. Gondolkozom, hogy mit is akarok. Még magam sem tudom pontosan. Még keressük a helyünket, beszéljük, hogy mit szeretnénk - na nem most, majd ha lesz...
Nagyon tetszik, hogy csak egy ajtónyitás a "kint".
Ha kimegyek, kihúzok néhány gyomot, meglocsolok néhány növényt, magamban mondom, hogy most már bemegyek, csak még... és úgy eltelik egy vagy akár másfél óra is, hogy észre se vettem. Ezért kevesebb és ritkább itt a betű.
Teljesen (meg)érthető. :)
VálaszTörlésDe ha jön a tél, s odakint nem lesz már munka, akkor örvendeztess meg bennünket néhány szép gondolattal. :)