Tavaszi kertről

Minden tavasszal új lelkesedéssel fogok hozzá a kert alakításához. Bár csak zsebkendőnyi terület felett rendelkezem, újra és újra próbálkozok. Már nincsennek nagy álmaim. Nem könnyű a gyomok ellen harcolni. A termésért meg kell dolgozni, kitartóan locsolni, ápolni a növényeket. Ebbe gyakran belefáradok. De minden tavasz az új remények, új kezdetek ideje.

Nagyon szeretem nézni, ahogy nőnek a palánták, ahogy a tavalyi munkának idén beérik a gyümölcse. Tavalyi munka eredménye a zöldhagyma, a friss fokhagyma. A sóska egy része kipusztult a tavalyi  szárazságban, de valami szélfútta magok életre keltek a kert árnyékosabb részeiben. Megvigasztalódtam és ott hagytam őket, azon a helyen amelyet maguknak választottak. Így teszek évek óta a citromfúvel, amit Ildikótól kaptam majdnem tíz éve. Eleinte ide-oda ültetgettem, majdnem kipusztult. Pár éve ott hagyom ahová a szél fújja a magját és kikel. Nagyon finom teát lehet belőle készíteni. Tavaly alig tettem el teafűvet. Így most tavasszal már szedtem és szárítottam mentát, citromfüvet, körömvirágot, damaszkuszi rózsát teának. Az oregánó fékezhetetlenül elterjedt a kertben, ajándékoztam, kidobtam, még nem virágzik de egy részét levágtam szárítani. Gondolom az elmúlt évek gondtalanságát aratom, mikor hagytam elszáradni a szárán s a szél elhordta a magot. Sose leszek én kertész. Sokszor csak túlélünk. Néha nem. Mint a málna egy része, ami a tavaly gyengén nőtt, itt-ott elszáradt az szárazság miatt. Talán idén jobban fogok vigyázni rájuk. Az új hajtások, amik jövőre teremnek majd, szépen nőnek, locsoltam is őket lelkesen. Idén elhatároztam, hogy megelégszem kevéssel és nem zsúfolom be a kertet. Azt hiszem mégis egy hónap múva minden összenő. De még veszek pár paprikát, mert 3-4 palánta teteje mintha elszáradt volna. Valaki azt mondta, nemrég savas eső esett, látszik a fákon is. A napokban volt egy kis jeges eső is. 

Idénre szaporodott el a gyöngyvirág annyira, hogy egy kis csokorra valót szedhettem.

Most érik az eper. Volt eperágyásom. Nagy reményekkel vártam a finom epreket. Nem három, de öt év után átültettem őket. Vettem egész évben termő epreket. Volt ami kipusztult.  S az ígéret ellenére csak kis eprek termettek. Most már feladtam. Ami a széleken megmaradt, azt esszük. Nem sok, nem nagy. Apró, de finom. Itt-ott egy-egy nagyobb fajta. Ezek csak úgy teremnek. Lehet, ha külön trágyáznám, gondoznám, jobb lenne a termés. Talán majd jövőre próbálkozom. Addig örülök annak ami van.

A kert emlékeztet az édenkerti átokra, mert a gyom jobban nő, mint amit termesszteni akarok. Emlékeztet arra is, hogy milyen kiszolgáltatott vagyok, kései fagy, egy jégeső, a szárazság s egyebek sok kárt tehetnek, elpusztíthatják a termést. A kártevőket nem is említem. Minden termés áldás és kegyelem. Isten hűségére emlékeztet és gondviselésére. Milyen lesz, ha a ítélet átalakulásai után eljön ide a földre Isten országa és Jézus lesz a király? Nem csak az oroszlán és a bárány fog együtt legelni, a kertek is biztos sokkal szebbek lesznek és bővebben fognak teremni. Nem pusztít fagy és jégeső.

Annyi szépség vesz körül! Múlt hónapban a tulipánokban, előtte a nárciszokban gyönyörködtünk. S elhatároztam ősszel újabb virághagymákat veszek és dugok a kerítés mellé, a szőlő alá. 

Tavasz

Nem tudok betelni a kikeleti bangita illatával. Virágba borult a kajszifa. Szép, de kissé korai, mert még leviheti egy fagy a virágokat és akkor megint nem ehetünk napsugárízű kajszit. Sokkal zamatosabb a piacinál. A kerítés tövében mindenfele kék és fehér ibolyák illatoznak. Nyílik a nárcisz, a jácszint. Bújik a tulipán. Apró finom sóskalevelek nőnek a fügefa alatt Az évelő spenót levele is finom. A barna kerítés előtt szinte ragyognak az aranyeső sárga virágai. Felér egy terápiával kimenni a kertbe. Most már tényleg az utolsó pár zoknit kötöm. Ideje a kerttel is törődni. 

Jó lenne a könyvekhez is visszartérni. Sok olvasnivalóm van.

Itt még nem említettem a tavalyi év egyik nagy olvasmányát. Évek óta néztem a polcon a könyvet, de olyan vastag és elég apró betűs is volt, hogy mindig elhalasztottam. Nyár elején kezdtem el olvasni, majd egy hosszabb szünet után késő ősszel fejeztem be.

Eric Metaxas: 'Bonhoeffer. Pásztor, mártír, próféta, kém.' Vastagsága ellenére olvasmányos.  Nem csak életrajz, de korrajz is, bemutatja a második vilgháború előtti és alatti németországi viszonyokat és nem csak.  Mindezt akkor olvastam, amikor október 7. után szerte a világon újra hihetetlen erőre kapott a zsidók elleni gyűlölet. Erről szóltak a hírek, erről szólt a könyv, amit olvastam. Fura érzés volt. Sosem értettem, hogyan lehetett egy értelmes emberekből álló országot így belevinni a gyűlöletbe. A könyvet olvasva értettem meg, milyen nyomás nehezedett az egyházra, milyen nehéz idők voltak azok. Milyen nehéz volt emberségesnek maradni. Nem akarom említeni a borzalmakat, amikről olvastam. Példamutató az az elszántság, amivel Bonhoeffer szolgált, ahogy kitartott meggyőződése melett, hogy nem választotta a könnyebbik utat.   Már miután elolvastam a könyvet, egy a Bonhoeffer életét, teológiáját kritizáló cikkre akadtam. Azt hiszem mindenkit lehet kritizálni, hisz itt még nem értük el a tökéletességet. Mégis jó alázattal, megértéssel nézni, olvasni azoknak az életrajzát, akik nehéz időkben vállalták a kitartást, a szenvedést azért, amit hittek. Azt hiszem nem szabad kiragadni a szavakat a körülményekből melyben íródtak. Annyira emberi, ahogy elénk tárja az író Bonhoeffer harcait. Olvashatunk részleteket leveleiből. Nehéz időkben nehéz döntéseket kellett hoznia. Az életrajz kedvelőknek ajánlom ezt a könyvet. Rám pedig még vár pár Bonhoeffer könyv, hogy elolvassam őket. 

Elfogy a tél

 Napok óta gyönyörű napsütéssel köszönt ránk a reggel. Jön a tavasz. Az éjszakai fagy emlékeztet még a télre. De a nappalok már melegebbek. A levegő tele van reménnyel. Krókuszok, ibolyák, a rügyek előtörő zöldje derűt. örömöt hirdet. Kell a búfelejtés. 

Úgy érzem, hamar elmúlt a tél. De elég hosszú volt ahhoz, hogy az influenza kétszer is bejelentkezzen hozzánk, s mivel többen vagyunk, mindkét alkalommal jól elidőzött. Télen hó alig volt. Épp csak annyi, hogy egyszer kiléphessek pár percre a friss hóba. Évek óta igyekszem minden télen legalább egyszer kilépni mezitláb a friss hóba. Felejthetetlenül frissítő.

Karácsony előtt megtaláltam egy múlt télen abbahagyott zoknit. Elfogyott a fonalam, nem tudtam befejezni. Még ünnep előtt sietve  megrendeltem a hiányzó fonalat és még néhány új fonalat. Aztán egymás után kötöttem a zoknikat. Csak egyszerűeket. Nekünk és másoknak. Három éve, hogy megtanultam zoknit kötni. Azóta nagyon megkedveltem a jó meleg gyapjúzoknikat. Kezdetben vastag fonalból kötöttem. Aztán most inkább vékony gyapjúfonalból. Eleinte én csak kis vékony nyári pamutzoknival hordtam, amikor hidegebb volt. Mostanra megszoktam a gyapjú másfajta tappintását. Az idén csak a magam által kötött zoknikat hordtam. Hidegben is jó melegen tartják a lábam. Most már lassan keresem a fonalak végét, mert jön a tavasz, nem lehet bent ücsörögni, vár a zsebkendőnyi kis kertem.

Másik téli örömöm a puzzle kirakás. Én magamtól nem fognék neki, de ha valaki vállalja, hogy kirakja, akkor szívesen csatlakozom én is.

Olvasni sokkal kevesebbet olvastam, mint szerettem volna. Kötés közben nem tudok olvasni. Sok órát töltöttem kötéssel. De mégis sikerült az, amire már sok éve készülök. Tavaly legkisebbünk is (aki már nem kicsi) elolvasta Tolkientól 'A Gyűrűk Ura'-t. Én is tervezem már rég, hogy elolvasom. S végre, most sikerült.

Az úgy volt, hogy az első kötetet meghallgattam kötés, főzés közben. Söt a második kötet elejét is. Aztán a többit elolvastam. És mit lehet erre mondani, mint azt, hogy nagyon tetszett. Nagyon érdekes volt a történet maga is. Hogy lehet ilyen hosszú és érdekes történetet írni? De a nyelvezete, a fordítás is nagyon tetszett. Ez szépirodalom. Örüm volt hallgatni, olvasni. Közben a gyerekek néha megkérdezték: 'Anya, hol vagy? Tetszik?' Micsoda mesevilágot épített fel az író! S bár ez nem a mi keleteurópai mesevilágunk, számunkra is sok szépséget rejt.

'Hisz gyönyörű lenne, ha rosszon, természetet is megcsúfoló gonosz hatalmon világszerte, egyszer s mindenkorra győzelmet arartna a jó, a mocskon a tisztaság - ám ha már a valóság nem támasztja alá e hitünket, legalább a mesében higgyünk - adjuk át sodrának az őrlő mindennapok szürke kérge alatt örökre megbúvó gyermeki magunkat.'-írta az Utószóban Göncz Árpád, a fordító.

Olvasni jó!

 Nagyon kíváncsi lettem erre a könyvre, amikor megláttam a könyvesboltban. Sok mindent tanultam és olvastam a glukózról és a vércukorszintről szakmai felkészülésem során. Nagyon fontos szerepe van az életünkben.

Az instán láttam meg az írónő néhány fotóját, ábráját a témában. Aztán a nyáron lehetőségem lett kikölcsönözni pár hétre a témában írt egyik könyvét, 'Revolutia glucozei'. (Nem rég alakalmam volt belelapozni az írónő egyik magyar nyelvre fordítottt könyvébe, a Glükózforradalom címűbe. Kerestem azokat a jó ábrákat, amiket a román könyvben annyira kifejezőnek találtam. De a magyar könyvben nem találtam. Ezért úgy gondolom, a két könyv tartalma sem ugyanaz, bár a cím hasonló.)

A könyv nagyon olvasmányos, érthető, nem kell előzetes egésszségügyi ismeretekkel rendelkezni a megértéséhez. Nagyon egyszerűen és érthetően magyarázza el, hogyan emeli meg a vércukorszintünket az étel, amit elfogyasztunk. Nem mindegy mit eszünk, milyen sorrendben fogyasztjuk el az "fogásokat". Jó lenne, ha minél kevésbé emelkedne meg a vércukorszintünk evés után, mert a hirtelen nagy emelkedések nem egészségesek. 

 A szemléltető ábrák is nagyon jók, Sok gyakorlati dolgot is tanulhatunk a könyvből.  Kevésbé emelkedik meg vércukorszintünk, ha az étkezéseinket valami salátával, növényi rosttal kezdjük és a végére hagyjuk a szénhidrátban gazdag fogást. Étkezés utáni órában ha mozgunk 20 percet, kevésbé nő meg a vércukorszintünk, mint ha csak ülünk. Minél laposabb a vércukorszintgörbénk étkezés után, annál jobb az egészségünknek. Kevésbé lesz a cukorból zsír. Még fogyni is lehet egy kis odafigyeléssel. De más hosszútávú pozitiv hatása is van az étkezések utáni alacsony vércukorszintgörbének. 

Nem tartalmaz a könyv egetverő újdonságot, de érthető és gyakorlatias. Érdemes tudni és használni a könyveben megosztott, elmagyarázott infókat.

Jön a tavasz?

 Ma olyan meleg volt, hogy a déli napsütésben egy szál pólóban is lehetett jönni-menni a ház körül, ahol a kerítés felfogta a szelet. Nagyon örülök a napsütésnek. Erre felénk nem volt nagyon hideg a tél. Havat alig láttunk. Volt, hogy indulás előtt le kellett kaparni a jeget az autó  szélvédőjéről. Ez hozzátartozik a télhez. De amikor napokig csak szürke eget láttunk, az nagyon fárasztó volt. Ez teszi számomra nehézzé a telet. Napsütéshiánytól szenvedek.

Rég nem írtam ide. Azóta minden hónapban meghalt valaki, akiért imádkoztam. Ebben az évben már annyi szomrú hírt hallottam! Annyi a fájdalom, a szenvedés. A másoké. A miénk apróságnak tűnik másokhoz viszonyítva, És mindenek ellénere, annyi sok apró öröm vesz körül. És örülni akarok. Megragadni itt rövid és múlandó életünk minden szépségét. Ha nőnek a nappalok, több a fény, minden megszépül.

Tavaly kaptam egy gyönyörű fehér hunyort. Régebben vásároltam magamnak hunyort, de nem maradt meg a kertben. Biztos nem gondoztam megfelelően. De most ez olyan szép lett, gyönyörűen virágzik januárban. A konyhából épp rálátok. 

A hóvirág is nyílik, több helyen a kertben. Annyira szépek!

Itt-ott egy.egy százszorszép is kinyílt.

S mit kapott ma a kutya sétáltatás után? Finom pitypang virágot. Mindig megeszi, télen és nyáron.

S végül nem csak kint, de bent is van virág, mert várom a napsütéses tavaszt.