Aztán úgy négy órával később arra ébredtem, hogy kint vihar van. Dörgött, villámlott, mint nyáron. Nyoma sem volt csillagos égnek. Eső, aztán gyönyörű hóesés következett. Sajnos ez utóbbi rövid ideig tartott, de épp eleget, hogy gyorsan kabátot vegyek a pizsamára és kimenjek csak két percre gyönyörködni a hóesésben. Lefeküdtem s arra gondoltam, lehet reggel minden fehér lesz, mint egy álom. Nem, nem lett, mert újra eső esett. De akkor is szeretek itt lakni. S ma hallottam, hogy az éjjel a városban s nem csak, jeges eső esett. Itt vagy nem esett vagy nem vettem észre, de nem is bánom. Maradok a gyönyörű hóesés és decemberi menydörgős-villámos éjjel emlékével.
Amíg lehet kint szárítom a ruhákat. Van egy teraszunk, észak fele, ahová kevésbé ver be az eső, épp elfér a ruhaszárító. Eddig csak egyszer kellett behoznom, mert az erős szél felborította, persze ruhástól, amiket újra kellett mosni. De sebaj. Ha kisüt a Nap (ami mostanában elég ritka volt), gyorsan kiteszem a szárítót arra a kis helyre, amit télen is beragyog a Nap. S a ruhák a szélben táncolva, nevetve száradnak, frissülnek, illatosak lesznek.
Várom a nappalok növekedését. Most olyan lent van a Nap, hogy délben még a fél kertet sem tudja besütni. Kell ez az sok elválasztó kerítés?
Valamikor, mikor még tettem el magunknak savanyúságot télire (mert az elmúlt években anyukám tett el nekem), megmaradt egy csomag mustárom. Olvastam, hogy nem jó a földet takaratlan hagyni. Kerestem mustármagot vetni, de nem találtam. Már december volt, mikor így megokosodtam. Elmenni, járni, keresni nem volt lehetőségem, így kiszórtam a kis zacsi mustármagot a szabadon maradt felásott területre. S nagy örömömre, már kikelt. Azt olvastam, hogy először a gyökérzete fejlődik ki a növénynek, nagyon jót tesz a talajnak, bárminek jó előveteménye, csak nem szabad hagyni felmagzani. A gyökér hamar lebomlik a földben, táplálja a növényt, amit utána vetünk.
Közben kinyílt, sőt már majdnem elnyílt a jácint. Szép volt és illatos. Érdekes volt figyelni ahogy napról napra változik. Ó tavasz, messze vagy még?
Egyszerűen készülünk a karácsonyra.
Képeslapokat készítettünk, csak azért, mert a bolti nem volt elég. Így se küldtünk mindenkinek. S akinek küldtünk ki tudja, megkapja-e ebben az évben, mert a román posta már csak árnyéka a 15 évvel ezelőttinek. Akkor egy levél kedvesemtől 24 óra alatt megérkezett, most ugyanonnan 9 napra volt szükség...
Egyből dupla adag mézeskalácsot sütöttünk a gyerekekkel. S meg is ettük, mert finom volt. Remélem nem csak terv marad, hogy úja sütünk egy adagot s ki is díszítjük, mielőtt megesszük.
Most mennem is kell. Pedig annyi szép dolog történik velem ezeken a rövid téli napokon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?