Olyan a tavaszi kert, mint a kisgyerek. Minden nap változik, nő, lassan kivirul. Szeretem nézni, ahogy nőnek, bomlanak a rügyek.
Ez a feltámadási ünnep csupa ború volt. Valamikor év elején hangzott el a gyülekezetben, hogy nem tudjuk meddig élünk, kit szólít haza az Úr előbb... Ilyesmit nem is kell tudni... De a hír, hogy egy fiatalember, fiatal apa élete ilyen hirtelen érjen itt véget, szó nélkül hagyott. Szülőnek gyermekét temetni, fiatal feleségnek férjét... Egy világ omlik össze. Még inkább érzem, hogy minden nap kegyelem.
Aztán a belgiumi robbantások. Majd húsvét alkalmából a pakisztáni robbantás, melyben főleg gyerekek és asszonyok haltak ill. sérültek meg. A Sátán célja, hogy öljön és pusztítson, mintha sikerülne is. De húsvét reggelén a sír üres volt, az asszonyok nem találták Jézus testét, de találkoztak a feltámadt Krisztussal. Ezért írhatta Pál apostol: Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?... De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?