Már több mint két hete elköltöztünk a városból. Szokjuk az új helyet, környezetet. Még vannak dolgok, melyeknek nem találtam meg a helyét, van pár kibontatlan doboz is. Különbözőek vagyunk, a költözést is mindenki másként élte meg, van akit jobban megviselt, van akinek nagyon jót tett. Most házban lakunk kis udvarral. Néha - nem minden nap - sikerül csak úgy leülni az ajtó elé a lépcsőre, nézni az eget, a szemben levő kertet, hallgatni a csendet, gondolkozni. Csak pár perc, s új erővel, kedvvel folytatom a munkát.
S ma újra tapasztaltam, milyen jó egy-egy találkozás, még ha nagyon rövid is, s a gyerekeink is milyen jól megtalálják a hangot egymással bár csak egyszer egy évben találkoznak. Mennyi mindent lett volna jó még megkérdezni! Remélem, lesz "máskor" is.
Elfelejtettem, hogy ma 64 éve házasok, akiket nagyon szeretek (még nem találtam meg a családi minden évfordulót jelző naptár helyét itthon, mert nincsenek még szegek a falban). Jó volt épp ma találkozni velük is...
Várom a vasárnapot. Az istentiszteletet, a találkozást.
Élvezzetek az új helyet! :) Képet is kérünk :)
VálaszTörlés